Futurisztikus régészet

A Koreai Kulturális Központ 2021 márciusában indult, 4 dokumentarista fotográfus munkáit bemutató sorozata a koronavírus okozta változásokra és környezeti problémákra reflektál.

Lee Dae Sung Futurisztikus régészet és Egy eltűnő sziget partján c. sorozatai az éghajlatváltozás, valamint a környezeti pusztítás alakította mongol régiót és az eltűnő félben lévő Ghoramara-szigetet mutatják be.

A kiállítás a Budapest Fotófesztivál hivatalos programjának része, szeptember 30-ig tekinthető meg a THE온-ON felületen.

Futurisztikus régészet
Elsivatagosodás Mongóliában. 2015

A történelem során a nomád életmód központi szerepet töltött be a hagyományos mongol kultúrában. Még az elmúlt évek urbanizációja által okozott változások ellenére is a mongolok mintegy 35 százaléka nomád életet él, így túlélésük továbbra is a hatalmas, végtelen földterületektől függ.

Ez azonban egyre nehezebb, mert hagyományos életmódjukat a föld jelentős átalakulása fenyegeti. A mongol kormány felmérése szerint ez idáig mintegy 850 tó, valamint 2000 folyó és patak száradt ki az országban. Ez a vízveszteség hozzájárul Mongólia elsivatagosodásához, melynek nyomán az elmúlt 30 évben földjének 25 százaléka már sivataggá változott.

Mongólia területének 75 százalékát potenciális elsivatagosodás fenyegeti. Ezek a környezeti változások közvetlenül veszélyeztetik a mongol nomád életmódot, amely évezredek óta nemzedékről nemzedékre öröklődik.

Ez a projekt arra tesz kísérletet, hogy létrehozzon egy skanzent egy valódi helyen – az elsivatagosodott Mongólia földjein – valódi emberekkel és állataikkal. A koncepció azon az elképzelésen alapul, hogy ezek az emberek a jövőben a túlélésük érdekében tulajdonképpen skanzenbe fognak kényszerülni. Ezt az érzetet erősítik a kinyomtatott és hirdetőtáblára tett képek, amelyek a tényleges táj horizontjával egy vonalban helyezkednek el.

Remélem, ezáltal sikerül érzékeltetni, hogy ezeknek a nomád embereknek az élete a valóság és egy múzeum virtuális tere között folyik. Elképzelhető, hogy a hagyományos mongol nomád életmód a jövőben már csak egy skanzenben fog létezni.

Egy eltűnő sziget partján
Nyugat-Bengália, India. 2011

Ghoramara szigete egy nyugat-bengáliai deltavidéken található. Az éghajlatváltozás, különösen az 1960-as évek óta tapasztalt drámai tengerszint-emelkedés, folyamatosan mossa el a sziget partját. Az 1980-as évek óta a terület több mint 50 százaléka tűnt el a tenger eróziója miatt, melynek következtében a lakosság mintegy kétharmada már elköltözött a szigetről.

Azok közül, akik továbbra is itt élnek, sokan földet művelnek és halásznak, így megélhetésük a sziget erőforrásaitól függ. Egy általam megismert köztisztviselő szerint 20-25 éven belül az indiai kormány hivatalosan is eltűntnek nyilváníthatja a szigetet, és kidolgozott egy tervet, melynek értelmében a lakosságot egy másik, Sagar nevű szigetre telepítenék át.

Ez az evakuálási terv azonban nem biztosít semmilyen pénzügyi támogatást vagy kompenzációt azok számára, akik kénytelenek lesznek hátrahagyni az addigi életüket.

Szemtanúja voltam annak, ahogy egy örökség maradványai hullámsírba vesznek. Az erózió következtében elpusztult növények csupasz gyökerei érzékeltetik, hogy az itteni emberek élete is talajt vesztett. A tenger elnyeli múltjukat, miközben jövőjük homályba vész.

A folyamatosan zsugorodó terület és a tovatűnő növényzet után nem marad más, mint üledékes és egyre kopárabbá váló part, melynek szépsége ironikus. Nevezhetnénk akár emberi kéz alkotta tragikus szépségnek is. A falubeliekről a parton készítettem portréfotókat, ahol az eltűnőfélben lévő sziget szépsége veszi körül őket, szürreális jelleget kölcsönözve a képeknek.

Mindazonáltal ez az emberek és életterük valóságos állapota. Eljön majd a nap, amikor nem lesz más választásuk, mint elköltözni szülőföldjükről. Egy nap ez a sziget, ahol születtek, csak az emlékeikben fog létezni.