2016. június 20-án hosszantartó, súlyos betegségben meghalt Baranyay András, a kortárs magyar művészet egyik legjelentősebb alakja. Az 1938. április 23-án született Baranyay 1965-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Kezdetben litográfiákat, majd vegyszerrel manipulált vagy színezett fényképeket, önarcképeket készített. 1992-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1999-ben Kossuth-díjat kapott.
András az utóbbi évtizedekben a fotót és rajzolást/festést kombinálta, a képei majd’ mindig meditatív jellegű önarcképek voltak, de úgy, hogy közben nem magát állította a középpontba. Például ő volt az egyik legelső magyar művész, aki a nagy német romantikus festő, Caspar David Friedrich nyomán háttal ülő önarcképeket készített: tehát ahol nem látszott az arca, csak a háta (tkp. az inge), meg a kopaszodó feje. Vagy például a kezéről, a kezeiről multiexpozíciós képeket, amint ezek elmozdulnak. Egy nagyon szépen, nagyon szerényen csöndes, meditatív, befelé forduló képvilágot hozott össze. Mint a művészettörténetben rajta kívül mondjuk Giorgio Morandi, vagy a cseh fotós, Josef Sudek, azzal a különbséggel, hogy András mindezt a 70/80-as években. Szerény, csendes ember volt, végtelenül jó, rezignált humorral.
Várnagy Tibor