Az öltés művészete

(Nemzetközi kortárs himzések)

+

´…ahogy a varrócérna kerüli a gombot…`
– Kézimunka-technikák és -eszközök a kortárs magyar művészetben

párhuzamosan bemutatott kiállitások


Iparművészeti Múzeum
Bp. IX. Üllői út 33-37

Nyitva: 2009. január 30 – március 22.
Hétfő kivételével, keddenként 14-18 óráig; szerdán, pénteken, szombaton és vasárnap 10-18 óráig; csütörtökön 10-22 óráig.

Az öltés művészete – Nemzetközi kortárs hímzések

A nemzetközi, nyílt pályázatra épülő biennálét az angliai Hímzők Céhe (Embroiderers Guild) szervezte a Coats Craft Europe támogatásával. A jelenlegi, hetedik biennáléra 37 országból összesen 608 művész 944 munkája érkezett be. Ebből nemzetközi zsűri választotta ki azt az 56 alkotást, amely változatos témák és anyaghasználat jellemez.

Az 1906-ban alapított Hímzők Céhe (Embroiderers Guild, Anglia) célja a hímzés művészetének népszerűsítése, valamint a hímzésre és rokon technikára épülő művek megvalósulásának elősegítése. A szervezet dokumentálja, gyűjti, kiállítja és bemutatja az ebben a műfajban született olyan tárgyakat, amelyek történeti vagy művészi jelentőséggel bírnak, és célja ezen alkotások minél szélesebb közönségnek történő bemutatása. Ezen törekvésekbe illik Az öltés művészete című kiállítás, amely Birmingham (Anglia) és Krefeld (Németország) után szerepel Magyarországon is.

´Ahogy a varrócérna kerüli a gombot`
Hímzés és más kézimunka-technikák és -eszközök a kortárs magyar művészetben

Kiállító művészek:
Benczúr Emese, Berhidi Mária, Borsos Róbert, Csáky Marianne, Gőbölyös Luca, Gulyás Gyula, Háy Ágnes, HINTS, Imre Mariann, Kapala Györgyi, Kárpáti Tibor, Lénárd Anna, Lovas Ilona, Magyarósi Éva, Suzanne Nagy, Szenteleki Dóra, Rácmolnár Sándor-Hetényi Judit, Rutkai Bori, Somogyi Laura, Szabó Eszter Ágnes, Szenes Zsuzsa, Szövényi Anikó, Tarr Hajnalka, Vincze Ottó

Kurátor: Pilinger Erzsébet

A kiállítás címe idézet egy folytatásos rádiós meseregény egyik dalából, s ebben az összefüggésben a varrás, a hímzés, s eszközeik nem funkcionális használatára utal, hanem arra a hosszú, és számos részből álló történetnek tekinthető folyamatra, amelynek során a különböző öltés-technikák, s a varrással, kézimunkával való foglalkozás a kortárs magyar képzőművészeti színtéren az elmúlt évtizedekben újra és újra fontos szerephez jutottak.

Mivel a `70-és évek kezdetétől izgalmassá válik ezen technikák használata, az azóta készült munkák nagy száma miatt kiállításunk nem térképezheti fel teljes egészében ezt a területet, hanem a jelen és a közelmúlt irányainak, jelentős műveinek a bemutatására törekedhet úgy, hogy egy-egy korábbi, emblematikus vagy kísérleti jellegű, s az utóbbi időszakban készült munkákban is megjelenő szemléletet képviselő művet von be a kiállított anyag körébe.

Kiindulópontja a varrás tevékenységét saját munkáiban több szinten átgondoló Somogyi Laura Miszerint című foto-archívuma, amely a hímzés történetét felelevenítő képzőművészeti munkák reprodukcióit és varrók fotóit mutatja be, felidézve – az egyetemes művészet néhány jelentős alkotásán túl – most is aktív magyar művészek tevékenységét és alakját (Lovas Ilona, Szabó Eszter Ágnes, Benczúr Emese), akik a kiállítás résztvevői is.

