Random helyzetjelentések XXVI. New York

Szövényi Anikó

Random helyzetjelentések XXVI. New York

Kilóra szörf
Gallery Boesky – MoMA – Art in General – Madison Square Park – d.u.m.b.o. Art Festival

Annyi küzdelem után végre működőképes lett az írószettje, s most túlcsorduló lelkesedésében nem tudta honnét kezdje kibogozni a felgyűlt élményhalmazt.

Logikus téri és kronologikus rendet felrúgva első helyre Yoshimoto Nara Gallery Boesky-beli kiállítása tolakodott. A sztárfestő tevékenysége egy ördögi, alattomos kislányfigura motívumára épül. Stílusa tipikusan japán, kezdve a ténnyel, hogy egy rajzfilmes jellegű karaktert használ, ami egyszerűen csak létezik, nem szerepel történetekben vagy akciókban, de lehet rajongani érte (például a legismertebb ilyen pusztán létező távol-keleti karakter a ‘Hello Kitty’).

Nara lánykája sem kavarna hullámokat finom körvonalaival, ártatlan pasztellszíneivel, elnagyolt fejével, ha nem lennének éles vámpír fogai, zöld macskaszemei és összességében öntudatos kis gennyalak kisugárzása. A szörfösszívet melengető arrogáns vakarcs új sorozatát a művész kis vászondarabokkal foltszerűen bevont hatalmas parabolaantennára emlékeztető tányérokra helyezte, mondván ezen alakzatnak nincsenek hierarchikus irányai, mint fenn-lenn, jobbra-balra. [pic_1] [pic_2] [pic_3] E Saucer Tales sorozat különálló darabja a Melting Moon fehér tányér-szobra, amin spirálisan szellem-kislányfejek keringenek. A pufók formák és a sapkák elálló szárnyszerű fülei egy csapat nyugodt neutrális térben örvénylő puttóra emlékeztetnek [pic_4] [pic_5]. Mindezek mellett Boesky felvonultat még sok metszetet is Narától. ‘Running Nose Brothers’ – dacos, büszke karakterek finoman csiszolt rosszulviselkedési mintákkal [pic_6] [pic_7] [pic_8] [pic_9] [pic_10] .

Nem is lepődött meg a szörfös, amikor a Museum of Modern Artban a frissen nyílt Drawing Now: Eight Perspectives című válogatáson újra belebotlott a taknyos vámpírbabákba. Az egyébként logikátlan válogatás másik kiválósága a deszkás attitűdöt nyíltabban mozgósító Barry McGee. Bekeretezett kisméretű képei egymásra akasztgatva egyetlen kollázst alkotnak: festmények karikásszemű testnélküli fejekről, baráti fotók graffitizésekről, ivászatokról, kiegészülve utcán talált kartonpapír-feliratokkal. Rohadás portrék, rohadás színek, hip-hopos kukabúvárság.

Az időrendről már lemondott a krónikás, de mielőtt nagyon elmúlna, meg kell jegyeznie, hogy természetesen meglátogatta Csörgő Attila Art in General-beli kiállítását is. A Csörgő Peeled Cityjében a jól ismert narancshámozós technika alkalmazásával terítette ki térben New York-i háztömbök papírmakettjeit. [pic_11] [pic_12] [pic_13] [pic_14]

Az Art in General emellett egy public art rendezvénnyel is megörvendeztette a szörfös utcai meglepetés-adagokon tengődő kicsi szívét. Kedvenc környékén, a kínai negyed őrülten zsúfolt főutcáján, a Canal Streeten helyeztek el a szervezők néhány műalkotást pár hónapra. A népművészetek káoszában, műanyag buddhák, flitteres táskák, gumipapucsok és dumpling árusok között kihívás megtalálni a műtárgyakat. Három darab ragadta meg jobban a válogatásból. Andrea Claire: Simultaneous Life sorozatában öt szélzsákot helyezett el a Canal Street mentén négyzetméternyi parkos területeken, jelezvén a szelet, mint egy sajátos alternatívát a lehetséges irányok eme kavalkádjában [pic_15]. Hasonlóan szerény, nem tolakodó sorozatot helyezett el Robyn Love lámpaoszlopokon, a gondoskodás és odafigyelés szép példájaként: a felgombolt horgolt csíkos ornamentikák védik és ápolják az oszlopokat [pic_16]. Kevésbé varázsolta el a rotterdami PARbros fotóinstallációja, a Gotham_city blues, mely két szuperhősnek állít emléket [pic_17].

Egyébként hivatalos utcai művészet terem a városban mindenfelé, ami a nagy kortárs intézmények public art projekteket támogató törekvéseinek és a kiváló helyszíneknek köszönhető.

