2017. április 6. (csütörtök) 17:00
FERi (1084 Budapest Német utca 6.)
A nőt a természethez, állandósághoz, szemlélődéshez, olykor a gyermeki naivitáshoz, a természet „végtelen egyszerűségéhez és bájához“ hasonlított, megszépített, tiszta nő ideálja a mai napig él. A kultúrtörténetben hatalmas irodalma van annak a szerepklisének, vagy akár nyelvi metafórának, mely a nőben kultiválandó kertet, gondozni való virágot, akár magát Florát látta. A virágként ábrázolt nőhöz olyan fogalmakat kapcsoltak, mint törékenység, fizikai szépség, passzivitás vagy az élet praktikus kihívásainak elhanyagolása. A mosolygó és csendes természeti jelenség, ártatlan és tiszta volt, gyenge és érzékeny, és nem utolsó sorban gondoskodásra szoruló, önmagában életképtelen teremtés, melynek szüksége volt egy kertészre. Ezzel a metaforával teljesítették ki a nő társadalmi és intellektuális függését általában a férfitól (konkrétan pedig a férjtől).
Fáskerti Zsófi márványszobrai, a Torzó és a Hagyományos mosószer, egyszerre idézik meg,– látszólag azonosulva – a “speciális” női minőségeket, életélményeket, tapasztalatokat. Direkt művészettörténeti parafrázisai ironizálnak a nőt a természettel (szemben a kultúrával), a passzivitással (szemben az aktívval) vagy a csendessel (szemben a hangossal) megfeleltetési kényszerén, illetve a munka (és háztartási tevékenység) társadalmi helyiértékén, megítélésén.
Kirsten Fredericks angóra, mohair és gyapjú felhasználásával készült kisméretű, intim, játékos szobrai billegnek az absztrahálás és direkt ábárázolás között. A kötött és horgolt férfi és női nemiszervek gyakran össze is mosódnak. A taktilis érzékekre is ható tárgyak egyszerre használják ki a lakásdísszé deriválás felforgató jellegét, mint a privát térbe száműzött női beszédmód metaforája; ugyanakkor a hagyományos reprezentációs sémák, normák leleplezésére is vállalkozik.
(A kiállítás címét Judith Butler egy mondata inspirálta a Jelentős testek c. munkájából)
Megnyitó: 17.00-20.00. Étel és ital nem lesz. Megtekinthető május 6.-ig.
