Román-magyar viszonyok újrajátszva
Anca Benera & Arnold Estefán bukaresti művészek kiállítása és az ehhez kapcsolódó Művészetelméleti és gyakorlati szabadiskola szeminárium
Kiállításmegnyitó:
2013. október 11. péntek 19 óra
Majakovszkij 102 (1068. Budapest, Király utca 102, 1. em.)
A kiállítás megtekinthető 2013. november 8-ig
Anca Benera és Arnold Estefán, bukaresti képzőművészek több mint tíz éve tevékenykednek a művészeti színtéren Romániában és nemzetközileg is. Anca Benera és Arnold Estefán 2010 óta dolgoznak együtt, a globálizációs folyamatok és a nemzetállam kapcsolataival, illetve ezek különböző vetületeivel és hatásával foglalkoznak közös művészeti projektjeikben. Az Olyan kevesen voltunk és olyan sokan maradtunk az első kiállításuk Budapesten, amely a bukaresti tranzit.ro kiállítóhelye után nálunk kerül bemutatásra második alkalommal. A kiállítás kurátora: Raluca Voinea.
A kiállításhoz kapcsolódóan a Művészetelméleti és gyakorlati szabadiskola szeminárium témája a román-magyar politikai helyzet és annak értelmezése civil szemmel.
A szeminárium alkalmával az aktuális romániai és magyar politikai helyzetről és az ezekre adott civil reakciókról, válaszokról, kérdésekről kezdeményezünk beszélgetést. A mindenki számára nyitott szemináriumon részt vesznek a művészek, Anca Benera és Arnold Estefán, Dr. Gagyi Ágnes társadalomkutató és Raluca Voinea a tranzit.ro / Bukarest vezetője, a kiállítás kurátora.
Olyan kevesen voltunk és olyan sokan maradtunk
Anca Benera és Arnold Estefán a nemzetállamot analizálja azon a ponton, ahol az már a fikciót érinti. Azokat a merev és láthatólag változtathatatlan kereteket használják, amiket maga a nemzetállam hozott létre saját legitimálására (törvények, nyelvek, történelmek). Szó szerinti értelemben használják ezeket, ily módon kiemelik formai és kontextuális karakterük által megszabott határaikat. A két művész kutatásában dokumentumokat, szerződéseket, hivatalos állásfoglalásokat, média reflexiókat, éveket és tényeket, statisztikákat, egyezményeket, újratárgyalásokat használ fel, végig bogarássza a propagandát, elfeledett ígéretekre emlékeztet, szembesíti egymással az ellentmondó verziókat, a végletekig fokozva logikus következményeiket.
Az Olyan kevesen voltunk és olyan sokan maradtunk című kiállítás hét projektet mutat be. A kiállítás címét adó földből készült munka egyszerre monumentális és efemer installáció, amely a többi mű keretéül szolgál.
A 19 órakor kezdődő megnyitón a két művész bemutatja a Pacta sunt servanta performansz-sorozat Fekete március 1990 című fejezetét, amely az 1990. március 19-én és 20-án Marosvásárhelyen, a magyarok és a románok között lezajlott súlyos etnikai színezetű összecsapások különböző médiareprezentációt világítja meg. Ennek a performansz-sorozatnak egy korábbi fejezete, a Követelési felszólítás videón lesz látható. Itt Benera és Estefán egyszerre olvasnak fel román és magyar nyelven iskolai történelemkönyvekből, felfedve a különböző értelmezési módok és perspektívák ellentmondásait.
Az Isa, por ës homou vogymuk című munkában egy eredeti kulturális és történeti kontextusából kiragadott székelyföldi szimbólumot, a kopjafát definiálják újra. Magyarországon a mű sajátos értelmezési keretbe kerül: a rendszerváltás után politikai alapon értelmeződött újra a kopjafa szimbólum jelentése. Arnold Estefán, miután nemrégiben megszerezte a magyar állampolgárságot, személyes levelet kapott Orbán Viktortól. Ebből a hétköznapi eseményből született a művészpár Nem tudom mit, de értem című munkája. Anca Benera, aki nem érti és beszéli a magyar nyelvet, intuitív szabadfordítást készített a hivatalos levélből.
A szinte tudományos igényű válogatás, esztétika és irónia kombinálásával Anca Benera és Arnold Estefán örök témákat állít reflektorfénybe, olyan általánosabb igényű viták kiindulási pontjaként kínálva, amelyekben mindannyian részt vehetünk.