Egyetlen kortárs sincs a legkedveltebb magyar képzőművészek között
Az NKA megbízásából, az ez év augusztusában végzett Szonda Ipsos kutatás egyéb kérdések mellett – azt tudakolta, vajon a magyar festők, szobrászok közül kiket kedvelnek a kérdésekre választ adók.
Az 1500 fős minta fele arra a kérésre, hogy „soroljon fel három magyar festőt, vagy szobrászt” nem tudott válaszolni. A nem válaszolók kisebb részének – saját bevallása szerint – nincs kedvence, ezért nem válaszolt. A többség azonban az ennél rosszabbnak ítélhető „nem tudja” válasz megadásával élt.
Az értékelhető válaszokból az derült ki, hogy a XIX. századi festők visznek el minden érmet. Munkácsy Mihályt a válaszadók 35 százalékos sorolta az első helyre. A képzeletbeli dobogóra Szinyei Merse Pál és Csontváry Kosztka Tivadar fért még fel, közel azonos, 13 illetve 12 százalékos említéssel. A többi említett alkotók esetében a XIX. századi és a XX. századelő piktúrájának képviselői kerülnek ki győztesen, mint például Rippl-Rónai József, Paál László, vagy Székely Bertalan.
Bizonyos értelemben más kategóriát képviselhetnek olyan művészek, mint Szász Endre, Vasarely, tegyük hozzá, a maguk 2-2 százalékos kedveltségével. Figyelemre méltó, hogy az 1 százalékos említési arányt egyetlen kortárs magyar művész sem érte el.
Az okok nyilván sokfélék lehetnek, a képzőművészetet kedvelők korcsoportos megoszlásától kezdve egészen addig, hogy melyik klasszikusnak volt az elmúlt években nagy kiállítása, és ennek híre milyen intenzitással volt jelen a hazai médiában. Az életkor, mint magyarázó tényező abból is kitűnik, hogy a 33 év alattiak 58 százalékának nem volt mondanivalója a kérdésre, míg az 50 és 65 év közöttiek esetében ez a negatív arány 45 százalékra csökken. (Persze ez is döbbenetesen magas.)
Még inkább döntő – nem meglepő módon – az iskolai végzettség. A nyolc általánosnál nem magasabb végzettségűek háromnegyede elutasította a kérdés megválaszolását. A diplomások esetében viszont lényegében ugyanilyen arányban voltak hajlandók és képesek a válaszadásra. Míg a diplomások 97 százaléka, addig az alacsony iskolai végzettségűek közül mindössze 16 százalék volt az, aki az előbbiekben említetteken kívül meg tudott nevezni „kedvelt” magyar festőt.
Mint majd minden művészeti terület esetében, a nők válasza ez alkalommal is nagyobb arányban volt értékelhető, mint a férfiaké, miközben a két nem között a gyakoriságon túl semmilyen „ízlésbeli” különbség nem fedezhető fel.