𝓛𝓸𝓻𝓪́𝓷𝓽 𝓐𝓷𝓲𝓴𝓸́ – „𝓜𝓲𝓷𝓭𝓮𝓷 𝓼𝔃𝓮́𝓹𝓫𝓸̋𝓵 𝓿𝓪𝓷”

Finisszázs

2025. február 1. (szombat), 16:00-19:00
Budapest Galéria (Budapest III. Lajos utca 158.)

16 órától tárlatvezetés Páldi Lívia kurátorral, Kaszás Tamás és Kristóf Krisztián képzőművészekkel
17.30-tól Gosheven / Szabó Bálint zenei performansza

Loránt Anikó munkái egy végtelenül komolyan vett, teremtő erejű mesevilágot rajzolnak, amely nem elaltat, hanem épp ellenkezőleg, felébreszt. Ráébreszt arra, hogy minden, amire szükségünk van, itt van körülöttünk, csak a legkisebb dolgoknak járó legnagyobb méltóság megadása kell ahhoz, hogy működésbe lépjen.

Loránt Anikó 2003-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán. Alkotói munkájának alapvető kereteit a szülővé válás tapasztalata, az emberi életforma újragondolása, a kiterjesztett gondoskodás és fenntarthatóság kérdéseihez kapcsolódó vizsgálatai alkották.

Az egyéni szinten is képviselt nemnövekedés programját terjesztette ki az ökológiai válság és ehhez kapcsolódóan a posztindusztriális társadalmon kívüli létezés lehetséges kisközösségi eszköztárának kialakításához.

Az életművet több mint negyven változó méretű rajzmappa és jegyzetfüzet őrzi. Ezek általában szorosan egymáshoz kapcsolódó, egy-egy Anikót foglalkoztató szimbólum gazdag kibontásai, naplószerű bejegyzések, olvasmányokat elemző rövid szövegek, és installációkhoz készített rajzsorozatok.

Anikó párhuzamosan dolgozott a fenntarthatóságra, a létfenntartási készségekre, a gazdálkodás történetére, a gyűjtögetésre, a lassú életmódra, másfelől a nem emberi világgal való elválaszthatatlan kapcsolatra is összpontosító projektjein.

Az általában vegyes technikával készült, olykor haiku-szerű verseket is tartalmazó rajzokat a kapcsolódások gazdag hálózata köti össze, egymásba fonódó történetmesélési szálakkal, olvasmányaira, mindennapi kísérleteire, megfigyeléseire és felfedezéseire való utalásokkal.

Élet- és alkotótársával, Kaszás Tamással és Kristóf Krisztián képzőművésszel (akik közösen hozták létre a Randomroutines csoportot) arra vállalkozunk, hogy a feltérképezés és bemutatás mellett egy tágabb művészeti-művészettörténeti kontextusba is helyezzük Anikó ezidáig kevéssé ismert, illetve csupán kollektív keretben megmutatott gondolkodását-munkásságát.