Kerekasztal-beszélgetés
2011. március 03. 18:00
Demo Galéria (Budapest , VII. Akácfa utca 51.)
A beszélgetés keretében Észak-Korea példáján a hatalom és művészet lehetséges viszonyaira keresünk választ meghívott vendégeinkkel. Az este folyamán Pilinger Erzsébet művészettörténész, Dr. Csoma Mózes, az ELTE BTK Koreai Tanszékének vezető-helyettese, valamint Bodó Balázs, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének oktatója mellett Nemes Csaba képzőművész ül egy asztalhoz.
Mosolygó arcok, a munkában örömüket lelő észak-koreaiak, valamint az imádott népe miatt aggódó nagyvezér – nagyjából ezen kulcsszavak mentén lehetne megfogalmazni azt, hogy mit is láthatott a befogadó a bécsi MAK által szervezett észak-koreai kiállításon (Flowers for Kim Il Sung / Virágok Kim Il Sungnak). A 2010. májusa és szeptembere között megrendezett tárlat a – legtöbbünk számára – távoli, titokzatos és teljesen izolált diktatórikus rezsim mindennapi életébe hivatott bepillantást engedni az elmúlt 20-30 év festményein keresztül – azon alkotások mentén, amelyek állami megfelelés alapján, s többnyire állami megrendelésre jöttek létre.
A megnyitóját megelőzően már heves médiavisszhangot kiváltó kiállítást a dekontextualizálás mentén kialakított reprezentációpolitikája miatt érte negatív kritika. Észak-Korea politikai hátterének ismertetése nélkül ugyanis lehetetlen egy olyan tárlatot létrehozni, amely hivatalos elvárások mentén alkotott művek segítségével tesz kísérletet arra, hogy azt a fajta mindennapi életet mutassa be, amely eleve a rezsim elvárásainak megfelelő észak-koreai életet reprezentálja.
Az Észak-Korea művészeti reprezentációja apropójából szervezett beszélgetésünkön az (aktuál)politika és a művészet kapcsolataira keresünk válasz(oka)t. A MAKos kiállításon is visszaköszönő szocialista realizmus ugyanis egy általunk is ismert, s jelenleg is feldolgozás alatt lévő örökség, amelynek ‘fényében’ a befogadás, valamint a reprezentáció kérdésének vizsgálata különösen izgalmasnak ígérkezik.