Hosszú betegséget követően, öt nappal hetvenharmadik születésnapja után elhunyt Baksa-Soós János, választott nevén Január Herceg Tova ICY költő, képzőművész, előadóművész, zenész.
Baksa-Soós János 1948. szeptember 20-án született Budapesten. Zenei általános iskolai tanulmányai után, 1962-ben Kelet-Berlinbe került, az Aldershof könyvtárban és egy rajzfilmstúdióban dolgozott. 1966-ban tért vissza Budapestre. Első együttesét, a Wastapsot 1968-ban alapította, egy évvel később pedig a Kex frontembere lett. Helyzetkomikumra épülő, fergeteges szociális humorát a koncerteken is kamatoztatta, így a zenekarnak hamarosan komoly értelmiségi rajongótábora alakult ki, ám tevékenységükre a titkosszolgálat is felfigyelt.
Színpadi akciói rögtönzésen alapultak, amelyek azonban hosszan rezonáltak környezetében: a Kex együttesről szóló dokumentumfilmben (Elszállt egy hajó a szélben, 1998) sokan szó szerint idézik korabeli színpadi improvizációit — közel harminc évvel később. A szórakoztatást nem korlátozta a fellépések idejére, a visszaemlékezések szerint folyamatosan akcióvá formálta a hétköznapi történéseket, bármilyen helyzetben kontaktust teremtve a jelenlévőkkel.
Társaságának vezéregyénisége volt, a magatartást médiumként aktivizáló attitűdje szabadságot árasztott magából, és ahogyan egyik régi barátja fogalmaz, ez “erkölcsös, a jó felé törekvő szabadság” volt. A hatóságok azonban pimaszságként, lázító magatartásként értelmezték megnyilvánulásait, megfigyelés alatt tartották, az intézkedő szervek nem egy esetben testi fenyítéket is alkalmaztak vele szemben.
A hatósági zaklatások nyomására 1971-ben, huszonhárom éves korában elhagyta Magyarországot és családjával együtt a Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le. Előbb az esseni Folkwangschule hallgatója volt két szemeszteren át, majd a düsseldorfi Kunstakademie festészet és grafika tanszékét látogatta tizenkét szemeszteren keresztül.
Egy 1984-ben általa írt életrajzban a korszakban keletkezett művei közül kiemeli az 1975-ben könyv alakban kiadott, negyvenlapos Olimpi sorozatot, valamint az 1977-ben készített, negyvenöt képből álló, Az anyag útja című pasztellszériát, melyet egy későbbi interjúban az első “kozmikus munkának” nevezett.
Ebben az időben kezdett érdeklődni a kerámiaszobrászat iránt is, párhuzamosan új zenei tájképek létrehozásával foglalkozott. 1978-ban Nyugat-Berlinbe költözött, évtizedeken át itt élt és alkotott. Előbb indián-, majd szamuráj-iskolát alapított. Ettől kezdve Január Herceg néven publikált (aktuális művészi tevékenységének függvényében egyes időszakokban használta az Ámor, a Muffa Sála, a Horo OLH, a Fürst Noccsa és a Kaff neveket is).
Berlini évei alatt kidolgozott művészi programja egységes világképen alapul, amely változatos médiumokban nyert kifejezést: zenéi, festményei, rajzai, szobrai, ékszerei, diái, írásai összefüggő műegyüttest alkotnak, és az ember kozmikus létezésének optimális módjait szemléltetik.
2000-ben könyve jelent meg Hollywoodban, Terra Forming címen, melyben színes meseképek, szövegmeditációk és a mellékelt zene révén arra tanít, miként érdemes a bennünket körülölelő valóságot kozmikus léptékben értelmeznünk. Magyarországon több nagyszabású kiállítása is volt, 1996-ban a Dorottya Galériában, 2007-ben a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban, 2019-ben a Paksi Képtárban. Munkáinak jelentős részét a Szent István Király Múzeum és a Cseh Tamás Archívum különgyűjteménye őrzi.
2006-ban megkapta a a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. 2007-ben Major János díjban, 2013-ban Herczeg Klára-díjban részesült.
Beöthy Balázs