A Madison Square Parkban (ahova a Vasaló-ház éle irányul) például Mark Dion állított fel egy vadlest. Az Urban Wildlife Observation Unit lehetővé teszi az arrajáróknak, hogy megismerkedhessenek a park vadvilágával, mely ugye egy betontenger csöppnyi zöld foltján nem burjánzik túlzottan [pic_18]. Leginkább nagyvárosi agresszív mókusokkal, galambokkal, patkányokkal és kutyákkal találkozhat a természetbúvár. A park másik szegletében Dalziel&Scullion szintén egy National Geographic-os téma adta abszurditással operál. A Voyager egy sarkköri expedíció szituációja három ezüst sátorral és egy póznával középen [pic_19].

Hasonló kezdeményezés a Looking In is, amely a város másik frekventált pontján, a Ground Zero köztéri projekttől egy saroknyira található, egy luxus bérház egész tömbjét körben szegélyező földszinti kirakatsorban. A 23 kirakat együtt hat igazán. Anna Kiraly Etceteras-jában a kétfázisú pörgetős animáció technikáját mechanizálta 24 fecnin mutatva be repetitív hétköznapi jeleneteket, mint cigarettázás, fenékreütés, kalapálás, stb. [pic_20] [pic_21]

Libby Hartle és Charles Fambro klasszikus szürrealista giccskirakatában szerelmes irodai dolgozók részére reklámoznak egy termékcsaládot, az Ergon Amourt, amely lehetővé teszi, hogy a munkahelyi szerelem ne csökkentse a produktivitást (ld. például az egymás ölében ülve is használható dupla klaviatúra formációt) [pic_22] [pic_23] [pic_24].

Végül pedig, hogy e szörfben még egyszer a kvantitás győzedelmeskedjen, meg kell emlékeznie az október közepén tartott háromnapos d.u.m.b.o. fesztiválról is. A rövidítés, "Down Under the Manhattan Bridge Overpass", Brooklyn Manhattanre néző régi raktárnegyedének elnevezése, ahol az utóbbi húsz év alatt népes művészkolónia telepedett meg. Ahogy ez lenni szokott, az akkori még underground házfoglalós tendenciából mára trendi negyed lett drága műtermekkel és bárokkal. Az itt tevékenykedő kb. ezer művész – többnyire festő – évi kipakolása ez a fesztivál. És meg kell vallani, komoly feladatot jelentett értelmesebb ügyeket találni a kommersz tengerben.

Ilyen volt a Shmoology kiállítás az M3projectsben, amelyben Amanda Church, Sharon Englestein, Hans Hemmert és Jordan Tinker egy 40-es évekbeli Lil’Abner című képregény karakterére, ‘Shmoo’-ra emlékezik elefánt méretű gömböcökkel. A biomorfikus figura önzetlen kedvessége a képregényváros lakóit annyira elvarázsolta, hogy fokozatosan csak a Shmoo termelte örömnek éltek, abbahagyták a munkát, amitől persze társadalmuk összeomlott. [pic_25] [pic_26] [pic_27]

A képregény tematikánál maradva az Augenblick rajzfilmstúdió tevékenysége is megjegyzendő, amely a klasszikus, 50-es évekbeli rajzfilmes tradíciókat vegyíti némi whiskey-szaggal. Pár rövid mozijuk látható a http://www.augenblickstudios.com-on.

A könnyed alkoholizmus dicsérete Tony Linenberg sorozata is, melyet Guinness sörrel festett. Baráti brooklyni kocsma-impresszionizmus. [pic_28] [pic_29] [pic_30]

A többszáz önjelölt festőművészből kevés maradt meg a hős sokatpróbált memóriájában. A külső helyszíneken installált munkák már valamivel előremutatóbbak, így pl. Shih Chieh Huang óriási, utcahossznyi felfújható műanyag csövei, amiket hatalmas ventillátor látott el folyamatosan levegővel, miközben a brutális zúgáshoz egy dj kevert ipari zörejzenét [pic_31] [pic_32]. A Turbo Twins fekete függöny mögé rejtett apró kis csőrepedés installációja, a Decreschendónak nevezett gőzszivárgás is kellemesen hatott rá [pic_33].

Közben több helyen is elhaladt egy ismeretlen művész kiváló ragasztott graffittijei mellett. Ezek papírból készült aprólékos életnagyságú sziluett-portrék, olykor tömegjelenetek, melynek szereplői azóta már néhányszor visszaköszöntek a város más pontjain is. [pic_34] [pic_35]
Miközben csúszott ki a negyedből, utoljára még egy kellemes stencil-graffitibe, egy csapat kövérkés manga-jellegű fehér lénybe botlott. [pic_36]

Koravén pelenkások a híd alatt.