Hegedűs 2 László két tételből álló vizuális költeménye egy esti kutyasétáltatás egymásba zárt magányát, és egy fel nem vett telefon csörgéseinek exponált időn túli világát vizionálja belső monológjaiban. Képein észrevétlenül átszivárog az irrealitás. A H2 óra, amelynek csak másodpercmutatója van, körbe-körbe jár, miközben Esterházy Péter hangján haljuk, hogy múlik az idő… hogy múlik az idő… hogy múlik az idő… – véget nem érő ismétlődéssel. A második tételben, „ottálltamésvártam”, egy pályaudvar belső terének fix pontja előtt, elő- és eltűnő emberek elmosódó foltjai váltakoznak, amit egy, sejtelmesen homályos, még beazonosítható tárcsás telefon és egy madár konstellációjának sorozatképei zárnak le. A téma mozgókép változatában pedig az ismétlődő csörgést követően a film végén Esterházy Péter szólal meg, halló… halló… halló… halló…