Előadásomban a Bizottság együttes egyik olyan alapító tagjáról szeretnék beszélni, aki bár ezen a fényképen (01) egyenrangú tagként jelenik meg, a „Sírba visztek” A Bizottság a Műcsarnokba megy című kiállításon csupán marginális szerep jutott számára. Ő Bernáth (y) Sándor. Mivel rajta kívül Bán Mária, Szulovszky István és Kukta Erzsébet is csak mellékesen van meg-megemlítve a tárlaton, így szerencsésebb lett volna ehelyett, egy olyan fénykép (02) elhelyezése az első teremben, melyen csak az a három tag szerepel, akiről valójában szól a kiállítás.
Ha már úgy alakult, hogy a zenekar emlékkiállítása a képzőművész tagok műalkotásaira ilyen mértékben koncentrál, akkor véleményem szerint szem előtt kellett volna tartani, hogy a Bizottság együttesnek nem három képzőművész tagja volt. Bernáth (y) Sándor ennek ellenére csupán ezzel a három festményével (03) szerepel a kiállításon, abban a teremben, ahol a nyolcvanas évek képzőművészetét próbálták a kiállítás kurátorai érzékeltetni. Ugyanannyi képpel van jelen, mint Erdély Miklós, Méhes Lóránt, Révész László vagy Szirtes János és jóval kevesebbel, mint Böröcz András.
A festményeken kívül az apszisban elhelyezett fényképek némelyiken könnyen felismerhetjük Bernáth (y)-t a jellegzetes hosszú szakálláról, illetve az interjúkban néha megemlítik a nevét, de ezeken túl más formában nem tűnik fel sem a személye, sem a művészete a kiállításon. Bernáth (y) Sándor mellőzése nekem, mint az életművét kutató művészettörténésznek különösen fájó, ezért arra gondoltam, hogy legalább ezen a konferencián szeretném bemutatni a keretek adta lehetőségekhez képest Bernáth (y) több művészeti ágra kiterjedő eddigi életművét.
Pályakezdőként Bernáth (y) legelőször a képzőművészet területén kísérletezett. Autodidakta módon tanulta meg a festészetet, egyik első alkotása az 1973-as Szentendrei lószar (04). Az ironikus hangvételű természeti stúdiumok után igazán egyéni, karakteres műveket (05) a hetvenes évek közepe óta alkot. Innentől folyamatosan jelen van különböző avantgárd kiállításokon. (06)
Először a szentendrei Vajda Lajos Pincében állított ki 1977-ben; ahol a Téma című csoportos kiállításon fényképekkel szerepelt. A Vajda Lajos Stúdió a maga művészeti mozgalmával fontos szellemi közegévé válik. A Stúdión belül Bernáth (y) ötletére, aki ekkor már tag, létrejött a V-Stúdió Kísérleti Műhely (07), azaz Bukta Imre, Matyófalvi Gábor, Holdas György, ef Zámbó István és fe Lugossy László alkotta csapat, akik ’77 nyarán a leninvárosi Tiszai Vegyi Kombinátban az ott előállított műanyagból hoztak létre kísérleti műalkotásokat.
Szabadidejükben pedig land art jellegű performanszokat készítettek a Sajó partján, melyekről fotódokumentációk (08) is születtek. A rendkívül termékeny kísérletező munkafolyamatot két kiállítás (09) is követte; először a helyi művelődési központban, majd a budapesti Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai Kiállítótermében.
1978 elején Bernáth (y) kezdeményezésére a Fiatal Művészek Klubjában a Vajda Lajos Stúdió művészei bemutatták a V-Stúdió Sajna de Mahorkai Vacsorája (10) elnevezésű nagyszabású előadást. A négy évszakra komponált, improvizatív elemekkel tarkított alkotásban a művészek egymást váltva jöttek és adtak elő saját előre egyeztetett részüket. Az FMK nagyterme zsúfolásig megtelt az Örömhírek alcímet viselő kísérleti színházi jellegű előadásra, melynek színpadképéhez felhasználták a Leninvárosból szerzett alapanyagokat.
