Velence légi bombázása – egyúttal a világ első légi bombázásának kétes dicsősége – az osztrák feltaláló, Franz von Uchatius nevéhez köthető, dátuma 1849. augusztus 22. Uchatius nevét ugyanakkor azért tartja nyilván a médiatörténet, mert olyan készüléket szerkesztett – a laterna magica továbbfejlesztésével –, amivel Simon Stampfer stroboszkopikus (mozgó) képeit falra lehetett vetíteni, s ezt 1853-ban szabadalmaztatta is.
Két független kurátor a minap lemondásra szólította fel (http://www.peticiok.com/a/103286) a velencei biennálé alig néhány nappal korábban kinevezett magyar nemzeti biztosát valamint szakmai bojkottot hirdetett egy dokumentumban, melynek aláírására (mint egyszeri vb kurátort) engem is felszólítanak, név szerint. Az aláírás helyett inkább az írást választottam.
A 2011. december 11-i dátumú szakmai beszámolómban (54. Nemzetközi Velencei képzőművészeti kiállítás, Magyar Pavilon, Giardini di Castello, Velence 2011. június 4 – 2011. november 27. Tanulságok, következtetések, javaslatok rész, melyet gyaníthatóan soha senki nem olvasott el) többek között felhívtam a figyelmet arra, hogy: „A Magyar Pavilon épület helyzete, állapota feltétlen átgondolandó: jelenleg nem világos, ki a gazdája? A tulajdonost terhelnék az évente szükséges javítások, állagmegóvás. Ami ezen túl megoldandó: a legutóbbi felújításkor befejezetlenül hagyott, félbemaradt részek befejezése (így az emelet használhatóvá tétele), valamint az egyre hosszabbodó nyitva tartási idő miatt (ez évben a zárás november 27 volt) legalább részleges klima megoldása valamint egyéb, a jelenleginél megfelelőbb infrastruktúra. A fenti anomália miatt még olyan rutinszerű feladatok megoldása is problémát jelent, mint a zárva tartási időben szükséges védelem a rongálás ellen, a pincében időszakosan megjelenő víz, stb.
Finanszírozás: lehetséges, hogy külön rovatot érdemelne a Velencei Biennálé az állami költségvetésben, mivel talán ezzel biztosítható, hogy a költségkeret időben rendelkezésre álljon: a biennálé nyitás időpontja nagyjából állandó, tervezhető, a nyertes projektnek a munkát az eredmény kihirdetése után azonnal meg kell kezdeni az idő rövidsége miatt, vagyis nélkülözhetetlen a sikeres megvalósítás érdekében a hozzáférhető támogatás, ami esetleg előfinanszírozási konstrukcióban is elképzelhető, ha a fenti megoldás nem járható (itt is felmerül: ki a pavilon és a projekt gazdája?)”
Az eltelt néhány év alatt annyi történt, hogy a kiválóan működő Biennálé Irodát a következő biztos gyakorlatilag tönkretette, ami jól látszik a biennálé valaha működő weblapján, így például az idei kurátori felhívást sem itt tették közzé. A Biennálé Iroda szerepéről írtam anno: „A kétévente visszatérően megrendezésre kerülő képzőművészeti illetve a köztes években rendszeressé vált építészeti biennálék ritmusa megköveteli az állandó, az egyes projektektől független munkát éppúgy, mint a folytonosan megjelenő új szereplők (művészek, kurátorok) tájékoztatását, segítését, támogatását, a velük való intenzív kooperációt. Tulajdonképpen a biennálé irodai munka a valódi garancia arra, hogy a az egyes projektek követhető módon, biztonsággal megvalósulhatnak, tehát a kockázati tényezők így minimalizálhatók.”
A rendezvény rangjához képest amúgy is nevetségesen csekély költségvetés fölötti rendelkezési jogot 2011 után nagy százalékban elvették a kurátortól, ami így ellenőrizhetetlenné vált, a véleményem szerint már 2011-ben is késve meghirdetett pályázatot 2014-ben irreális határidőkkel tették közzé, ami azért sem érthető, mert annak szövege alig változott. A novemberi meghirdetés és a januári döntés eredménye, hogy a kiállítás megvalósítására alig négy hónap áll rendelkezésre, hiszen a Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Kiállítás május 9-től látogatható, ami annyit jelent, hogy az ezt megelőző szakmai napok, díjak miatt lényegében május 1-re mindennel készen kell lenni (beleértve például a több nyelven megjelentetendő katalógust is). Magát komolyan vevő kurátor, szakember ilyen körülmények között erre egyáltalán nem (vagy csak egészen speciális projekttel) pályázhat. A felhívást vagy pályázatot sokkal előbb meg kellett volna hirdetni, akkor, amikor még másképp hívták a nemzeti biztost. Így van ez, függetlenül attól, hogy Okwui Enwezor az 56. Biennálé főkurátora október 22-én jelentette be az All the World’s Futures témát, benne az Angelus Novussal, mint a történelem angyalával, hiszen az nem a nemzeti pavilonokra vonatkozik, hanem az ő kiállításaira. (http://www.labiennale.org/en/art/exhibition/)
Mondjon-e le az új nemzeti biztos?
A nyílt levél és a petíció íróinak abban kétségkívül igazuk van, hogy a Biztos Asszony első nyilatkozatában nem feltétlen a szakmai kompetencia a szembetűnő. Feltehetőleg rápillanthatott a „La Biennale” weboldalra, ahol a fejlécben egymás mellett fel van sorolva az Arte, Architettura, Cinema, Danza, Musica, Teatro – sőt: Archivo storico, s talán elfelejtették jelezni neki, hogy nemzeti biztosa – valami furcsa hagyomány miatt – csak a Nemzetközi Képzőművészeti Kiállításnak (http://www.labiennale.org/it/arte/index.html) volt, aki néha ellátta, néha nem az idő közben létrejött építészeti biennálé biztosi szerepét, s az emlegetett Magyar Pavilon is ezeket a kiállítási célokat szolgálja.
Ha van elég politikai befolyása, hogy a fent említett komoly hiányosságokat, így a pavilon befejezését, klimatizálását megoldja (a nyitva tartás kitolódott, 2015-ben május 9 – november 22 között lesz, s nyilván kiállítást építeni előtte, bontani utána kell, az épület pedig nyáron meleg, ősszel hideg), valamint ezen túl megteremti a képzőművészeti és építészeti biennálén történő rendszeres megjelenés megfelelő – stabil, átlátható – feltételeit, ez önmagában is elégséges biztosi feladat.
Első nyilatkozatában (http://szinhaz.hu/, november 5.) alapvető félreértés, hogy „a magyar pavilon jó adottságait kihasználva próbálja Magyarország velencei jelenlétét kiszélesíteni” – hiszen a pavilon csak a kiállítások ideje alatt látogatható, az ettől eltérő időkben a Giardini zárva van. Viszont ha igaz, hogy „a tervek között szerepel az épület rekonstrukciója” – ez az egyik szükséges, sőt nélkülözhetetlen feltétel a továbblépéshez.
Hol vannak a tervek?
Budapest, 2014. november 23.