2016. 06. 03 – 07. 02.
Megnyitó: 2016. június 2. (csütörtök) 18 óra
Majakovszkij 102 (1068 Budapest, Király u. 102., 1/1.)
A művészi szolidaritás hálózatai egy archív dokumentumokat bemutató kiállítás, mely egy 1978-as bejrúti nemzetközi művészeti esemény történetének felkutatásából nőtt ki. A tranzitban bemutatott kiállítás a ’70-es évek nemzetközi antiimperialista szolidaritási mozgalmainak miliőjében kibontakozó politikailag elkötelezett művészi és muzeológiai törekvések spekulatív elbeszélésére tesz kísérletet.
A kiállított dokumentumok és elbeszélések a hidegháború időszakába kalauzolnak vissza, egy olyan korszakba, ahol nagyhatalmi polarizációk mentén, vagy épp ellenükben, a kultúra meghatározó diplomáciai szerepet játszott. Az antiimperialista mozgalom elismerte a nemzeti önrendelkezés jogát, ugyanakkor a korszak politikai szövetségei és szembenállásai elfedték, elfojtották az etnikai vagy vallási alapon megfogalmazott identitásokat.
Az ebből eredő felgyülemlett feszültségek hatása ma olyan, egyre tragikusabb következményekkel jár, mint a szír háború és az ún. migráns-krízis. Míg a kapitalista nyugati és a szocialista keleti blokk ellentétének emlékezete alapvetően meghatározta Kelet-Európa önképét elsősorban a rendszerváltás utáni évtizedekben, addig az ún. fejlődő országokkal a ’60-as évektől kialakított intenzív politikai, gazdasági és kulturális kapcsolataink gyorsan feledésbe merültek, így különösen tanulságos időutazást kínál a kiállítás a „Népek barátságának” korszakába.
Magyarország diplomáciai és kulturális kapcsolatait a harmadik világgal számos, azóta megszűnt állami intézmény építette és felügyelte: az Országos Béketanács (1950–90), a Szolidaritási Bizottság (1962–90) és a Kulturális Kapcsolatok Intézete (1949–1990) a Külügyminisztériummal és a Hazafias Népfronttal (1954–90) szoros együttműködésben. A nemzetközi szolidaritási mozgalmakhoz Magyarországon csak a hivatalos szervek felkérésére, államilag támogatott művészek csatlakozhattak, miközben számos fiatal művész önszerveződő szolidaritási megnyilvánulásai az ellenzéki mozgalmak nemzetközileg izolált fél-nyilvánosságába szorultak.
Az antiimperialista mozgalom tagjaként Magyarország, éppúgy, mint a Keleti-blokk többi országa, támogatta a Palesztin Felszabadítási Szervezet misszióját. Az intenzív diplomáciai kapcsolatok megszilárdítására 1975-ben a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PSzF) irodát is nyitott Budapesten. A két fél maximálisan osztozott az antiimperialista és antifasiszta meggyőződésben, ugyanakkor máig tanulságos, szofisztikált viták bontakoztak ki a palesztin-magyar diplomáciai kapcsolatok során – a nagyhatalmak árnyékában – a kommunizmus, a szocializmus, a demokrácia, a nemzeti önrendelkezés, a kortárs kultúra és az elkötelezett művészet emancipációs és politikai szerepéről. 1978-ban a budapesti Néprajzi Múzeum,a PSzF kezdeményezésére, bemutatott egy Palesztin Népművészet című utazó kiállítást, melynek megnyitójára Jasszer Arafat személyesen is ellátogatott, majd diplomáciai tárgyalásokat folytatott a Párt vezetőivel.
