2020. november 20.-án hajnalban, álmában, 91. életévében elhunyt Konok Tamás Kossuth-díjas festőművész.
Budapesten született 1930. január 9.-én. Gyerekkorában zenésznek készült, 1945 és 1950 között a Zeneművészeti Konzervatóriumban tanult hegedülni, de részben családi indíttatásra hamar a rajz és a festészet felé fordult. Beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, festő szakon szerzett diplomát 1953-ban Bernáth Aurél tanítványaként. A zene azonban egész pályáját végigkíséri. Első képei figurális műtermi enteriőrök, modell után készült portrék. Látásmódjának változását alapjaiban meghatározta 1958-as féléves párizsi ösztöndíja.
Akkor még hazatért, de 1959-ben letelepedett Párizsban, és a rendszerváltozásig ott élt. 1953-tól állít ki itthon és Európa-szerte, szinte évente. Első önálló kiállítását 1960-ban rendezte meg a párizsi Galerie Lambert. 1963-tól a Hartford Alapítvány ösztöndíjával egy évig New Yorkban és Kaliforniában dolgozott. 1963 és 1974 között rendszeresen szerepelt a Réalités nouvelles kiállításain, 1970-ben megkapta a francia állampolgárságot, de a magyart is megtartotta.
1971-től szoros, 25 évig tartó kapcsolatba került a zürichi Schlégl Galériával. Feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel együtt állított ki 1981-ben, nagy feltűnést keltve, a budapesti Szépművészeti Múzeumban. 1992-től a Műegyetem címzetes egyetemi tanára. Művei számos nagy közgyűjteményben helyet kaptak. Többek között a párizsi Bibliothèque nationale-ban, a winterthuri Kunstmuseumban, a berni Musée des beaux-arts-ban, a neuchâteli Musée d’art et d’histoire-ban, Brüsszelben, az Európai Parlamentben, a párizsi külügyminisztériumban, a hamburgi Städtische Sammlungban, a schiedam–rotterdami Stedelijk Museumban, a budapesti Iparművészeti Múzeumban, Szépművészeti Múzeumban és Kortárs Művészeti Múzeum – Ludwig Múzeumban, valamint számos hazai és külföldi magángyűjteményben. 2001-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteleti, 2006-tól rendes tagja.
