Két rövid hónap

Gróf Ferenc

Két rövid hónap

Párizsi galopp 2001/2002 fordulóján

Miközben a legtöbb híradás a Palais de Tokyo (http://www.palaisdetokyo.com) közelgő megnyitójáról szól, a galériák évzáró-évkezdő programja is tartogatott egy-két meglepetést. Domináltak a biztos befutók, akik garantálták az elégedett mosolyt a könyvelő arcán.

A több részletben lebonyolított séta kezdődjön az exindex hasábjain már futólag ismertetett Rue Louise Weiss galériáiban. A decemberi megnyitó a "Christmas Show" jegyében alakult. Szinte minden galériában csoportos kiállításokat láthattunk, sok kisebb munka, elsősorban falra passzintható formában. Az Air de Paris (http://www.airdeparis.com) állította össze a legdinamikusabb gárdát, akik a karácsonyi feelinget a krampusz szerepében tetszelegve biztosították. Olaf Breuning fotóin totyakos skandinávok feszítenek viking-szörf jelmezben [ pic ], Torbjorn Rodland "Fagy" című sorozatán egy harmadrangú death-metal zenekar frontembere rohangál a tajgán, illetve pózol az objektív előtt [ pic ] . Zsíros haj, mely némi lakkal megsegítve dacol a széllel. Fekete bőr, láncok, szögek, idétlen Halloween-smink – a külvárosi farkasember kalandjai a favágók birodalmában. Liam Gillick falfeliratokkal rukkolt elő[ pic ] , míg az enyhén exhibicionista Jean-Luc Verna saját, kacifántosra tetovált porhüvelyét tárta elénk. [ pic ]

Az Art:Concept (http://www.galerieartconcept.com) a metál-lovagok sátáni vigyorát semmibe véve a "lírai" absztrakcióra szavazott. David Shaw és Alexander Ross digitális nyomatokat, áramköröket imitáló tus- és tollrajzai túl sok újdonsággal nem szolgáltak, viszont az általános pop-katyvaszban, amit a karácsonyi vásárló-hülyítő giccs-kavalkád csak súlyosbított, kellemes ellenpontozásként működtek. Ugyanez mondható el Stéphane Magnin munkáiról, aki tenyérnyi papírlapokat fektetett (valószínűleg) a lemezjátszó korongjára, majd merőlegesen tartott színes filctollal hozott létre ritmikus spektrumokat, kör-kompozíciókat.

A "Pour Information" című kiállítás, melyet Edouard Boyer hozott össze a Galerie Corentin Hamel-ben, az elmúlt két év gyűjtőmunkáját mutatta be. Boyer rengeteg dokumentumot, híradást gyűjtött össze a világ minden egyes részéről, minden létező médiumot (sajtó, tv, web) kimazsolázva, ami valamilyen felkeléssel, lázadással, tüntetéssel volt kapcsolatos. A híreket az esemény paramétereitől, azaz a földrajzi helytől, a letartóztatottak, a halottak számától, illetve a morális konnotációktól függetlenül rendezte össze. A kollekció ilyetén hír-morzsákból állt össze: "NIGERIA, Kano, 2001. október 13., vasárnap — Az Afganisztánt sújtó amerikai bombázásokat ellenző tüntetés zavargásokba torkollt: több üzletet kifosztottak / sok keresztényt meglincseltek / Oszama bin Laden képeket lengetett a tömeg / több épületet, gépjárművet felgyújtottak / 3 templomot megrongáltak / 1 mecsetet felgyújtottak / tűzparancs a randalírozók megfékezésére / körülbelül 200 ember hunyt el."

A Galerie Emmanuel Perrotin (http://www.galerieperrotin.com) hihetetlen kreativitással a "Hollywood" helységnevet emelte ki a bédekkerből, hogy az egy gyűjteményes kiállítás címévé avanzsáljon. Fotók és festmények a mindenki által untig ismert domboldalról, amit egy fehér logó ural. Nos… Legyen ez a zárszó 2001-ben — és lássuk mi vár ránk a szilveszteri delírium után a szimmetrikus esztendőben.

Pár nap, pár átszállás és a Marais-be érkezünk, ahol első utunk a Galerie Crousel-be (http://www.crousel.com) vezet. Rirkrit Tiravanija Mikulás-napi akcióját már jócskán lekéstük, de tevékenységének nyomait még fellelhettük a szuterénben. [ pic ] [ pic+ ] A fő attrakció Sean Snyder kiállítása volt, mely két részre tagolódott. A galéria terébe lépve szépen retusált, lakótelepekről készült fotósorozat fogadott. Párizs, Bukarest, Tokió és természetesen Brasilia betonkolosszusai rikító napfényben. Egy fehér farost lemezekkel elkerített kubus belsejében a "Script for Dallas Southfork in Hermes Land, Slobozia, Romania" címet viselő installációt láthattuk, mely egy romániai milliomos Disneyland-variációját elemezte, dokumentarista hitelességgel. [ pic ] [ pic+ ] [ pic++ ] [ pic+++ ]Az alagsorba vezető lépcső fordulójában diszkrét műtárgy hevert üvegburával fedett ágyazatán: Alenka Pirman, szlovén művész-kurátor tizennégy és fél karátos arany fogpiszkálója. [ pic ] A formatervezés újabb vakfoltjára esett némi fénysugár.