Benczúr Emese és Imre Mariann a velencei biennálén, 1999-ben kiállíott munkáinak bemutatásával viszont egy, a téma szempontjából jelentős eseményt idézhetünk vissza: a magyar pavilon kiállítói közül ők ketten akkor hímzés, ill. egy textília fonalainak felfejtésével valósították meg munkáikat. Az azóta eltelt tíz év során a varrás mint téma és az említett technikák használata a legváltozatosabb formákban és gondolati rendszereket reprezentálva merül fel.

A természeti/fizikai létben meghatározó anyagok és minőségek (kő, víz, fény, bél stb.) használatával térbeli viszonyokat elemző munkák mellett a társadalmi létre fókuszálók jelennek meg nagy számban.

Mivel a textíliák készítése, díszítése hagyományosan női tevékenységnek számít, ezért elsősorban a gender fogalmával leírható társadalmi szerepekhez és ezek változásáihoz kapcsolódik, ill. a munka és a szabadidő relációjának kérdését az egyén szintjén, de a sorozat-gyártás problémáját is bevonva veti fel.

A művek egy csoportja így a testi reprezentáció, az öltözködés, a reklám és az öregedés témáinak együttes megjelenítésén túl a közmegegyezés által kanonizált testi szépség eszményét és fontosságát kérdőjelezi meg, ellenükben érzelmi-emlékezetbeli folyamatok jelentőségét kiemelve.

A legfiatalabb alkotóknál gyakran a gyerekkorból ismert mesék, rajzfilmek, TV-s személyiségek válnak így meghatározóvá, ám munkájuk nem nosztalgikus, hanem ironikus, s mégis bensőséges tárgyakat eredményez. De a játékosság működésüket tekintve nem kizárólagosan meghatározó: egy-egy múltbeli időszakot felidézve a figyelmet egyúttal történelmi folyamatokra is irányítják.

Az irónia a munkák egy másik csoportjánál a tudomány mint kizárólagos szemléletmód ellenében is érvényesül: reprezentációs és ábrázolás-módjait különböző kézimunka-technikákkal megismételve módszereit egyrészt banalizálják, másrészt egyfajta személyes, bensőséges lét részévé téve kisajátítják.

Az utóbbi szférát és a köztérben megjelenő problémákat egyaránt figyelembe veszi az a kiállítás programjához csatlakozó Nomad Art Care akció, amely során a művészek a varrást mint segítségnyújtást értelmezik. A kiállítás kiterjesztésének tekinthető igy a Hints Institute és a Cellux Csoport Haute Couture Minimal Free Styling cimű estje is.

Ám nemcsak szociális érzékenységről tanúskodó munkákban merül fel a varrás anyag- és eszközhasználata, hanem a primer képalkotást tekintve is: sokszor a máskor rajzolt, festett vonalat helyettesíti fonal vagy öltés, számos konceptuális munka esetében pedig a képként funkcionáló szövegek is a hímzés médiumának közvetítésével jelennek meg.

Az utóbbiakhoz hasonlóan a hímzés folyamatának időbeliségét érzékeltetik a filmes és videomunkákban megjelenő kézimunkák és folyamatuk is, s ezek többnyire a TV- és a computer-képernyő, illetve a vetítővászon pontjai és a hímzővászon pontjai közötti párhuzamon, vagy azok analógiáján alapulnak.

A gobelint, a keresztszemes hímzést, a suba- vagy a szőnyegkészítést, illetve folyamatukat több alkotó társította technikai képek sajátosságaival vagy tulajdonságaival, általuk az emlékezet működését és a jelent egyszerre idézve fel.