Bernáth (y)-t eközben a Fiatal Képzőművészek Stúdiója is tagjává választotta, így részt vehetett ’78 végén a nagyhírű jubileumi Stúdió kiállításon (11) a Magyar Nemzeti Galériában. A Stúdió fennállásának 20. évét ünneplő tárlatra a kísérletező kedvű művészek, így természetesen Bernáth (y) is, egy 2×2 méteres boxban állított ki. Társas utazás – egy helyben című installációjában a Leninvárosban készített színes fotósorozata és fekete lapra feketével rajzolt önarcképei mellett egy szünet nélküli diavetítés volt látható, mely körül számtalan szétszórt villamosjegy hevert.
Első újságkép alapján festett alkotását 1978-ban készíti el, Ifjúság, tiétek a jövő (12) címmel. Az egyik pártlapban megjelent úttörőruhás fiatalok bárgyú szalutálását bemutató fénykép kiválasztásával és nagyban való megfestésével a jelenet abszurditását emeli ki. Innentől fogva meghatározó lesz művészetében a hiperrealista képalkotás, mely irányzatnak egyik legtehetségesebb hazai művelőjévé válik.
Első egyéni kiállítására (13) 1979 áprilisában a Fiatal Művészek Klubjában került sor, melyet a Mágikus Mészárszék együttes „Érdektelenházasság – A vágóhídtól napjainkig” című jutalomjátéka nyitott volna meg. Az ef Zámbó, Wahorn, fe Lugossy, Bernáth (y) és Lois Viktor alkotta együttesnek ez lett volna az első fellépése, azonban Bernáth (y) szóbeli közlése szerint elmaradt a debütálás, mivel nem próbáltak eleget és nem állt össze a megnyitóra a program. A Bizottság együttes kiállításának kontextusában érdemes megemlíteni, hogy egy évvel a Bizottság megalakulása előtt már majdnem ugyanazokkal a tagokkal együtt volt a csapat. Egyébként nem ez volt az első alkalom, a későbbi Bizottság tagok már a hetvenes évek elejétől együtt zenéltek különböző nevek alatt.
Visszatérve az Édesbrigád (14) című kiállításához, végül úgy alakult, hogy Bernáth (y) azt egy egyszemélyes performansszal nyitotta meg, ami úgy zajlott, hogy az FMK nagytermében felépített egy kis színpadot, melyet kacsalábakkal szórt tele és azokat, mint egy hentes, vagy inkább mészáros elkezdte bárddal kaszabolni. Az FMK kiállítóterében egy hétig volt látható az erre a kiállításra készült négy részből álló festett brigádsorozata, amiket Bernáth (y) szocialista yrealistának nevezett. Ezek a művek egy hónappal később a csepeli Papírgyár Ifjúsági Klubjában is szerepeltek, Bukta Imre plasztikái és fe Lugossy grafikái mellett.
Szeretnék gyorsan bemutatni néhány olyan alkotást a hetvenes évek végéről, melyek szintén nagyon izgalmasak az életmű szempontjából, csak éppen az idő nem engedi, hogy bővebben kitérjek rájuk. Élénk fantáziáját jellemzi például a városligeti játszótérre kiírt pályázatra készített szürreális terve (15). Ekkor készült a Szoc. Brigád pass nevű objektje (16) és a Komysz (17) című Szocialista Yrealista képregénye, melyben a Kincses Kalendárium szövegét vette alapul. Mindenképpen érdemes megemlíteni még a leninvárosi alapanyagokból készített Műanyagtömlő akcióját is, melyet 1979-ben a Kertészeti Egyetem udvarán hajtott végre, majd néhány hónap múlva ugyanezt előadta egy lengyel galéria előtti utcán is. Ezeken túl Bernáth (y) kreativitását jellemzi az az általa tervezett kétféle játék, mely Fajó János felkérésére szerepelt a Vizuális játékok című kiállításon a Józsefvárosi Kiállítóteremben.
