Megnyitó: 2018. április 25-én 19 órakor
Helyszín: KUBIK art space (Budapest, Jászai Mari tér 5-6.)
Kurátorok: Patrycja Rup, Kaja Werbanowska
Művészek: Jakub Ciężki, Bartosz Kokosiński, Ivo Nikic, Tomasz Piars, Gwizdala Dariusz, Győrffy László , Pap Rami, Baráth Áron
Megtekinthető hétköznapokként 9.00 -18.00 óra között május 25-ig
le roi est mort, vive le roi!
A középkori Franciaországban a király halála után a marsall már azonnal bejelentette az új uralkodó nevét a bíróságon, hogy elkerülje az öröklési vitákat, viszályokat. „Le roi est mort, vive le roi!” (Fr. „a király halott, éljen a király!”) – ez a rövid közlemény két üzenetet is hordoz egyszerre: először egy negatívat (halál), majd azonnal rendelkezik egy másik uralkodó megválasztásáról, s az újat ünnepli. Az átmenet gyors és gördülékeny: nem ad okot kétségekre, és mivel nem szakítja meg a folytonosságot, garantált a biztonság. A ” Le roi est mort „, elkülönítve a második, vigaszt nyújtó mondatrésztől, önmagában nézve éppen ellenkező hatást fejt ki: félelmet és aggodalmat kelt; komoly és meglehetősen negatív következményeket jelez.
Itt, feltételezéseink, előfeltevéseink szerint olyan helyzeteket képzelünk el, amelyekben már egyáltalán nincs esély arra, hogy jó híreket is kapjunk. A főszereplő, akinek minden lépését követjük, s így az egyetlen, akire támaszkodhatunk az elejétől kezdve, elbukik és meghal. Semmi jele egy új hős eljövetelének, aki képes folytatni a harcot, és sikerre is viszi. Az új vezető hiánya válságot okoz a parancsnoki központban. Ki a főszereplő? Ki a hős? Vajon a pozitív tulajdonságok, erények jellegzetes, kiszámítható keveréke – vagy talán csak egy útonálló haramia részeges átalakulása volt? Ettől a pillanattól kezdve nem is számít, hiszen vezetőink, hőseink számtalan, megszabott vagy általunk választott formáját is láthattuk már. Ezúttal a hős elmarad.
Kudarcra van ítélve egy vezető / hős nélküli világ? Nevezhetjük-e a vezetők nélküli világ vízióját utópisztikusnak? A főszereplő / vezető / hős itt a fő konstrukció; alakja, az események középpontjában elhelyezkedve kulcsszerepet játszik a szálak kibontakozásában, s így saját magára összpontosítja figyelmünket. A tömeg fürkésző szemei rá összpontosulnak: minden lépését követik, beszélnek és írnak róla; valamilyen képet mindenképp festenek magukban a központi figuráról. Végül a kollektív érdekek képviselőjévé válik, a tömeg arca és szóvivője lesz egy személyben. De kivel beszél? Ki segíti? Ki áll mögötte?
Lehet, hogy saját sorsának áldozata lett: az események sorozatának előidézése által maga is egy távolról irányított mechanizmussá vált. Hagyjuk magunk mögött a főhőst, ne engedjük be, tekintsünk a többi színész felé: karakterek, állatok és tárgyak – kísérjük figyelemmel őket, hogy szemrevételezzük az események gépezetét, vajon még mindig jól működik-e.