Az alagsorban, ahová végre valahára levergődtünk, rögtön egy asztalba botlottunk, melyen a "Metronome" című időszaki kiadvány példányai hevertek. Az első, pontosabban a nulladik Metronome Dakarban jelent meg 1996-ban, Clementine Deliss londoni kurátor kezdeményezésére, aki azóta is a kezében tartja a marsallbotot. Az eleinte tipikus művészeti magazin formájában, azaz nagy méretben, kiváló nyomdai minőségben megjelenő "orgánum" az évek folyamán több formai változáson is átesett. Minden szám más-más városhoz, régióhoz kötődik (Dakar-London-Berlin-Frankfurt-Bécs-Bordeaux-Oslo-stb.), a nyelvi, tematikai sokszínűség impulzív erőt kölcsönöz az amúgy visszafogott poszt-konceptnek tűnő projektnek. [ pic ] [ pic+ ]

Rirkrit Tiravanija is egy kvázi-periodikát mutatott be, mely a VER névre hallgat. A szó a thai tinédzser szlengből származik, az angol "over" helyi változata, ami körülbelül annyit tesz, mint a magyar tini-szótár "király", vagy "ez állat" kifejezései. A sertésborda méretű, vaskos kartonra nyomott lap túl sok szöveget nem tartalmaz, viszont minden példányhoz mellékelnek egy-két (hang) CD-t, ami bőven kárpótolja ezt a hiányosságot. Az olvasó-sarok mögötti falon Tiravanija sajtófotókról készült ceruzarajzait láthattuk, melyek eladásából származó tőkét a "Rizsföld" című művészeti-ökológiai projekt finanszírozására kívánnak fordítani. Thaiföld egyik eldugott zugában ugyanis egy helyi művészcsoport rizs-kultivációba kezdett, mely szép lassan nemzetközi bio-művészeti centrummá növi ki magát. Ezen szerteágazó kezdeményezés ismertetése meghaladja tárlat-böngészdénk kereteit. A felesleges köröket elkerülendő, álljon itt egy angol nyelvű pr-szöveg.

Jean-Marc Bustamante kiállításai (Galerie Daniel Templon és Galerie Nathalie Obadia) elsősorban egy újabb művészeti kiadvány propagálására adtak alkalmat — maguk a tárlatok nem okoztak vulkánkitörést. A MAP (Mouvement Action Plastique) a kortárs francia képzőművészet "feltérképezését" tűzte ki céljául. (MAP — une cartographie de la création plastique française contemporaine. Így szól a szlogen. ) Az ingyenes brossúra negyedik számát [ pic ] Bustamante munkásságának szentelték, de honlapjukon (http://www.map-fr.com) az előző számok is megtekinthetők.

A Galerie Yvon Lambert több nevet is műsorra tűzött január folyamán. Henrik Håkansson, Alice Anderson, és David Claerbovy mellett David Shirgley-t emelném ki, aki a galéria központi (azaz legnagyobb) terét foglalta el.Shirgley több könyvet is publikált már, melyek az elmebetegség határán álló debilitásról tesznek tanúbizonyságot, de legalábbis az ultra-laza jelzőt neki ítélhetjük . Kiállításán egyrészt olyan plasztikákat láthattunk, melyek az oldenburgi pop-tradíció nyomdokain haladnak, de extra-feltétként egy kis akasztófa-humort is kapunk. Rajzai, fotómontázsai is erről tanúskodnak — mit kezdjünk egy olyan címmel, mint "Az életre kelt gyümölcs-saláta kalandjai és halála"? Beavis és Butthead megunta a tiroli pornófilmeket és beiratkozott egy filozófia fakultásra.[ pic ] [ pic+ ] [ pic++ ] [ pic+++ ]
Lambert profiljáról többet megtudhatunk, ha felkeressük az avignoni Collection Yvon Lambert honlapját (http://www.collectionlambert.com).

A Galerie Ghislaine-Hussenot december-január folyamán Loris Cecchini egyéni kiállításának biztosított terepet. Az olasz művész szürke szilikonból gyártott iroda-szettjei (fax-telefon-fénymásoló-komputer-hosszabbítók-elosztók-kábelek-légkondícionálók) szelíden fittyednek a szürke padlóra. [ pic ] [ pic+ ] [ pic++ ]Újra a lágy szobrászat. A büro-ergonómia sírköveit körülvevő falakon digitális fotográfiák sorakoznak. A makett-fotózás (ld. Thomas Demand) frappáns technikáját Cecchini egy apokaliptikus felhangokkal terhelt világ felépítésére használja. Melankolikus alakok ücsörögnek kihalt irodákban, melyeket trópusi állatok kerítettek hatalmukba. Az osztályvezető magába roskadva ül az irattartó tetején, míg mögötte egy hatalmas orrszarvú piheg a szőnyegpadlót fixírozva. A giccs-detektor enyhén beremeg, de még nem késztet menekülésre — ez még nem veszélyes.