Mûvészetelméleti és gyakorlati szabadiskola Anne Szefer Karlsennel és Abdellah Karroummal
Nyilvános előadás:
2013. január 26. 18:00
Majakovszkij 102. (1068 Bp. Király u. 102.)
Folytatódik a Művészetelméleti és Gyakorlati Szabadiskola. A következő szemináriumot január 26-27-én Anne Szefer Karlsen kurátor, író és jelenleg a Hordaland Art Centre igazgatója (Bergen, Norvégia) és Abdellah Karroum kutató és kurátor (Rabat, Marokkó) tartja. A januári szabadiskola témája: a biennálé-típusú kiállítások kurátori munkájának és az önszerveződés kérdésének összefüggései.
Az előadások angol nyelvűek és a norvég illetve marokkói művészeti helyzet sajátosságaiba nyújtanak bepillantást.
Ann Szefer Karlsen: Nowstalgia – or how to prepare for the future
Abdellah Karroum: The Time of Plastic for “Ripped Shoes”: The 60s in Morocco
A szeminárium témája:
A kurátori módszer a gyakorlaton alapszik, amelyet mind a pragmatikus, mind a tapasztalati tudás, illetve a filozófiai és nyelvészeti vizsgálódások is befolyásolnak. A kurátori kutatás, mint bármely területen folytatott vizsgálódás, földrajzi és kulturális elemekhez kapcsolódik. A létrehozás folyamata tehát, amely először a művek, majd a kiállítás formájának elkészítésére irányul, egy reakció az adott kontextusra és helyszínre. A (biennálé) kurátor folyamatosan azzal a kérdéssel szembesül, hogy hogyan hozzon létre tartalmat diskurzusokon, földrajzi helyeken és értékeken átívelve, és hogyan maradjon ugyanakkor mindezektől független is. A művészet autonómiájának újragondolása, egyrészt a humán tudományok részeként, ugyanakkor egy megtapasztalható élményként/objektumként oda vezet, hogy a műalkotást központi elemnek tekintjük egy „kiállítási projekt” megvalósításában. A kurátori módszer számunkra szorosan kapcsolódik az önszerveződéshez – az egyén és a társadalomban lévő szervezett közösség kölcsönös egymásrautaltságához. Az egyik kérdés az lehet, hogy mit lehet kezdeni ezzel a kölcsönös egymásrautaltsággal egy biennálé esetében? A kurátoroknak a szervezethez/ intézményhez fűződő viszonyuk révén kell megteremteniük a teret a művészeti projektek számára, valamint a politikum és a kreativitás határmezsgyéjén kell dolgozniuk. Amikor ebben a folyamatban az intézmények felől nincs elegendő politikum, a művészeknek és a kurátornak „alternatív” módszereket kell kitalálniuk és megvalósítaniuk ennek megteremtésére. Ezt javasoljuk kiindulási pontnak a biennálé-típusú kiállítások kurátori munkájának megvitatásához.