Nyitás – Gallery by Night 2015/2

Stúdió Galéria (1077 Budapest, Rottenbiller u. 35.)
2015. szeptember 14., 17., 19.

Nyitás a kortárs társadalommal és kultúrával foglalkozó szakemberek felé.
Nyitás egy alapvetően nem képzőművészeti érdeklődésű közönség felé.

A Gallery by Night már húsz évvel ezelőtt is a nyitásról szólt: 1995-ben Bencsik Barnabás – a Stúdió akkori vezetője – olyan véleményformáló pozícióban lévő művészettörténészeket és esztétákat bízott meg az egyestés kiállítások megrendezésével, akik főként elméletíróként tevékenykedtek, tehát a szövegalkotás volt a megszokott terepük. A felkérés apropóján a teoretikusok jobban megismerhették az egyesület tagjait és a kiállítóhelyet, az együttműködések következtében pedig jótékony, kölcsönös figyelem alakult ki a résztvevők között

2015-ben ez a külső szakértőket bevonó elképzelés újra aktuálissá vált. Az FKSE ezúttal még nagyobbra nyitotta kapuit: az estek felelősei idén nem művészettörténészek, esztéták, vagy kurátorok lettek, hanem olyan, a kortárs társadalommal és kultúrával foglalkozó – szintén szemléletformáló – szakemberek, akik nem zárkóztak el egy-egy egyestés kooperációtól, készek voltak párbeszédbe bonyolódni és megismerni egy új terepet.

Az 1995-ös nyitásról már tudjuk, hogy milyen termékeny hatással volt a közegre. A koncepció 2015-ös újragondolásának köszönhetően az idei GbN estéin pedig remélhetőleg megerősödik az a kulturális kapcsolati háló, amely az érintett területek közti közös párbeszéd és tudástranszfer, valamint a kölcsönös kötelesség- és segítségvállalás alapját képezheti.

Felkért közreműködők:

Böcskei Balázs – Német Szilvi
Konok Péter
Gagyi Ágnes – Lődi Virág

2015. szeptember 14. (hétfő) 19:00

AIR GBN

Az intézmény kiadásának ideje alatt a Stúdió Galéria kiállítási tevékenysége szünetel. A projekt a Gallery by Night–sorozat részeként valósul meg.

A Stúdió Galériát működtető FKSE alapítása óta pályázatokból, állami költségvetésből elkülönített kulturális keretből, valamint az éves tagdíjak befizetéséből tartja fenn működését. Non-profit szervezetként kereskedelmi tevékenységet nem végez, a nemzetközi pályázatokon tudástőkéjét és professzionális network-jét kamatoztatja. Bevételének legnagyobb részét a mindenkori kormányzati vezetés által odaítélt, nem kiszámítható összegű – tehát nem kalkulálható –, vissza nem térítendő támogatások formájában kapja.

A 2008-as válság óta egyre többen fordulnak az bizonytalan megélhetés következtében olyan gazdasági alternatívák felé, amelyek az állami szektoron és a hagyományos piaci szervezeti formákon kívül kínálnak megoldást. Egy ilyen organizációs formaként robbant be a nem kevés eufemizmussal “sharing economy”-ként leírt kezdeményezés, amely a “sharing is caring” jól csengő jelszava alatt toboroz egyéni, kockázatukat magukra vállaló ”dolgozókat”. (Vagyis jellemzően kocsival [Uber, Lyft], lakással [Airbnb] vagy némi szabadidővel [Homejoy] rendelkező embereket.) Az internet-alapú business modell globálisan elérhető “physical world” szolgáltatásokat kínál olyan ingatlanok vagy vagyontárgyak fölött, amelyeket nem birtokol, viszont egy technológiai platform működtetésével biztosítja a peer-to-peer összekapcsolás feltételeit a keresők és kínálók között.

