74 éves korában elhunyt Szombathy Bálint (Art Lover, Karen Eliot) költő, kritikus, képzőművész, művészeti író.
Szombathy Bálint a szerbiai Pacséron született 1950. október 17.-én. 1971-ben érettségizett Szabadkán. 1971-1972-ben, valamint 1985-1991 között az Új Symposion grafikai szerkesztője, 1974-1985 között a Magyar Szó műszaki szerkesztője, 1989-1993 között a Családi Kör grafikai szerkesztője volt. 2000 óta Magyarországon élt. 2007-től haláláig a Magyar Műhely folyóirat szerkesztője és a Magyar Műhely Galéria kurátora volt.
1969-ban a szabadkai Bosch+Bosch művészeti csoport alapító tagja volt. A 70-es években részt vett a „új művészeti gyakorlat” tevékenységében Jugoszláviában. 1970-től szerepelt kiállításokon. Számos műfajban és médiumban fejtette ki tevékenységét. Pályája eleje óta arra törekedett, hogy műveivel hidat hozzon létre a történeti avantgárd és a neovantgárd között, művészetének így fontos eszközévé vált a költészet mellett a folyamatos és radikális reflexió a politika, identitás és történelem aktuális kérdéseire, kihívásaira.
Két innovációja tette nemzetközileg is ismertté a nevét. 1970-ben készítette el első, a labda útját ábrázoló rajzait a labdarúgó-mérkőzések televíziós közvetítéseit követve. A nyolcvanas években – szerkesztőségi munkája mellett – képzőművészeti céllal kezdte használni a képtávíró médiumát.
Teoretikus érdeklődése folyományaként számos képzőművészeti tárgú esszét, tanulmányt, cikket írt az évtizedek során, könyveket, monográfiákat szerkesztett, számtalan kiállítást nyitott meg. Munkásságában minden médiumnak hasonló súlya van, az intervencióra összpontosító performatív daraboktól a mail arton és a vizuális költészeten át az utóbbi évtizedek tárgy- és installációközpontú műveiig. Nomád művész volt.
Munkásságát 1989-ben Kassák-díjjal, 1992-ben Forum-díjjal jutalmazták, 2008-ban megkapta a Munkácsy Mihály-díjat, majd 2018-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét. 2019-ben elnyerte a Nagyapáti Kukac Péter díjat is.
