Hetvennegyedik életévében, 2021. augusztus 15-én elhunyt Lovas Ilona Kossuth-díjas textil- és képzőművész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Lovas Ilona 1948. január 1-jén született Budapesten. A budapesti Magyar Iparművészeti Főiskolán 1969 és 1974 között végezte tanulmányait, majd pályafutását textilművészként kezdte, bekapcsolódott a Velemi Textilművészeti Alkotóműhely munkájába.
1975 és 1977 közt New Yorkban élt és alkotott, később 1987-89-ben szintén. Az 1980-as évek elején kezdett lágy anyagból objekteket létrehozni, és az 1989-ig tartó periódusáig munkáit a papírmassza, a búza, a víz anyagkombináció alkalmazásával készítette. 1991-ben már teljesen új, a textilművészettel már csak nagyon távoli kapcsolatokat feltételező és sejtető műegyüttessel jelent meg.
Műveivel az 1970-es évek közepe óta volt jelen magyarországi és külföldi csoportos kiállításokon, és 1980 óta ónálló kiállításokon is bemutatkozott.
Szobraival, installációival a természet szeretetére, megbecsülésére hívta fel a figyelmet.
Lovas Ilona haláláig a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem docenseként dolgozott. Tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
A művész 1973-ban elnyerte a milánói textil triennále ezüst díját, 1993-ban Ferenczy Noémi-díjat, 2005-ben Érdemes Művész-elismerést, 2019-ben Prima-díjat kapott. Munkásságát 2020-ban Kossuth-díjjal ismerték el művészi pályafutása során létrehozott, a szakrális tradíciót kortárs minimalista eszközökkel ötvöző, örök érvényű emberi kérdéseket feltáró, karakteres alkotásai, egyetlen műfajba sem besorolható, egyedi alkotóművészete elismeréseként.
A művészt a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