Kapcsolódó programok:

Február 5. csütörtök, NyitottHáz 18.00-22.00

19.00 Pilinger Erzsébet kurátor tárlatvezetése
20.00 Specko Jedno koncert

Febr.12. csütörtök, NyitottHáz 18.00-22.00
Szerelem-este Ámor varrótű-nyilaival

19.00 Rutkai Bori és Magyar Gergő Szerelemoltár című alkotásának bemutatója és
Rutkai Bori tárlatvezetése

Hints Institute: Valentin-napi szívtűpárna készítő műhely

A Valentin nap az egyik legújabb olyan hagyományunk, amelynek megünneplésére még nincsenek begyakorlott szokásaink. A Hints Institute megpróbál a maga módján megemlékezni erről a napról, mert fontosnak tartja, hogy egy vitatott kulturális jelenség magyarországi elterjedésének tanúi és résztvevői vagyunk, és vagy így, vagy úgy, de azért megeszünk egy-egy szív alakú csokit.

A szívtűpárna készítés kollektív gyermekkori emlék, amelyet most átértelmezünk. A szíveket tűkkel szúrjuk át, és varrós dobozba tesszük. Ez lenne a szerelem? Ezt a funkcionalizmust emeljük ki közös tűpárnakészítéssel: a varrott szíveket Ámor nyilai varrótű formájában találják el ezen a napon.

Kiczinger Gábor es Csató Máté (MOME): Szívszaggató audiovizuális médiaművészeti produkciót láthatunk és hallhatunk a két médiaművész előadásában.

Február 19. csütörtök NyitottHáz 18.00-22.00
Tanműhely 17.00-18.00

2009 februárjától az Iparművészeti Múzeum Tanműhely címmel új szakmai programot indít általános és középiskolai tanárok számára. A Tanműhely célja, hogy a pedagógus kollégák személyes tapasztalatot szerezzenek arról, hogy milyen lehetőségeik vannak egy múzeumban: milyen múzeumi órák, foglalkozások gazdagíthatják oktatási palettájukat. A programsorozat keretében megismerkedhetnek a tananyag szemléltetését segítő, valamint az oktatási munkát kiegészítő speciális múzeumi eszközökkel és módszerekkel. A Tanműhelyek alkalmával az általános tájékoztatáson túl a résztvevők a legújabb időszaki kiállítások interaktív feldolgozásával betekinthetnek a múzeumi órák világába: a diákok számára tervezett tárlatvezetésekbe és foglalkozásokba, valamint kézműves foglalkozáson, konkrét helyzetgyakorlatokban, drámafoglalkozásokon vehetnek részt saját kompetenciájuk növelése, illetve a múzeum és az iskola közötti párbeszéd és együttműködés elmélyítésének érdekében.

A Tanműhelybe pedagógusok számára ingyenes a belépés, a múzeum ingyenesen elvihető oktatási segédanyagokat biztosít a résztvevők számára. Időpont: minden hónap 3. csütörtökén 17.00-18.00 óráig

2009. február 19.
Rock and Rollozni akarok egész éjjel
És bulizni egész nap

Nem is lenne olyan különös ez a szöveg, ha nem egy keresztszemes falvédőn találnánk, amin házikó, báránykák, madárka és még több hagyományos hímzett figura található. Mi teszi lehetségessé, hogy megértsük ezt az ellentétes képi-szövegi összefüggést?

A folyamatos tevékenykedés a hosszú élet titka, kezdjük el együtt tűvel, cérnával!

Vendégünk: Szabó Eszter Ágnes

Február 19. csütörtök NyitottHáz 18.00-22.00

Iparművészeti Akadémia 18.00-20.00
Egy findzsa kávé és az öltés művészete

Az Iparművészeti Akadémia tudományos-ismeretterjesztő előadásai és tárlatvezetései a kiállítások mélyebb tartalmait, szakmai háttérmunkálatait tárják fel a kiállítás rendezésében közreműködő, az adott korszak művészeti irányzatait, témáit kutató neves szakemberek (kurátorok, muzeológusok, művészettörténészek, történészek, restaurátorok) segítségével.