1979 augusztusában részt vett Bernáth (y) a Fölöspéldány (18) alternatív irodalmi csoport fellépésén a budaörsi Jókai Mór Művelődési Központban. Az est első részében Kőbányai János punk témájú fotókiállítása nyílt meg Bernáth (y) performanszával, aminek alkalmával görögdinnyéket csapdosott a fényképekhez. Majd a Fölöspéldány csoport fellépése következett, melyen felolvasott és előadott Bernáth (y)-n kívül Szkárosi Endre, Györe Balázs, El Kazovszkij, Kemenczky Judit, Kőbányai János, Szilágyi Ákos és Temesi Ferenc. És végül egy szabadtéri Beatrice koncerttel zárult az est. Bernáth (y) aktívan részt vett az esemény szervezésében, többek között Nagy Ferót, a Beatrice frontemberét neki sikerült megnyerni egy fellépés erejéig, hiszen ekkor már évek óta ő tervezte az együttes plakátjait, meghívóit. Az estnek hatalmas sikere lett, bár a legtöbben a koncert hírére mentek el a Művelődési Központba, így kissé meglepődtek a Fölöspéldány performansszerű előadásán. A fiatal írókból és képzőművészekből álló Fölöspéldány csoport fennállása alatt, a következő három évben gyakran tartott ehhez hasonló élő irodalmi esteket, minden esetben Bernáth (y) részvételével. Ezzel megkezdődött Szkárosi Endre és Bernáth (y) Sándor gyümölcsöző munkakapcsolata is.
Szóval már a hetvenes évek végére beindult Bernáth (y) karrierje több művészeti ágon is. Azonban a hatalom nem mindig nézte jó szemmel kritikus műveit, több alkalommal is betiltották kiállításait. Így járt például az a ’79 szeptemberére tervezett csoportos kiállítás is, melyet Bernáth (y) szervezett a budai Ifjúsági Parkba Vannak-e még ismeretlen állatok a Földön (19) címmel a Fiatal Képzőművészek Stúdiójával együttműködve. A Mini Együttes 10 éves jubileumi koncertjére tervezett kiállítást, melyen részt vett volna Bernáth (y)-n kívül Lois Viktor, Kelemen Károly, fe Lugossy László, Eskulits Tamás, El Kazovszkij és Lengyel András is, az utolsó pillanatokban indoklás nélkül lefújták. A nyolcvanas években végigkísérték Bernáth (y) pályáját a kiállítás-betiltások.
Az életrajz felvázolásába ide kívánkozik az a mozzanat, amit itt bizonyára mindenki részletekig menően ismer, így én nem is igazán térek ki rá, a Bizottság zenekar debütálásáról (20) van szó, mely 1980. augusztus 23.-án zajlott az Óbudai Hajógyári Szigeten. Ezt fellépések sorozata követte, kezdetben főként a képzőművész tagok kiállítás megnyitóin és különböző egyetemi helyszíneken.
Az 1980-as év azonban Bernáth (y) biográfiájában más miatt is fontos, ekkor került sor egyéni kiállítására a Stúdió Galériában. A Semmy különös, benne vagyok az újságban című nyíltan politikai tartalmú, rendszerkritikus kiállításával Bernáth (y) tényleg bekerült a lapokba. Harangozó Márta kemény kritikát fogalmazott meg az Esti Hírlapban de nem is igazán a kiállításról, hanem annak plakátjáról (21), melyen a művész látható, amint egy vízzel teli kádban ül és olvassa a kezében lévő lángoló újságot. Harangozó cikkére reagálva Szemadám György a Mozgó Világ hasábjain vette védelmébe Bernáth (y) művészetét. Maga a kiállítás úgy nézett ki, hogy rózsaszín, hanyagul felhelyezett tapétán lógtak össze-vissza, ferdén az újságképek alapján festett művek. A terem közepére vörös szőnyeget és íróasztalt helyezett Bernáth (y), ahol a kiállítás ideje alatt minden nap fogadóórát tartott és hivatalosnak látszó, de kézzel készített igazolványokat osztogatott a látogatók számára.
A következő években a zenekari fellépések mellett egyéni kiállításainak sora tovább bővült: ’81-ben az Egyetemi Színpad Galériájában kapott lehetőséget, majd 1982 októberében a szegedi Ifjúsági Házban Jaj! Nem akarok én örökké csak borotválkozni címmel állított ki. Ezt követően ’82 végén a Fiatal Képzőművészek Stúdiója szervezésében a Ferencvárosi Pincegalériában az elmúlt 10 évben készült festményeiből (22) (23) álló válogatás került kiállításra, mely alkalomra egy kis katalógus is megjelent.