Az 1978-as nemzetközi Palesztinát támogató bejrúti kiállítást a Palesztin Felszabadítási Szervezet Képzőművészeti Szakosztálya szervezte. A kiállítás célja az volt, hogy a kiállított művekből egy gyűjtemény jöjjön létre, mely a szabad és demokratikus Palesztin állam megalakulásáig egy száműzetésben működő múzeum és nemzetközi utazó kiállítás formájában járja a világot. A bejrúti kiállításon hozzávetőlegesen 200 mű szerepelt, 200 művésztől és 30 országból, köztük az ekkor 74 éves Hincz Gyulától, aki egyszemélyben képviselte Magyarországot. A művész az 1950-es években készített Béke-sorozatának egy darabját küldte el a bejrúti kiállításra. Hincz az 1920-as években expresszionista festőként kezdte a karrierjét, a második világháború után népszerű illusztrátor, előbb az Ipar- később az Képzőművészeti Főiskola tanára. Többször is szerepelt a Velencei Biennálé Magyar Pavilonjában, és számos emblematikus murális művet is alkotott állami felkérésre. Hincz ebben az időszakban is kitartott expresszionista, nem kifejezetten szocreál stílusa mellett, de műveinek tartalma egyértelmű szocialista meggyőződéséről tett tanulságot, gyakran népi motívumokkal ötvözve a baloldali ikonográfiát.
A művészi szolidaritás hálózatai Kristine Khouri és Rasha Salti bejrúti írók és kurátorok több éve tartó kutatásának eredménye. A kutatás eredményeit Elmúlt nyugtalanság: Történetek és kísértetek a „Nemzetközi kiállítás Palesztináért”,1978 nyomában (Past Disquiet. Narratives and Ghosts from the International Art Exhibition for Palestine, 1978) címmel Barcelonában (MACBA, 2015) és Berlinben (HKW, 2016) mutatták be. Ezekből látható most egy válogatás a tranzit nyitott irodájában. A kurátorok kutatása feleleveníti a palesztin ügyet támogató művészeti mozgalom olyan nemzetközi párhuzamait, mint a chilei Pinochet rezsim idején szervezett Salvador Allendét támogató Ellenállási Múzeum, a Művészet az [dél-afrikai] Apartheid Ellen, az Antifasiszta Festők Nemzetközi Brigádja, vagy a francia Fiatal Festészet mozgalom.
Ezt a válogatást kiegészíti egy, kifejezetten erre az alkalomra készült összeállítás, amely a ’70-es és ’80-as évekbeli magyarországi kulturális diplomácia, az önszerveződő szolidaritási mozgalmak és művészi szerepvállalások összefüggéseit dokumentálja, valamint Andreas Fogarasi Hincz Gyula bejrúti szereplésére reagáló új munkája is bemutatásra kerül.
Kurátorok: Kristine Khouri és Rasha Salti
Megtekinthető csütörtöktől szombatig 14:00 és 18:00 óra között, valamint júliusban bejelentkezéssel: címen
A kiállításhoz kapcsolódó szeminárium a Művészetelméleti és gyakorlati szabadiskola keretében:
Kulturális diplomácia és önszerveződő művészeti mozgalmak
2016. június 3-4
A művészi szolidaritás hálózatai kiállítás kurátorai Kristine Khouri és Rasha Salti, amely a tranzit.hu, a HKW és a MACBA ko-produkciójaként valósul meg. A projekt eredetileg Elmúlt nyugtalanság: Történetek és kísértetek a „Nemzetközi kiállítás Palesztinért”, 1978 nyomában (Past Disquiet. Narratives and Ghosts from the International Art Exhibition for Palestine, 1978) címmel készült és került bemutatásra a Museu d’Art Contemporani de Barcelonában (MACBA) 2015-ben. A kiállítás berlini változata 2016-ban a Haus der Kulturen der Welt (HKW) ko-produkciójaként jött létre.
A projekthez elvégezett kutatást a Rana Sadik és Samer Younis, a Sharjah Art Foundation, az Arab Fund for Arts and Culture (AFAC), a ZedGrant, az A. M. Qattan Foundation és a Tensta konsthall támogatása tette lehetővé.