Helyszín: Blinken OSA Archívum (Budapest, Arany János u. 32.)
2017. november 18. szombat
10:00 megnyitó
10:15 Stefanie Diekmann (a médiatudomány professzora, tanszékvezető, Média- és Színháztudományi Tanszék, Hildesheim Egyetem, Németország): A szétszórt archívum: Henri-François Imbert, NO PASARÀN – ALBUM SOUVENIR
11:15 kávészünet
11:30 Miranda Pennell (filmművész, London): Egy kép élete és kora
12:30 ebédszünet
13:30 Wolfgang Ernst (médiateoretikus, Humboldt Egyetem, Berlin): Archívumi mintavétel, provokáció jelrögzítéssel, és a végső szintézis: digitális jelfeldolgozás. „Photofilm” médiaepisztemológiai perspektívában
14:30 kávészünet
14:45 filmvetítés
16:00 Sarah Pucill (képzőművész, a Fine Art at University of Westminster előadója, London): Az intermedialitás provokációja a Magic Mirror és a Confessions to the Mirror tableaux vivant-jában
17:00 vége
A konferencián vetített film:
VALLOMÁSOK A TÜKÖRBEN / SARAH PUCILL / EGYESÜLT KIRÁLYSÁG / 2016 / 68′ / ANGOL NYELVEN, FELIRAT NÉLKÜL
Egy diptichon második filmje, amely tableaux vivant-ként teremti újra a szürrealista Claude Cahun (1894-1954) fotográfiáit, az írásaiból vett hangalámondás kíséretében. Ezek az élőképek Cahun szövegeivel együtt a nácikkal szembeni ellenálló tevékenységet – amelyet a partnerével, Suzanne Malherbe-bel végeztek Jersey szigetén – és az ezt követő bebörtönzésüket állítják színre.
Kurátorok: Hámos Gusztáv, Katja Pratschke és Thomas Tode
Regisztráció az email címen, a tárgyba írd be: Photofilm Conference.
Egy archívum újraértelmezésének munkája az emlékezés élményén alapul, mert „dokumentumok” segítségével jutunk el egy tény vagy körülmény eredetéhez. Az archaikussal való találkozás egyben régészeti tevékenység is. Különböző anyagok személyes feltárása egy hivatalos intézményben történő újragyűjtési munkát jelent (az eltűnt idő nyomában). Az archeionban (ógörög szó a magisztrátusi irattár épületére) őrzött hivatalos dokumentumok személyes, szubverzív újraértelmezéséről van szó, a hivatalos történetírás megkérdőjelezéséről. És az emlékek felmerüléséről, ami a fotóarchívumi anyag programszerű feldolgozásának, valamint a korábban eltárolt “impressziók” régészeti feltárásának, a rendszerezett feljegyzések és dokumentumok személyes dekódolásának az eredménye. Ez más szóval kapcsolat létesítését, az archívok feldolgozását jelenti. Az archív anyagok feldolgozásának, digitalizálásának folyamata kapcsolatot jelent a film médiumával is, ami ahhoz az asszociációhoz vezethet minket, hogy a filmekre archívumokként tekintsünk és a digitális média jelenlétének következtében az archívumokat filmművészeti kontextusban is megpróbáljuk értelmezni.
A nem mozgó és a mozgó képek „kezelését” az utóbbi évtizedben alapvetően változtatták meg a digitális eszközök. Egyfelől ma már képesek vagyunk akár álló, akár mozgó képeket felvenni és lejátszani okostelefonon, tableten, számítógépen, fotó- vagy videokamerán. Másfelől már nem kinagyítjuk a fotót, hanem úgy tekintjük, mint ami kéznél van egy eszközön. Egy tableten az ujjainkkal megfoghatók az egykor érinthetetlen mozgóképek. A kapcsolatunkat a nem mozgó és a mozgó képekkel lényegileg változtatták meg a mobil felvevő és lejátszó technológiák, amelyek a felvett anyag azonnali megtekintését, feldolgozását, továbbküldését vagy közzétételét is lehetővé teszik. A képgyártó eszközök egybeolvadása azzal jár, hogy tudatos döntést kell hoznunk, fotót vagy filmet akarunk-e készíteni, és kétségtelen hatást gyakorol napjaink képzőművészetére.
Az esemény egy konferenciából és filmvetítésekből áll: három rövidfilmes blokk a Toldi moziban és négy egészestés film a Blinken OSA Archívumban, a Francia Intézetben és a Cirkoban. Az eseménysorozat célja, hogy rendezők, médiaművészek, teoretikusok és a közönség megvitassák napjaink audiovizuális médiájának izgalmas új fejleményeit.
