Kecskeméti Képtár – Cifrapalota
2008. szeptember 20-november 30.
kurátor: ifj. Gyergyádesz László művészettörténész
megnyitja: dr. Lovag Zsuzsa művészettörténész
Még mindig nagyon az elején vagyunk. Ha eredményekről kellene írnunk, akkor elsősorban a Kecskeméti Képtárban formálódó speciális gyűjteményi egységet kell említenünk, amely elsősorban a biennálékon résztvevő művészek önzetlen felajánlásának köszönheti a létét.
Egyebekben viszont még igen messze vagyunk a 2002-ben kitűzött céloktól. A magyar képző- és iparművészet jelen helyzete alapján az első biennálék mindenekelőtt a figyelemfelhívás, a népszerűsítés jegyében zajlottak. Az alapokkal kellett tehát kezdeni, így aztán az első kiállításokon sem várhattunk egységesen magas színvonalat. A legtöbb kritikus éppen ezért „természetesen” negatív minősítetéssel illette az eddigi biennálékon kiállított anyagot, holott itt azt is észre kellett volna venniük, hogy mi nem egy eredményeket büszkén felvonultató győzelmi parádé lebonyolítói, hanem egy a terület művelésére hajlandó embereket összegyűjtő és számukra kiállítási, együtt gondolkozási, azaz fejlődési lehetőséget kínáló „intézmény” kívánunk lenni. A továbblépés érdekében az első három alkalommal igyekeztünk tehát meglátni a biztató mozzanatokat, és erre is alapozva mertünk ezúttal egy nehezebbnek tűnő témát feladnunk.
„…Uram, nem értem én ezeket a példázatokat, és nem is tudom felfogni, ha nem tárod fel előttem.” A II. században élt Hermasz Pásztorában feltett kérdés továbbvihető az alkotás, az alkotók és a nézők viszonylatában is, sőt további kérdések is felmerülhetnek. Lehet-e aktualizálni Krisztus korának példázatait, hasonlatait? Mennyire és milyen mértékben tehetőek át az írottak (mondottak) egy vizuális nyelv- vagy jelrendszerbe? Lőrincz Zoltán művészettörténész ez év májusában megjelent könyvében (Jézus példázatai a magyar festészetben) pedig a következő kérdéseket vetette fel: „…egyáltalán ábrázolható-e egy példabeszéd, s ha igen, hogyan? Lehet-e egy elvont tartalmat vizuálisan megragadni? Hogyan fejezhető ki egy spirituális tartalom; figurálisan vagy absztrakt módon? Hiszen maga a példázat is absztrahál! S talán éppen az ábrázolással sértjük meg az isteni kijelentés, azaz a példázat fenségét.”
A beadott művek száma szerencsére nem teljesen igazolta félelmeinket. Aktuális felhívásunkra – a korábbiakhoz képest – mindössze 122-en adtak be alkotást, amelyből a hattagú zsűri (Balanyi Károly, Fekete György, ifj. Gyergyádesz László, N. Dvorszky Hedvig, Szabó Gábor, Szunyoghy András) végül 73 alkotó 73 művét, sorozatát javasolta kiállítani. Az eddigieknél (Kereszt és Keresztre feszítés; Teremtés; Oltár) jóval visszafogottabb tradicionális alappal rendelkező tematika, a kiforrott ikonográfiai példák kis száma tehát alaposan leszűkítette a mezőnyt. Sőt, az eddigiekkel szemben a művek többségét jelen felhívásunkra készítették, azaz a téma láthatólag nem volt túl népszerű korábban kortárs művészeink körében sem. Az ikonográfiai program tehát ösztönzőleg hatott, ennél mélyebb elemzés azonban egyenlőre még korai lenne a részünkről. Azt azonban mindenképpen reméljük, hogy a biennále, vagy a színes katalógus megtekintése után nem az lesz a kedves néző véleménye, hogy „…vak vezet világtalant” (Mt 15,14).
ifj. Gyergyádesz László
Díjazott alkotók:
Pató Róza szobrászművész
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének díja
Budaházi Tiborfestőművész
Bács-Kiskun megyei Közgyűlés díja
Orient Enikőtextiltervező iparművész
Kecskemét MJV díja
Magyar Gáborfestőművész
a kecskeméti Porta Egyesület díja
Bodor Judit és Kerényi Péterképző- és iparművészek
a zsűri erkölcsi díja
Kiss Mártafestőművész
a zsűri erkölcsi díja
