Random helyzetjelentések Londonból XIX.

Szövényi Anikó

Random helyzetjelentések Londonból XIX.

Lakáskultúra szörf

-Serpentine-Beaconsfield-Camden Arts Centre-Gasworks-

A hetek óta tartó nyirkos szürkeségben az ember nem engedhet meg magának tévedéseket. Egy rossz kiállítás vagy nem elegendő mennyiségű inger a receptoroknak és a versenyző hajlamos lesz feladni akár hetekre is a művészetélvezetet.
Muszáj tehát biztosra menni. Vízálló szörfruhában nekivágva a nyiroknak, elsőként a Hyde Park-beli Serpentine galériába evezett, mivel ez az a hely, ahol tapasztalatai szerint nem érheti csalódás.

Do-Ho Suh, aki a tavalyi Velencei Biennálén Korea egyik képviselője volt, szerencsére meggyőzte aprólékos, roppant munkaigényes installációival.
A galériába belépve először a Floor c. munkán kell átgyalogolni: a padlón átlátszó plexit görcsös arckifejezésekkel tartva százezer kis műanyag figura görnyed a látogatók lába alatt. A falon a padlóhoz illő tapétaként fut körbe a Who am I? 40 ezer koreai polgár miniatűr portréjával. Izgalmas a tömegekkel való játék, ahogy a távolról egyébként összefolyó masszák centiméterekről szemlélve egymástól különböző individuumokból kollektívává változnak.

Hasonló volumenű a másik szobát betöltő installáció a Some/One is. Több ezer dögcédulából egyetlen felfelé irányuló áramlatot, távol-keleti harci öltözékre emlékeztető ruhát [pic1] épített fel Suh. Aprólékosság-művészetének további gyöngyszemei az áttetsző kék, zöld, lila selyemből készített, New York-i és szöuli lakásának belsejét egy az egyben leképező terek. Oldenburg mester nyomdokában haladva, bejárható lakásbőrök, selymes szellemképek ezek, ahol a villanykapcsolóktól konyhai tűzhelyig minden pontosan meg van varrva.
Továbbevezve a lakásbelsők témájában a Beaconsfield galériát kell érinteni. Itt építette fel John Isaacs Voices from the Id című depresszív tájképét. Egy lakást, melynek egyik feléből, egy sötét barlangból folynak át az árnyékok a másik részre, egy rendetlen félhomályos nappaliba, ahol több tévén egyszerre olcsó talkshow-k mennek [pic2] [pic3] [pic4]. Magányt közvetítve a harminc négyzetméteren izolált félelmeknek, a hétköznapi riportalanyok gyónják tévedéseiket és hibáikat, amiket a műsorvezetők nagy átéléssel igyekeznek orvosolni.
Az odún kívül a galéria falára, a sötét önmagába forduló mélyrétegek ellenpontozásaként hatalmas narancsos égbolt van festve. Ez a műanyag, savas álomra emlékeztető táj sem kínál feloldozást a szenvedőknek [pic5].

A komor vízió rendesen lehúzta a hőst, de hál’ Istennek a trauma nem tarthatott sokáig. A rotterdami Atelier van Lieshout csoport bemutatkozó kiállítása a Camden Arts Centre-ben gyorsan helyrerakta a világba vetett optimizmusát. Kompakt tereket, különböző életstílusokhoz igazodó lakható menedékeket készítenek. A minimalista túlélési lehetőségek elve, hogy minden emberi alapszükségletet kiszolgáljon, mint evés, alvás, szórakozás.

A bemutatott spektrum egyik vége a high-tech luxus kapszulalakás [pic6] [pic7] [pic8]és futurisztikus barakk-hotel [pic9] [pic10] színes üveggyapotból, míg a másik véglet a romantikus Fisherman’s House, fából, tűzhellyel és lópokróccal [pic11] [pic12]. A kettő között valahol pedig ott a Compostopia egy fémállványzat segítségével egyetlen fitness centrum/komposzt-vécé/ágysor struktúrává alakított kompozíció [pic13] [pic14] [pic15] [pic16].

Immáron fellelkesülve, újabb tájképértelmezések reményében billegett át a Gasworksbe. Az Unscene c. kiállítás igyekszik reflektálni a megváltozott tájszemléletre, a közhelyesedő tendenciára, ahogy a szemlélő a technika ördöge által (legyen az autópálya vagy digitalizáció) mind távolabb kerül a tájtól, s az eltávolodást a különös fantáziák vagy a semmi tölti ki.
A feladványra klasszikus válasz Kuri Yogami függönye, amelyre zöld mezőt és játszadozó kislányokat printelt, alternatívát kínálva ahelyett a táj helyett, amit a függöny hivatott eltakarni [pic17]. Bob Matthews is a komputer-módosította látvánnyal esztétizál, csak épp olajban [pic18]. Gordon Cheung montázsaiban a szövegekből, betűkből gyúrt áramlások állnak össze sziklás tengerparttá [pic19]. A textualitás absztrahálódik tovább Carsten Schwesig web-projektjében (http://www.basedonatruestory.com). A BBC állandóan frissített oldalára csatlakozva a híreket folyamatosan vonalábrákká konvertálja: az információ mint élő környezet [pic20]. Hasonló ehhez az ideához Chris Gottick munkája is, amely a "mindenki mindenkit ismer"-elve alapján kísérlet a művész londoni kapcsolathálózatának feltérképezésére [pic21].

A tájszörf végére a hős 7 mm-es poliészteréből facsarni lehetett a vizet.