Jonas Mekas beszélgetése Peter Kubelkával
Az ehető metafora – Peter Kubelka előadása – BBS Toldi mozi, 2000. 03. 21
Az
ehető metafora II.
Szabó Eszter Ágnes beszámolója az eseményről
Veszem a bátorságot….
este kb.: 3/4 8.
Peter Kubelka elkezdi előadását a Toldi Moziban.
Eltelik egy óra és a tekintélyt parancsoló
őszülő idősődő férfi még
mindig az anyatejről és a szederszedésről
BeSZéL!!!
a Kultúra-a Paradicsom… Kanál nyalogatás.
Kb.: 3/4 9. tojás feltörés, 2 db.
Magyar tojás- Spanyol olajbogyó- olasz oliva olaj.
Suta, félkész majonéz készül a homogenitás
bizonyitására.
Sajtok majszolása, nyalogatása az időtényező
bizonyitására.
Több darab hús, ill kolbász, valamint joghurtos doboz,
szék, fal végignyalogatása szintén az időtényéző
jelénlétének bizonyitására.
Dr Kellog ekkor bemutatja a vegetariánus farkast, aki undorodva
fordul el a nyers hústól… (Promenád a gyönyörbe)
a tápanyagfelvétel nem üdvözitő az tekézéssel
szemben. az idősödő ősz didaktától
nem tudjuk meg, hogy miért…
a válasz benne van az előadás egészében.
Peter Kubelka ezzel az előadással pontosan az ellenkezőjét
bizonyitotta annak, amit mondott. ott állt egyedül szemben
a közönségével és beszélt, harapdált,
nyalogatott, mindezt a látványt és élményt
pedig tápanyagul szánta. Szerintem a tápanyagfelvétel
és az evés között az a különbség,
hogy az egyik individuálisan müködik, a másik
pedig kollektiv. Ha ez csak egy kicsit is közelit ehhez, amit gondolok,
akkor Peter Kubelka egyrészt súlyos individualista akciót
mutatott be, ami ellentmond az ételek és étkezés
kommunikáció voltának, amit maga is kihangsúlyozott.
Valójában a két és fél óra múltával
véget érő patetikus kultúrtörteneti előadás
úgy ért véget, hogy a kommunikáció
lehetősége fel sem merült.
Felhivom a figyelmet, hogy az ott elhangzottak olvashatók:
Massimo Montanari: Éhség és bőség európa
országaiban.
Valamint aki látta:
Étel, Ital, Férfi, Nő
Szeress Mexikóban
Babette lakomája
A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője
A nagy zabálás
stb….
Valamint olvasta Kurt Vonnegut, Boris Vian konyveit és különböző
szakácskönyveket…
…és evett már kinai, japán, indiai, orosz, stb
ételeket. Nyaralt a nagymamájánál, evett már
meleg lekvárt friss kenyérrel… annak ösztönös,
biztos tudása kell, hogy legyen ezekről a dolgokról.
Nekem bztos tudásom van arról, hogy nem úgy van,
ahogy gondolom… ezt jelezte a közönség idősebb
generációjának reakciója, akik számára
a főzés és művészt párhuzam forradalmi
gondolatként hatott Kubelka szájából. Itt
jegyzem meg azt a fatális tévedést, hogy a merőkanállal
szemben a furulya jelképezte a MűVéSZeTet, vagyis
az ételeket alárendelte a zenének, kivéve
egyetlen effektust, a végén az ” összecsendül
két pohár…”-t (amelyből egy szerencsés néző
részesült) amit Vető János 1982-ben megfestett
és ami a legszebben még mindig a Jégkrémbalett
c. filmben ismétlődik újra és újra.
Szóval talán az lehet a tanulság, hogy becsüljük
meg jobban magunkat!
Mindenki Művész!!!
éljen!!! éljen!!!