2025. május 25. – június 24.
aqb Mines — art quarter budapest (Budapest XXII. Nagytétényi út 49-50.)
Megnyitó: 2025. május 24. 19:00 óra
(Kiss Balázs Ágoston és Oláh Balázs performanszával)
Három kiállítás nyílik meg egyszerre az art quarter budapest nyílt napja keretében: Dankó Boglárka, Lévai Fanni és Mukus Roxána „Szappanlidérc” című közös tárlata, Kiss Balázs Ágoston „A bomlás emlékei”, valamint Kovács Máté „This Is Where I Post From” című kiállításai. Mindhárom tárlat az Autonomous Goblin14 kollektíva pályázatának részeként, illetve támogatásával és szakmai gondozásában valósul meg.
Az Autonomous Goblin14 egy kísérleti inkubátorprogram, amely Bolla Szilvia, Cserna Endre, Lődi Áron, Lőrinc Lilla és Jeneses Ádám szervezésében valósult meg. A programba beválasztott pályakezdő alkotók az elmúlt hónapok során nagyléptékű, egyéni kiállításokon dolgoztak, a szervezők, külső kurátorok és az aqb csapatának aktív közreműködésével. A résztvevő művészeket 2024 augusztus és szeptember között zajló nyílt, kétkörös alkotói pályázat keretében választotta ki a kilenc főből álló zsűri: Szalai Bori (művészeti vezető, Trafó Galéria), Molnár Veronika (művészeti vezető, Liget Galéria), Zsoldos Anna (független kurátor, művészettörténész, Néprajzi Múzeum), Miklósvölgyi Zsolt (kurátor, művészeti író, az acb Galéria munkatársa), Kukla Krisztián (művészeti vezető, art quarter budapest) és a Goblin14 csapata.
A párhuzamosan zajló kiállítások listája:
Dankó Boglárka, Lévai Fanni, Mukus Roxána — Szappanlidérc
Dankó Boglárka, Lévai Fanni és Mukus Roxána groteszk szörnyetegeket és humoros fantáziavilágokat megidéző szobrászati, festészeti és textilmunkái az abjekció fogalmának feminista dekonstrukciójára tesznek kísérletet. Kollektív művészeti gyakorlatukban személyes történeteken keresztül vizsgálják a társadalmi normák és szépségideálok nyomasztó, szubjektivitásra gyakorolt hatásait.
A Goblin14 projekt keretében bemutatott helyspecifikus installációjukról a következőt írják az alkotók: “A fürdőszoba az intimitás, az önápolás és az önkép formálódásának színtere, ahol a mindennapi átalakulás és a belső feszültségek rituáléi zajlanak. A lefolyó, a hajkefe és a tükör cinkos tanúi az önmagunkkal vívott harcoknak, a szépség és az undor váltakozó hullámainak. Az itt leselkedő triggerek kollektívánk vesszőparipái, mégis, időnként a könnyen tisztítható felületekkel burkolt privát mosdókba menekülve lelhetünk pillanatnyi békére.
Munkáinkban organikus és szintetikus anyagok keverednek, torzított emberi felületek, groteszk test-objektek és kollázs technikával alkotott fekélyformák jelennek meg. Emellett megtörtént és elképzelt jelenetek illusztrációi tükrözik a testkép ingadozását, az önazonosság keresését és a vágy ambivalens játékát.
Ahogy a fürdőszoba a test és az önkép tisztításának színtere, úgy a pince a tudatalattiba száműzött szorongások, megfelelési kényszerek és elfojtott emlékek gyűjtőhelye. Ebben a kontrasztban bontakozik ki kiállításunk világa: a nyilvános és a rejtett, a fény és az árnyék, a felszín és a mélység között feszülő ellentétek.”
Kiss Balázs Ágoston — A bomlás emlékei
Kiss Balázs Ágoston kísérletező, transzmediális gyakorlatában keveredik a robotika, a biomérnöki tudományok, és a komplex algoritmusok használata a divat- és ékszertervezésben szerzett tapasztalatokkal. A test hibriditása, annak átalakíthatósága, kitoldhatósága vagy bővítése jelenik meg protézis-szerű, ismeretlen entitásokat is megidéző, szobrászati és interaktív-installatív munkákat felsorakoztató, A bomlás emlékei című kiállításában.
A bomlás Kiss Balázs Ágoston praxisában nem csupán anyagi leépülésként jelenik meg, hanem mint egy autopoietikus dinamizmus a szervek és gépek között, egy olyan folyamatként, amely új kapcsolódások és létformák lehetőségét hordozza. A kiállítás egy posztantropocentrikus ökoszisztémát vázol fel, amely nemcsak alternatív teremtésnarratívákat kínál, hanem egyúttal feltárja jelenünk technológiai és biopolitikai konfigurációinak elidegenítő működését. Ebben a szintetikus és algoritmikus entitásokból álló hálózatban a test nem egyéni, autonóm szubjektumként, hanem inkább parazitikus kapcsolatok csomópontjaként létezik, amelyben az emberi ágencia illúziója folyamatosan bomlik fel. Kiss művei a test és technológia hibridizációjának ezen pontjain egyszerre artikulálják a kontroll és az ellenállás lehetséges formáit, ennek megfelelően a kiállításon látott munkák nem statikus objektumok, hanem aktív technotestek.
A kiállítás a megnyitó során Oláh Balázs, táncművész performanszával egészül majd ki.
Kovács Máté — This Is Where I Post From
“Ma, (2021. október 12-én), a pontosan egy évvel ezelőtt boldoggá avatott Carlo Acutis-t ünnepeljük: Isten influenszerét, a kiber-apostolt, az Internet védőszentjét. A Nyíregyháza-Jósavárosi Szent Imre Plébánia egyházközségéhez nem mindennapi módon, üvegfestményen érkezett meg a 15 éves korában elhunyt szent. A Szent Imre Plébániatemplomban (a Szent Imre Gimnázium kápolnájában) látható farmerben, pólóban, sportcipőben, laptoppal a kezében más szentek, Boldog Gizella királyné, Árpád-házi Szent Erzsébet és Szent II. János Pál pápa társaságában.” Kovács Máté This Is Where I Post From című kiállítása a gamer kultúra és vallás virtuális és fizikai tereire, azoknak sokszor összecsengő jellemére reflektál. Installációi és videómunkái arra a kérdésre keresik a választ, hogy milyen módokon strukturálja át társadalmunkat, illetve az egyén- és közösségformálás lehetőségeit az új technológiák térnyerése. Kovács egy kísérleti dokumentumfilmben artikulálja ezt a felvetést, amiben bemutatja Rubócki Béla informatikus, festő, szilikát restaurátor személyét, művészetét, és kettejük együttműködését. A filmet kísérő szobrászati munkák tulajdonképpen egy kiterjesztett gaming station személyre szabott perifériái. A This Is Where I Post From című kiállítás így válik egy önreflektív, intim, humoros és disztópikus térré, az önalkotás terévé, amely mintha Dürer Melankólia 1 című, rejtett utalásokkal teli metszetét próbálná megidézni az aqb mines sötét alagútjaiban.
A kiállítások az art quarter budapest nyílt napjának programjaihoz kapcsolódnak.