Egy kő. Egy név. Egy ember

A nemzetiszocializmus áldozatainak nyomában

2014. június 21., 16:00-21:00
Goethe-Institut, 1092 Budapest, Ráday u. 58.

PROGRAM

16:00-21:00, folyamatosan:  
– „Négy sors.” Négy németországi botlatókő története – a Südwestfunk Rádió  négy adása német és magyar nyelven
– Három rövidfilm Gunter Demnig szobrászművészről és a botlatókövek  elhelyezéséről  
– A négy Ráday utcai botlatókő – fényképek és életrajzok
– „Megérteni a múltat” – tablók a nemzetiszocializmus áldozatairól

17:00-18:00: A Ráday utcai botlatókövek megtisztítása
17:00 – Ráday utca 25.: a Vidor Oszkár emlékére állított botlatókövet Szabon  Gábor plébános tisztítja meg
17:15 – Ráday utca 54.: a Szinai Sándor emlékére állított botlatókövet Jutta  Gehrig, a budapesti Goethe Intézet igazgatója tisztítja meg
17:30 – Ráday utca 31/b: a Pollák Imre emlékére állított botlatókövet Böröcz  László, a 2B Galéria vezetője tisztítja meg
17:45 – Ráday utca 5.: a Rónai Béla emlékére állított botlatókövet fiatalok egy  csoportja tisztítja meg

A Ráday utcában található négy botlatókő története:

Ráday utca 5.: Rónai Béla – „Tisztviselőként dolgozott, de a zsidótörvények korlátozásai miatt elbocsátották állásából.”
Rónai Béla 1896-ban született Pozsonyrécsén. 1932-től Budapesten, a Ráday utca 5-ben lakott. Tisztviselőként dolgozott, de a zsidótörvények korlátozásai miatt elbocsátották állásából. A nyilas hatalomátvétel után munkaszolgálatosként Sopronbánfalvára került. A rossz ellátás, az egyre terjedő tífusz, valamint a
keretlegények kegyetlenkedései több ezer ember halálát okozták. Rónai Béla 1945. január 19-én máig tisztázatlan körülmények között halt meg a sopronbánfalvi munkatáborban.

Ráday utca 25.: Vidor Oszkár – „A tábor felszámolása idején, a betegszállásokon lévő zsidókat az osztrák SA őrség kivégezte.”
Vidor (Weisz) Oszkár 1899-ben született Budapesten. Cipészkellék és textilárú  kereskedelemmel foglalkozott. Feleségével 1937-ben költöztek a Ráday utca 25. számú házba. Munkaszolgálatosként a Pozsony melletti Engerauba (Pozsonyligetfalu) hurcolták, ahol a Birodalmi Védőállás Niederdonau vonalának erődítésén dolgoztatták. A sáncmunkások főként árkokat ástak, fa- és kőkitermelést végeztek. A tábor felszámolása idején a betegszállásokon lévő zsidókat az osztrák SA őrség kivégezte. Vidor Oszkárt 102 társával együtt 1945. március 28. vagy 29-én agyonlőtték.

Ráday utca 31/b: Pollák Imre – „A második világháború idején többször teljesített munkaszolgálatot.”
Pollák Imre 1908-ben született. A harmincas évek közepétől fűszerkereskedelemmel foglalkozott. Budapesten élt. Testvérével, Lenkével 1940-ben költöztek a Ráday utca 31/b számú házba. A második világháború idején többször teljesített munkaszolgálatot. 1945-ben halt meg Sopronban.

Ráday utca 54.: Szinai Sándor – „Munkaszolgálatosként került a sopronbánfalvi munkatáborba, ahol 1945. március 5-én halt meg.”
Szinai Sándor Budapesten született 1917-ben. Annyit tudunk róla, hogy munkásként dolgozott, és 1924-től a Ráday utca 54-ben albérlőként lakott. Rónai Bélához hasonlóan munkaszolgálatosként került a sopronbánfalvi munkatáborba, ahol 1945. március 5-én halt meg.