Az etoy művészcsoport bezárni kényszerült
identitásának alapját képező hálóhelyét,
a www.etoy.com-ot, miután az
eToys online játékkereskedő cég beperelte
őket áruvédjeggyel való visszaélés
miatt. A Los Angeles-i Legfelsőbb Bíróság
1999 november 29-én előzetes döntéssel eltiltotta
az etoyt domainje használatától.
A történet mindkét szereplője a világhálón
tevékeny s annak sajátosságaira épít:
egyikük a művészetben való részvétel
új formáin, a másik a fogyasztás hatékonyságán
dolgozik.
A konfliktus akkor kezdődött, mikor kiderült, hogy a névhasonlóság
akadályozza a hatékony fogyasztást a pontatlanul
gépelő potenciális játékvásárlók
okán. Mivel az etoy két évvel korábban regisztráltatta
címét, a játékdisztribútor multi (10.000
forgalmazott játék, 500 alkalmazott) pénzért
meg akarta vásárolni a saját nevétől
mindössze 1 betűvel különböző domainnevet.
A művészek azonban úgy gondolták, nevük
és identitásuk szorosan összefügg, ezért
ellenálltak az egyre nagyobb összegekben konkrétizálódó
ajánlatoknak, holott a per előtti napokban már 160.000
$ volt a tét (valamivel nagyobb összeg a képzőművészeti
berkekben honos honoráriumoknál: ezt a tényt csak
némileg csorbítja az a körülmény, hogy
a summa főleg E-toys részvényekben, s nem készpénzben
üthetett volna markokat, ha azok kinyílnak).
A Nagy Karácsonyi Játékvásárlási
Láz várható bevételeit szem előtt tartva
módszert váltott a multi, jogi útra terelvén
az ügyet, mondván, itt már nem babra megy a játék,
s mivel a pénz a jog nyelvét is beszéli, ha kell,
majd így téríti jobb belátásra ezeket
az idealista művészeket. Első körben úgy
tűnt, tényleg ez a helyzet: a bíróság
számára már az elején nyilvánvalóvá
vált, hogy a kopasz művészek és üzletemberek
közül ki a jó és ki a rossz fej.
A külsőségekre a belcsín szintjén adó
művészek korábban már botrányhősök
voltak Digitális eltérítés elnevezésű
projektjük kapcsán: első látásra valóban
nem egyértelmű, kik is vannak a narancssárga egyenruha
mögött: éppen ezt mitizálja a „Leaving reality
behind” szlogen.
A per az online közösség
heves tiltakozását váltotta ki, mely digitál-aktivista
módszerekkel, szerverbénítási akciókban
és elképesztő méretű médiahadjáratban
materializálódott. Több, mint száz cikk számol
be az esetről világszerte (a teljesség igénye
nélkül néhány név, akik a digitális
eltérítők mellé álltak: Wired, New
York Times, The Independent, CNN, MoMA).
Az etoy a pert műtárgynak tekintve s ügyesen kihasználva
a valóban elképesztő méretű publicitást
meghirdette a Játékháborút (www.toywar.com),
létrehozva egy komplex hálózati játékot,
mely (kizárólag legális eszközökkel) a
hálózati közösség erejét demonstrálva
résztvevők ezrei révén kívánta
jobb belátásra bírni az ellenfelet. Legális
eszköznek minősült például az eToys menedzsmentjének
és dolgozóinak küldött több ezer levél,
melyben azt követelik a levélíró aktivisták,
hogy vonják vissza a bírósági keresetet, az
etoy kapja vissza domainjét, a felelősöket pedig vonják
felelősségre.
A játékháború a maga virtuális csatatereivel,
azok felszereltségével és szolgáltatásaival
lett a műtárgyként szemlélhető és
játékként használható lenyomata az
esetnek, melyre csak jelszóval juthatnak be az illetékesek,
az 1400 regisztrált felhasználó, akiknek egyike,
miután körülnézett a csatatéren, fülem
hallatára így jellemezte a helyzetet: „…ez igen, ezek
tudnak valamit, szarból csináltak aranyat…”.
Mivel a művészcsoport tevékenysége gyakorlatilag
az etoy márka, mint termék forgalmazására
irányul, ennek (művészet)piaci bázisát
részvények kibocsátásával (részvényeseik
között található például az osztrák
kancellár is) alapozták meg még 1998-ban: ugyan a
részvényeket a tőzsdére nem vezették
be, ám valódi pénzbe kerülnek s a részvényesek
tanácsa dönt a csoport tevékenységét
illető fontosabb kérdésekben (ami rögtön
mutatja tevékenységük és stílusuk egy
másik jellemzőjét is: a testületi identitást,
melynek megjelenési formáit és szókincsét
az üzleti világból merítik).
A nevezetes előzetes bírósági döntés
ezen etoy-részvények USA-beli forgalmazását
is megtiltja egyben. Ennek fényében egyenesen mulatságos
volt látni, hogy a valódi tőzsdén bevezetett
igazi eToys részvények árfolyama a játékháború
heteiben $60-ról $15.1-re zuhant, ami közel hatmilliárd
dollárt jelent egy ekkora cég esetében. Ez lett az
eset valódi tanulsága, a média hatalma gyakorlatilag
pénzben mérhetővé vált: segítségével
saját terepén sikerült megfogni az ellenfelet. Igaz,
ebben többek között szerepet játszott néhány
játékkém elemző tevékenysége
is, akik tüzetesen megvizsgálták az eToys által
forgalmazott 10.000 játékot, s néhány visszás
motívumot (adult jellemzésű videójátékok,
náci egyenruhás műanyagkatonák stb.) jelentettek
a megfelelő szerveknek. Nem szép, de legális módszer:
kutyaharapást szőrével.
Valószínűleg az árfolyamzuhanás lehetett
a legnyomósabb ok arra, hogy a játékdisztribútor
végül 81 nap háború után, 2000 január
25-én beadja a derekát és bejelentse: visszavonja
a keresetet.
A győzelmi mámorba csak az egyik volt etoy-ügynök
panaszos sóhajtása vegyül: „…the image of etoy as
corporate fascist strange crew is totally damaged, now they are the good
guys which is ridiculous…„
lásd még:
etoy
sztori
etoy
budapesten
Néhány
a játékháborút támogató számos
cím közül:
http://www.rtmark.com/sitin.html
http://www.rtmark.com/fundetoy.html
http://www.eviltoy.com/
http://www.etoys-sucks.com/
http://hell.com/0/JUSTICE/
http://trnetwork.tripod.com/
http://www.violentnation.com/destroy/etoy.html
http://dmoz.org/Society/Activism/Media_Activism/Culture_Jamming/etoy/
http://www.aec.at/www-ars/journal/db/4sept/etoy/index.html
+