A PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék kiállítása
2021. szeptember 29 – december 10;
re:public projekttér (Pécs, Zsolnay Kulturális Negyed E/25-ös épület)
Megnyitó: 2021. szeptember 28. (kedd) 18 óra
A kiállítást megnyitja: K. Horváth Zsolt, társadalomtörténész
A kiállítás a pécsi városi kultúra egyik fordulatos szakaszát dolgozza fel a korszak meghatározó közművelődési intézménye, a Doktor Sándor – Zsolnay Művelődési Ház nyolcvanas évekbeli történetén keresztül. A kiállítás hármas célt tűzött maga elé:
a) a város történetében fontos szerepet játszó kulturális-közművelődési intézményrendszer bemutatását (középpontba állítva a művelődési házak szerepét),
b) a késő Kádár-korszak kultúr- és művészetpolitikájának rekonstrukcióját Pécsett (középpontba állítva a centrum és a periféria viszonyrendszerét),
c) a nyolcvanas évek helyi alternatív kultúrájának feltárását és dokumentálását (középpontba állítva a korszak archiválásának problémáit).
A kiállítás rekonstruálja, milyen kommunikációs csatornákon és eseményeken keresztül jelent meg a nyolcvanas évek újfajta – hol new wave-nek, hol új hullámnak nevezett – kulturális-művészeti irányzata egy vidéki nagyvárosban. E tekintetben szervesen kapcsolódik azokhoz a kutatásokhoz, amelyek a Kádár-korszak utolsó időszakának zenei-művészeti törekvéseit, a hozzájuk köthető kultúrpolitikai intézkedéseket, hatalmi játszmákat, valamint ellenzéki mozgástereket vizsgálják. E problémák tárgyalásához olyan látószöget választ, mely a fővárosi centrumtól több mint 200 kilométerrel távolabb zajló kulturális folyamatokat állítja középpontjába.
A kiállítás várostörténeti szempontból is releváns információkkal szolgál a városi kultúra közelmúltbeli történetének egy mozgalmas időszakáról. Ez a korszak azért is jelentős, mert folytatódtak azok a hetvenes években elindult kultúrpolitikai és intézményépítési törekvések, amelyek eredményeképpen Pécs a magyarországi (alternatív) kultúra egyik fontos helyszínévé vált. Ez az időszak azonban törést is jelentett: a nyolcvanas évek végén létrejöttek azok az új intézményi formák, amelyek meghatározták a rendszerváltás utáni, a kapitalizmus és a piacgazdaság logikája által irányított kultúratermelés és -közvetítés feltételrendszerét. A kiállítás középpontjában a korszak egyik jellegzetes közművelődési intézménye, a művelődési ház áll.
A kiállítás reflektál a kutatás és az archiválás folyamatára is. Bemutatja, milyen nehézségekbe ütközik egy közelmúltbeli korszak olyan színterének rekonstrukciója, amely távolabb szerveződött az első nyilvánosságtól, a „hivatalos kultúra” bevett intézményrendszerétől. A kutatás során összegyűjtött és feldolgozott dokumentumok azt a folyamatot szemléltetik, melynek során az előkerült privát emlékek, illetve dokumentumok és dokumentumtöredékek a feldolgozás során új összefüggésrendszerekbe kerülnek át.
Az utóbbi időszakban több kortárs projekt is foglalkozott a kultúraközvetítés intézményeinek átalakulásával. E projektek többnyire az épületek sorsának és történetének bemutatásán keresztül dokumentálták a „hagyományos” közművelődési intézmények kiüresedését, jelentésvesztését. Jelen kiállítás ettől eltérően nem az épületek sorsát, a belső terek átalakulását állítja középpontjába, hanem a falakon belül zajló eseményeket és történéseket: ezek létrejöttét, utóéletét és hatását. Azt a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején lezajlott kulturális változást, amely során a kultúra (és az ellenkultúra) nyolcvanas évekre jellemző formái a művelődési házak háttérbe szorulásával nem megszűntek, hanem más intézményekbe, mediális platformokra helyeződtek át.
Kurátorok: Doboviczki Attila, Havasréti József, Szijártó Zsolt
Arculati terv, látványterv, vizuális megvalósítás: Balogh Tünde
A kiállítást támogatja: Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata, Zsolnay Örökségkezelő Nkft., NKA Hangfoglaló Program.
