Az undorgrund művészeti MERSZ Klub meghív a szemétnek* (trash) ítélt tárgyakból álló kiállításának szahar záróestjére.
KIÁLLÍTÓK:
Bada Dada (+), Baksa Gáspár, Bódis Barnabás, Brenner Zoltán, Falcsik Mari, Gály Katalin, Gulisio Tímea, Hegedűs Lajos Hunor, Ilauszky Tamás, Ismeretlen #1, Ismeretlen #2, Jakab Tibor (+), Kertész Dániel, Kettős Tamás, Köblös Péter, Ladány László, Ladányi Georg, Lantos Ábel, Macska János, Nagy M. Hedvig, Nagy Zopán, Petőcz András, Rőczei György, Ruff Judy (+), Simon Zoltán, id. Somoskői Lajos (+), Szécsi András, Szlaukó László, Szombathy Bálint, Talán Miklós, Téglás András, Triceps, Városi Gabriella, Syporca Whandal, Yeanet Poett.
Ötletgaz: Rőczei György, Triceps, Syporca Whandal
SZÖVEGELÉS:
Petőcz András, Rőczei György, Kurdy Fehér János, Triceps.
MÉDIAMÁS:
Opál Színház: Tartózkodási gyakorlatok II/II
fónikus performansz
Vers: Tandori Dezső (Egy talált tárgy megtisztítása – részlet). Hang: Ürmös Attila. Vokál: Gulisio Tímea, Syporca Whandal. Zene: Matchbox (tape), Brenner Zoltán (gitár), Falcsik Tigris (dob). Rendezte: Triceps
*Szemét az, ami semmire se jó, eldobható, elfelejthető vagy csak divatjamúlt. A szemét lehet tárgy, de jelzős szerkezetben minden, ami nem tárgy, de értéktelen, elavult vagy megunt. Ebben az értelemben kerülnek szemétre az elavult viselkedésmódok, szokások, hagyományok, sőt az emberi kapcsolatok is. A posztmodern tipikus tárgya a szemét, mert rendszerezetlen és nagyon emberi. Tudatosan utólagos korunkat akár „szemétkultúraként” is jellemezhetjük. A tárgyak múlékonysága természetes, s volt is mindig. Nem a posztindusztriális társadalom terméke, miképpen az sem, hogy az ember tárgyait védeni próbálja e mulandóságtól. E védelem legfontosabb helye a múzeum. A múzeumokba nemcsak a szellemi kultúra legszebb és legértékesebb alkotásai kerülnek be, hanem az elmúlt korok mindennapjainak tárgyi emlékei is – szinte minden, ami megőrzésre méltó. Ott vannak az elmúlt tárgyai a kőbaltától a közönséges falapátig, a bakelitlemeztől a csorba bögrén át a napilapokig minden, ami egyébként szemét is lehetne a „divatjamúlt”, „ósdi” értelmében. Ami a múzeumban van, az nem szemét, mert megőrzésre méltó. S attól lesz megőrzésre méltó, mert bekerült a múzeumba. Hirtelen aurája lesz, értéke és minősége. Olyan ez, mint amikor a kép kiállításra kerül: a galéria művészetté teszi a kiállított tárgyat, legyen kép vagy ready made. A művészet Böhringer szerint éppen ilyen: semmi nem különbözteti meg a művészetet a nem-művészettől, ha csak annyi nem, hogy a művészet „az élet hétköznapjának kiemeltje és megkülönböztetettje” A művészetet művészetté avatják, a beavatás papjai pedig a művészeti mező ágensei (Bourdieu). A tárgy lehet szemét vagy műalkotás, tulajdonképpen majdnem mindegy, az értékelés aktusa a lényeg, amit a művészeti mező hitelesít. Hogy mitől tartozik az egyik a művészethez, míg a másik a szemét kultúrájához, azt a műkritika dönti el.
„Szeretek »maradékon« dolgozni, »maradék« dologból csinálni valamit. Olyan dolgokból, amiket eldobtak, amiről mindenki tudja, hogy nem jók, mindig azt gondoltam, nagy lehetőségek rejlenek bennük arra, hogy mulatságosak legyenek. Olyan ez, mint az újrahasznosító munka… Nem azt mondom, hogy a közízlés rossz, és hogy a rossz ízlés maradéka jó, hanem azt, hogy ha előveszed, és jót csinálsz belőle, vagy legalábbis érdekesebbet, akkor nem pocsékolsz annyit, mint ellenkező esetben… Annyi ember van itt, akivel versengeni kell, hogy egyetlen reményed, hogy bármit megkapj, ha megváltoztatod az ízlésed arra, ami másoknak nem kell” (Andy Warhol).
„…s mint talált tárgyat visszaadja…” (József Attila)
2017. március 17. (péntek), 19h
Mersz Klub, Budapest VIII., Csobánc u. 10.
(félszuterén utcai helyiség, barna vasajtóval)
A belépés ingyenes, a kilépés bizonytalan.
Dohányzó helyiség (szellőzővel), korrekt áru büfé.
Ne hozz be saját italt, kisgyereket, kutyát.