A “megosztás” kifejezést csúcsra járató technofil cégek mind nagyobb szeletet kérnek a (láthatatlan pénz) piac(á)ból, holott egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy valódi értelemben vett megosztásról nem beszélhetünk. Hagyományos értelemben a megosztás egyenlő felek között és az egyenlőség állapotának fenntartását célzóan lép életbe. Ebből a szempontból a CouchSurfing valóban a megosztást preferálja és közös “utazói” identitást épít a felek között – amelyért viszonzást vár –, míg az Airbnb-ben világosan elkülönül a szolgáltatást vevő és az áruba bocsájtó pozíciója, hiszen pénzforgalom történik. Ebből következően a megtévesztő “sharing economy” kifejezés helyett az “on demand economy” kifejezés visz közelebb a valósághoz. Ez rámutat azokra az árnyoldalakra is, amelyeknek hangsúlyozása az AIR GNB projektünk célja is egyben. Ez pedig így hangzik: a networkhöz való csatlakozás úgy válik megélhetési alappá, hogy a “vállalkozás” működési feltételét képező kapacitástöbblet nem áll rendelkezésre. A többlet (plusz egy szoba, lakás stb.) hiányában a helyi aktivitások és az életvitel kerül át egy másik (másodlagos) helyre, hiszen az elsődleges az egzisztencia fenntartásából használatban van. Így aztán nem ritka a barátoknál való kutyaágyazás vagy a szülőkhöz való visszaköltözés. A Stúdió Apartment Budapest identitást ezzel a célból hoztuk létre, hogy sok pénzt keressünk, ahelyett, hogy kiállítást csinálnánk.

Szervezők: Böcskei Balázs, Német Szilvi, Békés Márton

Öngyújtó

Bejárat a Damjanich utca felől.

Digitális lázálmok kellemesen bizsergető infantilizmusával telnek a napok. Egyre kevésbé tudjuk, mikor jön el a hajnal, hol kezdődik az éjszaka, mi a különbség az okostelefon-fényváros és a nappal még épen hagyott, természetes fényei között. A digitális, indiviudalizált zajzene, a kritikaiság bennfentes bonyolultsága, az ellenállás projektről projektre, „helyspecifikus installációkba”, „művek általi reflektálásába” ágyazott elitista absztrahálása a tagjaik által kitüntetett, magukat büszke tehetetlenséggel eltöltő kulturális elit létezésének sajátos indokát is szolgálják. Egy kockázatvállalás nélküli, legális megoldásokba beleszerelmesedett, radikálisan változtatni nem akaró, hashtag-mentalitásban oké, klikkhumanista értelmiségi osztály unalmát. Ez a kiállítás nem róluk szól, de nekik is.

Nekik, akik ugyanabban a Facebook-algoritmus-őrök által védett világban élnek, mint azok, akik szelfi-olimpián vesznek részt szex előtt és szex után (before/aftersex), akik nem tindereznek, de akarnának, akik nem tudnak lemondani arról, hogy elítéljék azt, aki szerint Budapest lokálisból globálisba alakul, és ez a metamorfózis „olyan izgalmas”. Ez a kiállítás nekik is szól. Nincs illúziónk afelől, hogy csak az látogat ide hétfőn, aki akarja értelmezni, hogy az AIR GBN projekttel mi volt a célunk. Ha érti, akkor azt is érti, hogy a Gallery by Night ezen estje egy teljes egzisztencia-programra invitál. Rombolni akar, hogy építhessünk. „Nem takarunk többé, mert bennünk a kamera.” Ha Balassa Péternek igaza van – márpedig igen –, akkor a kamera kitépésével kell kezdenünk az énépítést, a nemes illegalitásba vonulást. Vissza kell vennünk a transzparenciát, el kell venni a digitális, törzsi vezérek önbizalmát, az anonimitás felelőtlen kényelmességét (Tumblr-telefonkönyv). Meg kell szabadítani másokat a hálózattól, ki kell emelni a várost kortárs történetietlenségéből. Nem elég egy embert, mindenkit fel kell szabadítani (mobile jammer)! Fel kell húzni a Városi Konfliktusok Múzeumát (Archive of Modern Conflicts Budapest), melynek képei nem depolitizálóak, és nem szociális látáskultúra-javítók (Indoctrine Doc). Kielégíthetetlenséggel járó, végtelen ciklikus mozgásban lévő pornó (margitsziget.mov) helyett az érintések misztikumát! Ott lehet csak titok, hol az egyedüli függőség az az „első”, virtuális fordulat előtti valósághoz kötődik, ahol garantált az on-line adat- és egyéniségvédelem. Ehhez ma illegalitásba kell vonulni. Az illegalitás városi politika, az illegalitás a város bevétele és budapestesítése (Fekete Balázs), a digitális állagmegőrzésbe csomagolt „privatizáció” megütése (Ravasz Jonathan – Filip Ruisl). S mindeközben szól a punk, összeérnek az izzadásra és érintésre ítéltetett testek, az anyag visszavételével pedig a test ideje jön el, az illegalitás győzelme az image fölött.

