Résztvevők: Borsos János, képzőművész, Lőrinc Lilla festőművész, Oltai Kata kurátor, Szenteleki Gábor festőművész
2015., június 17-18-19., nyitva naponta 14-21 óráig (nincs megnyitó)
Labor (1053 Bp., Képíró utca 6.)
☻ Utolsó pillanatban meghírdetett, félnyilvános tárlatvezetés™: június 23. kedd, 18.00 – ∞
2013 novemberében négy alkotó látszólag egy célért állt össze, hogy egyikük festészetén keresztül megjelenítsék a Borsos Lőrinc nevű fiktív entitást. A folyamat során a résztvevők rendszeres kontaktusban vannak egymással. Beszélgetéseiket dokumentálják, hogy nyomon követhető legyen, a kezdeti célhoz képest milyen új irányokat vesz a munka és annak hatására kiben milyen változások zajlanak. A projekt lezárása egy 2016 eleji kiállítás és egy kiadvány megjelentetése lesz. A Laborban megvalósuló három napos tárlat egyfajta időközi esemény, mely során az alkotók az eddigi munkafolyamat feltárására és annak főbb fókuszpontjai mentén történő feldolgozására törekszenek.
Háttér
A munka kezdeti stádiumában megélt kultúrpolitikai, életközepi és alkotói válságra a művészek az együttműködés formájában megvalósuló önfeltárás gesztusával felelnek, pszichoterapeuták segítségével. A projekt során Borsos és Lőrinc felülvizsgálja a kettőjük által 2008-ban életre hívott alkotó hibrid személyét, és hozzá fűződő viszonyát. Szenteleki pedig az általa használatos festészeti nyelv segítségével láthatóvá teszi és reflektál a felmerülő anomáliákra. A folyamatot Oltai Kata kurátor koordinálja és elemzi váltakozó ritmusban. Az alkotók a festészet hagyományos médiumának keretein belül feszegetik a kikezdhetetlen hősművész toposzát, a szerzőiség, a hierarchia, a befejezetlenség kérdéseit, egy sor olyan problémát, mely lokálisan még mindig uralja a hazai képzőművészeti (és laikus) közeget, hol csupán a szótár szintjén, hol azonban lényegi meghatározása szerint.
Időközi események
Kezdettől fogva fontos szempont volt, hogy a projekt folyamatiságát a benne résztvevők számára megbontsák különböző események, melyek egyrészt segítenek számukra összegezni az addigi eredményeket, újravágni a csapásokat ha kell, illetve valamilyen részeredmények megfogalmazására is sarkallnak. Ilyen volt a 2014 nyarán a Feszty házban megvalósult „Szuperművész” c. privát találkozó. Az alkalomra a magyar kulturális szcéna meghatározó személyei kaptak meghívást, akikkel Oltai Kata átbeszélte a projekttel kapcsolatos felvetéseket, egy u.n. De Bono módszer segítségével. Ennek lényege, hogy egy téma mentén a terméketlen vitatkozással ellentétben összeadódó gondolkodás valósulhasson meg több, különböző hozzáállású személy között. Az alkalomról a művészek hangdokumentációt és rajzos jegyzeteket készítettek.
Beavatás
A Labor tereiben megvalósuló – ugyanilyen időközi – esemény során először nyílik lehetőség a munkába való betekintésre a széles közönség számára. Az alkotók a projekt eddigi fázisainak rekonstruálására és feldolgozására tesznek kísérletet. A vizsgálat fókuszát képező fogalmak: választás, testetlenség, privát/publikus, szerzőiség, siker. A folyamatiság érzékeltetése mellett a tárlat a mellékvágányok és zsákutcák láthatóvá tételét egyaránt hangsúlyozza. Az eseményen megjelenőket a résztvevők személyes tárlatvezetés formájában avatják be a részletekbe. A párbeszédek során felmerülő kérdéseket, észrevételeket és kritikákat a művészek az installáció, illetve a projekt részévé teszik.
