Dékei Kriszta
Nemcsak tárgy nélküli
világ
Malevics
Bécsben
Goran Djordjevic, belgrádi konceptuális művész A valótlan (re)konstrukciója című Műcsarnokbeli kiállításán szerepelt a pétervári 0.10 Galéria Utolsó futurista kiállításának (1915) anyaga is. Na nem az eredeti művek, hanem a művész által újrafestett, majd Malevics szignójával ellátott, meghamisított másolatok. Illetve olyan művek is, amelyek az eredeti kiállításról készült fekete-fehér, dokumentumértékű fotókon sem láthatók, tehát semmi sem bizonyítja létezésüket. Hacsak nem a Djordjevic által festett kvázi-másolatok – ezeknek a másolatnak tűnő műveknek azonban nincs eredeti változatuk, ilyen művek sohasem léteztek. A művész rekonstrukciója valójában egy fiktív konstrukció, amely az idő lineáris vonalát megtörve, utólag átrendezi a múlt valós tényeit. Az így meghamisított valóságot (azaz valótlanságot) rekonstruálja – azaz felépít (valódivá tesz) egy hamis világot.
Hogy mennyire találó volt Djordjevic művészetfilozófiai gondolatkísérlete éppen Malevics esetében, azt a bécsi Kunstforumban látható, a Pétervári Orosz Városi Múzeum anyagából válogatott több mint 120 Kazimir Malevics mű megtekintésekor mi is ellenőrizhetjük. A szuprematizmus nagy mestere, A tárgy nélküli világ teoretikusa ugyanis az 1920-as évek legvégén bemutatott pétervári életmű-kiállításán egyszerűen ante-datálta több ekkortájt készült művét. S tette ezt olyan sikeresen, hogy a szakirodalomban sokáig valós tényként rögzült – és ily módon az újabb és újabb művészettörténész-nemzedékek számára is a kötelezően elsajátítandó kanonizált kronológia része lett – például Malevics paraszti életet bemutató sorozatának 1910/11 körülre datálása. A művészt a tudatos hamisításra éppen a (számunkra is ismerős) művészetpolitika kényszerítette: e nélkül a csalás nélkül ugyanis ki sem állíthatta volna a műveit. Az absztrakciót ugyanis ekkor már mereven elutasították a kizárólagos vezető szerepet betöltő szocialista realizmus csinovnyikjai. Rég elmúlt már az idő, amikor az orosz avantgarde művészek szárnyaló tervei egybeestek a szép új világot felépíteni készülő politikai akarattal. Az ideológiai terror bürokratái még az abszolútum tisztaságában hívő művészt is bizonyos engedményekre kényszerítették. Szívszorító végignézni Malevics próbálkozásait, hogy kibújjon a szigorú elvárások (figurativitás, realizmus, tematikai kötöttségek) alól, hogy aztán némely művével mégis megpróbáljon minimálisan megfelelni azoknak. Talán a legérdekesebb ebből a szempontból az a sorozat, amelyben egy számára oly kedves témát, egy falusi asztalost fest meg különböző (impresszionista, cézanne-i) stílusban.
Cézanne valóban hatással volt Malevicsre – ez látható a kiállított korai műveken -, de végigment a kötelező izmusokon is. Találhatunk az orosz ikonfestészet hagyományait a szecesszióval ötvöző házioltárt, Matisse és Gauguin hatását mutató portrét és kubo-futurista műveket. A szuprematista „ikonok" közül szerepel a Fekete négyzet, a Fekete kör és a Fekete kereszt, illetve a Vörös négyzet is – már csak ezek miatt is érdemes megnézni a kiállítást. Láthatjuk a Nap legyőzése című futurista darabhoz készített kosztümterveket, dokumentálva van Malevics „kultúrharcos" időszaka (köztük „Világ proletárjai egyesüljetek"-plakátjának terve, és az új embertípus kényelmét szolgáló ruhák tervei mellett egy megvalósult teáskészlet néhány darabja), szerepelnek építészeti vázlatok és két architektona rekonstruált makettje.
Az anyag legnagyobb része a húszas évekből származik, abból az időből, amikorra Malevics művészetelméletével egyedül maradt – olyannyira, hogy 1930-ban le is tartóztatták. A kiállítás plakátján egy bábszerű, arc nélküli alak áll magányosan és mereven a végtelenbe nyúló táj előtt. A világmindenség tárgyiasult ugyan e reális földi jelenetben, de a festmény kozmikus tisztaságán átsüt a művész hite az idealista univerzumban. És ez az, amit a történelem tébolya sem tudott megtörni Malevicsben.
Bécs, Kunstforum,
Freyung 8. december 2-ig,
Nyitva naponta 10-19, szerdán 21 óráig