Az előadásokat követően lehetőség nyílik gondolatébresztő, kötetlen beszélgetésekre múzeumunk könyvtárában, aktív kikapcsolódást nyújtva az érdeklődő fiatal és felnőtt korosztály számára.
Időpont: minden hónap 3. csütörtökén 18.00-20.00 óráig

Február 21. szombat, Alkotóház – családi nap 10.00-16.00

Áll a bál! – Farsangi jelmeztervezés

A farsangi időszak alkalmából iparművészekkel, bábszínészekkel, díszlettervezőkkel különböző öltéstechnikák alkalmazásával jelmezt készítünk filcből, selyemből, krepp papírból, molinóból, majd farsangi jelmezbemutatót rendezünk.

15.00 – 13 16.00 Élő adásban jelentkezik a VACKA RÁDIÓ!

Március 5. csütörtök, NyitottHáz 18.00-22.00

19.00 Szabó Eszter Ágnes képzőművész tárlatvezetése

Öltésen innen, kísérleti zenei stúdió Sőrés Zsolttal

A címben is érezhető, hogy a hímzésről és varrásról alkotott stabil képünk elmozdítása a cél.
Aki sokat varr géppel, ismeri a varrógép minden kattanását, berregését és annak ritmusát. A varrás tehát nem pusztán funkcionális, vagy grafikus díszítő szerepet kap, hanem a munkafolyamat audiovizuális élményt nyújt. Sőrés Zsolt közreműködésével egy kísérleti zenei koncerten feltárjuk a varrógépben rejlő hangszert.

Varráson túl, egy pixel – egy öltés az örök körforgás – Sárosi Anitával és Vicsek Viktorral

A hímzés az elektronikus képkészítés reciproka, ha úgy tetszik délibábja, de ez fordítva is igaz. A valóság két különböző arca, mégis közelebb állnak egymáshoz, mint más technikákhoz. A hímzés öltésről öltésre halad, ezek az apró lépések pedig a pixelek manuális megfelelői. A computeren való munka ugyanazzal a manualitással készül, csak egy-egy öltés – gombnyomás formájában egy-egy parancs a gépnek. Alkothat-e a hímzett és elektronikus kép olyan egységet, amely megkérdőjelezhetetlenné teszi ezt a párhuzamot, és új tartalommal bővíti az így kialakuló művet? Mi az összefüggés egy hangra programozott mandala, mint az örök körforgás szimbóluma és a Clark Ádám téri körforgalom között? A közönség hogyan lehet részese, alakítója ennek a műnek? (Egy mikrofon segítségével bárki működésbe hozhatja a mandalát.) Ez az este nagy felfedezése. A Mandala-projekt Sárosi Anita médiaművész és Vicsek Viktor (MKE) munkája.

Március 12. csütörtök, NyitottHáz 18.00 – 22.00

19.00 Tarr Hajnalka képzőművész tárlatvezetése

Haute Couture – Minimal Free Styling a Cellux csoporttal és a Hints Institute-tal

Ruhák tömege árasztja el a világot, amelyek aztán turkálókban kötnek ki. Ipari textillé – tömítéssé és padlóburkolattá- alakítva ipari méretekben zúzzák be a korábban méregdrágán vásárolt holmikat. A program létrehozását az indokolja, hogy fontosnak tartjuk az egyszer már befektetett alkotói és tervezői energiákkal való takarékoskodást, és ezzel együtt az újra alkotás lehetősége által felszabaduló energiák használatát és élvezetét.

Erre az estére létrehozunk egy olyan divatműhelyt, ahova bárki elhozhatja régi, kicsi, nagy vagy megunt ruháit, anyagait és divatötleteit. Várunk mindenkit, akinek felesleges, használaton kívüli ruhái és szükséges, használható ötletei vannak. Segítünk az ötleteket megvalósítani, és lehetőséget biztosítunk, hogy saját készítésű ruháit bárki megmutathassa.