A tranzit. hu 2016 őszén beszélgetés-sorozatot indít: havi egy alkalommal szeretnénk körbejárni a szolidaritás kérdéskörét elméleti szinten, majd hazai aktivista csoportokkal beszélgetést kezdeményezni arról, hogy milyen eszközökkel lehetne szélesíteni a kollektív cselekvés, a szolidaritás társadalmi bázisát.
2016. szeptember 8., 17-20 óra
Majakovszkij 102 (1068 Budapest, Király u. 102., 1/1.)
A művészi szolidaritás hálózatai. Történetek és kísértetek a „Nemzetközi kiállítás Palesztináért”, 1978 nyomában című kiállítás záróeseménye
17 óra
Tárlatvezetés László Zsuzsával
18 óra
A szolidaritás ma – beszélgetés-sorozat
1. rész: Kihívások és korlátok
Beszélgetőtársak: Konok Péter, László Zsuzsa, Rövid Márton, Takács Erzsébet, moderátor: Hegyi Dóra
Konok Péter történész. Szakterülete a baloldali radikalizmusok története, a munkásmozgalom és más társadalmi mozgalmak ideológia- és mentalitás-története.
Rövid Márton politikatudós. A Közép-Európai Egyetemen szerezte PhD fokozatát. Kutatási területei: kozmopolita elméletek, globális civil társadalom, trasznacionális társadalmi mozgalmak, a roma mozgalom.
Takács Erzsébet szociológus, az ELTE TÁTK adjunktusa. Kutatási területe a későmodernitás társadalomelméletei, a nyugati elméletek hazai adaptálhatósága, gender, család és ifjúságszociológia, valamint a szolidaritás kérdésköre.
Hegyi Dóra és László Zsuzsa a tranzit. hu kurátorai.
A művészi szolidaritás hálózatai egy archív dokumentumokat bemutató kiállítás, mely a ’70-es évek nemzetközi antiimperialista szolidaritási mozgalmainak miliőjében kibontakozó, politikailag elkötelezett művészi és muzeológiai törekvések elbeszélésére tesz kísérletet.
Ma is sok szó esik a szolidaritásról: a szükségességéről és a hiányáról. Mi is valójában a szolidaritás? Nehéz helyzetben lévő embertársaink iránt tanúsított aktív, segítő, cselekvő magatartás, amely túlmutat az elfogadáson és az együttérzésen, és amelyről ma szinte természetesnek vesszük, hogy a civiltársadalom dolga. Az alulról szerveződő civil, szakmai vagy emberi jogi összefogásoknak mindig is az volt a célja, hogy hatást gyakoroljanak a demokrácia képviseleti úton működtetett intézményeire. Mi történik, amikor a demokrácia szabályai sérülnek, és ideológiai vagy gazdasági érdekek lehetetlenné teszik a civil kontrollt? Hogyan lehet elérni, hogy a csökkenő szolidaritást és a társadalmi passzivitást aktív állampolgári attitűd váltsa fel?
Történetileg a 19. századba visszanyúló, a kommunizmus vízióját szem előtt tartó munkásmozgalom vállalta fel a korábban jogokkal nem rendelkező társadalmi csoportok támogatását. Ezeket eleinte a szakszervezetek képviselték, majd a 20. század második felében intézményesült formában a szociáldemokrácia elveire épülő nyugati jóléti állam, és más gazdasági alapokon, de többé-kevésbé az államszocializmus is biztosított.
Az 1980-as évektől dominánssá váló, az állam szabályozó szerepét csökkentő neoliberális rendszer mechanizmusai az állam szociális felelősségvállalását megingatták. A korlátok közé nem szorított gazdaság növekvő piacigénye alakította ki a globális pénzügyi kapitalizmust, amely miközben nyugaton demokráciát hirdetett, a nyugati központoktól távol élő újproletariátus kizsákmányolására épült (India, Kína stb). Újfajta gyarmatosításként szintén a globális gazdaság következménye, hogy Európán kívül újabb és újabb háborús konfliktusok alakulnak ki — olajért és a fegyverpiac életben tartásáért, amelyek egyszersmind civil tömegek életét teszik tönkre. Ugyanakkor mára a globális piacnak kiszolgáltatott és azt helyi szinten működtető nemzetgazdaságok sem vállalnak felelősséget a legszegényebb és legkevésbé integrálódott társadalmi rétegek szociális jogaiért (bevándorlók, kisebbségek, hajléktalanok). Mindezt egy olyan ideológia legitimálja, amely nem is látja a rendszerből kiszorultakat, vesztesnek tekinti őket és őket magukat hibáztatja sorsukért.
A beszélgetéseken a következő kérdésekkel foglalkozunk:
Hogyan változott a szolidaritás fogalma és definíciója a 19. század óta? Mik a művészeti szolidaritás formái és lehetőségei? Mi akadályozza a széleskörű hazai szolidaritás kibontakozását, az egyes kezdeményezések összekapcsolódását? Hogyan változik meg a szolidaritás egy olyan helyzetben, amikor a válságok következményeiről nemcsak a hírekből értesülünk, hanem testközelből érintik a nyugati világ lakosait? Mit tehetnek, mit tesznek a civilek? Mik a nemzetközi szolidaritás lehetőségei és korlátai? Hogyan használja fel a politika a szolidaritást?