Hétfőtől a nyomasztó legalitással szemben minden eszköz megengedett.

Kurátor: Böcskei Balázs, Német Szilvi

Közreműködik: Békés Márton

2015. szeptember 17. (csütörtök) 19:00

művész.aid?
Beszélgetés a menekülthelyzetről, valamint a művészek és az FKSE szerepvállalásáról. Bevezetőt tart: Konok Péter, történész.

Az elmúlt napok és hetek eseményeiből kifolyólag az FKSE vezetőségének álláspontja az, hogy érdemes lenne a Stúdió Galéria tereit és ezzel együtt az NKA-tól kapott támogatás egy részét felajánlani a Migration Aidnek, vagy egy hasonló, menekülteket segítő civil szervezetnek, szerepet vállalva a fennálló helyzet feloldásában.
De mielőtt végleges döntést hoznánk, szeretnénk az egyesület tagjaival és minden érdeklődővel beszélgetni; arról, hogy mihez kezdhetünk művészként a menekült kérdéssel, hogyan érdemes segíteni, milyen célra ajánljuk fel tereinket, stb.?

2015. szeptember 19. (szombat) 10:00, 14:00, 19:00

Egyéni szociális probléma. Önelemzésjáték az alkotás feltételeiről

A Helyzet Műhely kurátorként egy 3 órás foglalkozásra invitálja az érdeklődöket, amelyen a művészetről való gondolkodás háttérfeltételeiben merülünk el.

Mit látunk, ha a művészet feladatáról és válságáról szóló kortárs diskurzust nem a diskurzív felület logikája szerint, hanem az azt lehetővé tevő társadalmi dinamikák felől vizsgáljuk meg? A játékos-beszélgetős foglalkozás a művészetről való gondolkodásnak ebbe az alvázrendszerébe nyit bepillantást, majd onnan kiindulva teszi fel újra a művészeti mező aktuális kérdéseit.

A foglalkozás elsősorban a személyes élményről, illetve a játék során elhangzó belső beszélgetésekről szól. Emiatt a foglalkozások idejére az FKSE tere zárva tart.

Kérjük, ha részt venne a játékban, regisztráljon a studio@c3.hu címen szeptember 17-ig! A foglalkozás, két csoportban fog lezajlani, az első foglalkozás 10 órakor, a második 14 órakor kezdődik. A regisztrációs levélben, kérjük tüntessék fel, hogy melyik időpontot preferálják.

A foglalkozások egyes elemeit Lődi Virág és Karas Dávid dokumentálják, a résztvevők beleegyezése szerint. Estére a csoportok által feltárt viszonyok, egy általánosabb tudásként, a külső közönség által is megtekinthetővé válnak.

A Helyzet Műhely fiatal társadalomkutatók csoportja, amely a kelet-európai és magyarországi társadalmi viszonyokat egy hosszú távú, globális perspektívába illesztve vizsgálja. A rendszerváltás folyamatát ebben a perspektívában a Fordulat21 hasábjain értelmezték. Rendszeresen tartanak előadásokat, filmklubokat a Gólya Közösségi Házban.