2017. december 11.
Janus Egyetemi Színház (Pécs, Zsolnay-negyed, E74-es épület)
élő videoközvetítés: univtvweb.pte.hu/online
A konferencia programja:
10:00 filmvetítés: Bencsik István – Jovánovics György: Párhuzamos beszélgetés a szobrászatról. 2001
performansz: Jovánovics György – Keserü Katalin: „egy tüdőbajos szobrász sokkal olcsóbb és ugyanazt tudja”
11:30 Tátrai Lilla: Tudományos modellekből valódi műalkotások
12:15 Készman József: Részben egész. A torzó mint közteshelyzet Bencsik István szobrászatában
13:00 ebédszünet
14:00 Kertész László: A modernista művészet autonómia felfogásának találkozása a közbeszéd reprezentációs terével – Bencsik István plasztikái a különféle korok közterein
14:45 Bán Ferenc: Befelé irányuló gondolati és érzelmi töredékek
15:10 Kuti László: Bencsikről, közelről
15:30 beszélgetés Ilona Keserü Ilonával
16:00 kávészünet
17:00 kerekasztal-beszélgetés, résztvevők: Illa Gyula, Kircsi László, Vidovszky László, Uherkovich Ágnes, moderátor: Tompa János Csaba szobrászművész
18:00 vacsora
Konferencia absztraktok:
Jovánovics György:
„egy tüdőbajos szobrász sokkal olcsóbb és ugyanazt tudja”
A performansz időben egybeesik a Párhuzamos beszélgetés a szobrászatról c. film idejével. Egyik is másik is 75 perc, de a kettő együtt is ugyanennyi. Az élő szereplők és a tárgyak sérülékeny valószerűséggel ülik és állják körül az egyik szereplő fájó hiányát. A tárgyak részben azonosak, részben csak hasonlítanak a 16 évvel korábbi jelenet tárgyaira. Miként az élő szereplők is részben azonosak, ám részben csak hasonlítanak múltbéli önmagukra. A tárgyak és személyek a film kétdimenziós absztrakt síkja előtt igyekeznek az ott ellapított tér eredeti háromdimenziós valóságát itt, a vászon és a nézők között, legalábbis főbb topográfiai vonásaiban helyreállítani, eleven légtérré formálni. A néző-hallgató szabadon dönthet, hogy melyik térből vegye a hangokat. Indokoltnak tűnő próbálkozás, tekintettel arra, hogy az ugyan végletesen precíz és így maradandó értékű dokumentáció a film kényszerűen kétdimenziós világában egy a szobrászatról, a három dimenzió művészetéről szóló, szobrászok által folytatott diszkurzust rögzít. Elképzelhető, hogy az eredeti beszédszituáció valós téri paramétereinek akárcsak vázlatos jelölése, megidézése gazdagíthatja a verbális tartalmakat, megkönnyítheti befogadásukat. Az emberi beszéd a kétdimenziós film-világban hangzik el, a háromdimenziós rekonstrukciós világ hangtalan, a két szereplő két pantomim figura. Erőfeszítésük a térbeli lét élményének adózik.
Tátrai Lilla:
Tudományos modellekből valódi műalkotások
1968-ban Bencsik István részt vett Dr. Kováts Ferenc jr. tüdőgyógyász tudományos kísérletének kivitelezésében. Az orvosprofesszor módszerének részletes megismerésével közelebb kerülhetünk a szobrászi életmű meghatározó pontjához és a figurativitás megújításának mikéntjéhez Bencsik István művészetében.
Készman József:
Részben egész. A torzó mint közteshelyzet Bencsik István szobrászatában
Bencsik István munkásságában a 60-as években jelenik meg, majd a 70-es évtizedben válik általánossá a fragmentált emberi test ábrázolása. A torzó Bencsik esetében kettős formaalakítási transzformáción megy át: egyfelől a geometriai síkokkal és felületekkel csonkolt figura nem-klasszikus szabályát követi, másrészt megjelenik benne a nagyítás (blow-up) effektusa, ami a későbbiekben csaknem kizárólagossá válva végigkíséri a szobrászati formálás modernista útját az alkotónál. Az így alakot öltő gondolat a technikán túl számos tekintetben rokonítható a korszak más alkotóinak avantgárd műfelfogásával, a műalkotás létrejöttének folyamatát vizsgáló kísérletező művészeti gyakorlatokkal…
Kertész László:
A modernista művészet autonómia felfogásának találkozása a közbeszéd reprezentációs terével – Bencsik István plasztikái a különféle korok közterein
A monumentalitás, a maradandóság és a láthatóság kérdései Bencsik István köztéri szobrászatának tükrében. Kié a program: megrendelés vagy autonómia? A szimpozionok szabadsága – a létező szocializmus menekülési útvonalai szobrászok számára. Lehet-e kiterjesztett white cube a köztér? Az értelmezés kontextusai: erotika, szakralitás – az életmű köztéri megjelenéseiben rejlő válaszok.
Bán Ferenc:
Befelé irányuló gondolati és érzelmi töredékek
Előadás helyett inkább magamnak próbálom megfogalmazni, mit jelentett Bencsik Pistával való mély barátságba hajló együttdolgozásunk.
Kuti László:
Bencsikről, közelről
A Mester minden szempontból érdekes ember volt, tele érzelemmel, olykor indulatokkal, amelyeket igyekezett – olykor sikerrel, máskor sikertelenül – megzabolázni. Hite talán a legtöbb esetben legyőzte kétségeit, s ez kellett ahhoz, hogy a világot megváltoztathatónak gondolja. Ez – szemlélve életpályáját, művészetét, közéleti tevékenységét, iskolaépítését, nagy számú tanítványát – számára nélkülözhetetlen forrásnak tűnt, amelyből magának lelkesedést, másoknak a lelkesítést, támogatást, bíztatást nyújtotta.