Szintén 1982-ben valósult meg a Keserü Katalin által rendezett Többféle realizmus című csoportos kiállítás a Fészek Galériában, melyen Bernáth (y) többek között a Ki ismer rájuk – Ki tud róluk (24) című hiperrealista képével szerepelt. Azonban a kiállításszervező Mozgó Világban megjelent cikke alapján lehet tudni, hogy volt olyan mű, melyet levetetett a falról a kiállítás zsüribizottsága. A következő évben meghiúsult Bernáth (y)-nak egy kiállítása, melyen a Beatrice együttesről készített fotókkal szerepelt volna a Fiatal Művészek Klubjában (25). A meghívó el is készült, de a kiállítás ideje alatt végig zárva tartották az épületet csőtörésre hivatkozva, így senkinek nem volt lehetősége megnézni a fotókat, csak egy év múlva, amikor a kecskeméti Kertészeti Egyetemen voltak kiállítva.
Eközben Bernáth (y) kivált a Bizottság zenekarból, utoljára 1982. áprilisában a Közgáz Klubban lépett fel. Ám ez korántsem jelentette zenei karrierjének végét, ugyanis néhány hónap múlva már a Dr. Újhajnal és az Okker Szisztersz Női Lépték nevű zenekari formáció frontembereként jelenik meg, mely a hazai alternatív zenei életnek szintén egy különleges együttese volt, mivel Bernáth (y) ötletére show elemeket használtak fel a fellépéseken, látványkoncerteket adtak.
1984-ben indult el Szkárosi Endre vezetésével a Konnektor, mely képzőművészek és zenészek alkotta koncerszínházi zenekarként definiálható leginkább. Az első, Punkanyar elnevezésű Konnektor koncertre november 4.-én került sor a Lágymányosi Közösségi Házban. A sikeres fellépést követően éveken keresztül folytatódtak az előadások. A Dr. Újhajnal és a Konnektor fellépések miatt a következő években Bernáth (y) képzőművészeti tevékenysége kissé háttérbe szorul, főleg azért, mivel újabb együttest is alakított Matuska Silver Sound, majd később Anyácska Ezüst Hangja elnevezéssel. Ez volt az egyik első hazai zenei formáció, mely számítógépet használva hozott létre elektronikus zenét.
Mindezek mellett azért részt vett például ready made-jével a 101 tárgy című tárlaton az Óbuda Galériában, szerepeltek festményei a székesfehérvári Csók István Képtár Idézőjelben című kiállításán, illetve zenélt Galántai György szobrain a dunaújvárosi acélszobrász szimpozion megnyitóján.
Szkárosi Endrével 1986-tól kezdték el megrendezni az élőfolyóiratként működő Új Hölgyfutár Revue esteket, melyen a meghívott előadók költészeti performanszokkal szerepeltek. 1989-ben átváltottak nyomtatott formára Új Hölgyfutár néven. A folyóirat grafikusa Bernáth (y) volt, akinek ezen a téren is figyelemre méltó a munkássága. Nagyon egyedi, senki mással össze nem téveszthető kézírásával készült meghívók, plakátok, könyv- és hanglemezborítók kordokumentumokká váltak mára.
Bár még az előadást hosszasan lehetne folytatni az életműről, az idő sajnos nem engedi, hogy jobban belemélyedjünk a nyolcvanas évek második felének eseményeibe. (Művei ebből az időszakból: (26) (27) (28) (29) (30) (31) (32) (33)
Amikor annak idején először elkezdtem kutatni Bernáth (y) Sándor életműve után, kiderült, hogy a róla szóló szakirodalom nagyon felületes és csak elvétve lett reprodukálva egy-egy műve. Ahhoz, hogy valójában megismerjem az életművét, szükség volt a személyes találkozókra.
A Bizottság kiállítás előkészítő fázisában sajnos elmaradt az az alapos kutatómunka, melyet Bernáth (y) elfeledett vagy fel sem fedezett munkái megköveteltek volna, még interjú sem készült vele. De szerencsére Mispál Attila rendezőnek köszönhetően a kiállításról készült dokumentumfilmben legalább méltó teret kap a művész. Mivel Bernáth (y) Sándor a Bizottság együttes egyik fontos katalizátora volt, úgy gondolom, hogy igazán megkaphatta volna a Műcsarnok egyik termét. A kiállítás így nemcsak színesebb és gazdagabb lehetett volna, de a szakma számára is tartogatott volna igazi kuriózumokat, eddig ismeretlen műveket.