Augusztus 19-én, sok szenvedés után elhunyt Kemenczky Judit költő, műfordító, festőművész. Hatvanhárom éves korában érte a halál.
Kemenczky Judit 1948. augusztus 9-én született Budapesten. 1970-72 és 1976-78 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt.
Költőként, majd műfordítóként vált ismertté, első verseskötete, A vesztő 1978-ban, a Sorsminta pedig 1982-ben jelent meg, de fordított japán Nó-drámákat – eredetiből – és a középkori misztikus, Hildegard von Bingen írásait is.
Kemenczky Judit költő és orientalista egy időben az Országos Széchényi Könyvtár fölöspéldány-csoportjának munkatársaként dolgozott, ebből az életrajzi körülményből származik a Fölöspéldány-csoport neve, amelynek tagja volt.
1985-ben kezdett el festeni. Első – tekercs- és zászlókép – sorozatán egyensúlyt teremtett a tradicionális keleti ecsetírás és a nyugati értelemben vett, individuális alapokon nyugvó kifejezés formái között, megőrizve azok szimbolikus jelentéstartalmát. Kemenczky alapvetően mégis különbözik a kalligráfiát felhasználó XX. századi képzőművészektől (Mark Tobey, Korniss Dezső, Frey Krisztián vagy Hencze Tamás), mert ő nem esztétikumként, nem a kép és az írás közötti senkiföldjére szorított semleges gesztusként, hanem konkrét, szimbolikus és esztétikus kifejező jelként kezeli az ecsetírás tánca nyomán dinamikus kompozícióvá szerveződő kalligráfiáit.
Nem a festészet és nem is a költészet helyett találta ki magának az ecsetírást, hanem egyszerűen meglátta azt a metszéspontot, amit már a szürrealisták is kerestek az automatizmus alkalmazásakor, azt, ahol még együtt áll a költészetbe zárt kép, az írásjel pedig még nem vált tisztán képpé, esztétikummá. Képei nem a keleti egzotikumra és nem is az individuális exhibicionizmus elegyére, hanem sokkal inkább a tradíció belsővé válására, és az önkifejezés megzabolázásának a harmóniájára épülnek.
Egyéni kiállításai az Óbudai Társaskör Galériában, a pécsi Művészetek Házában, az Ernst Múzeumban, a Vízivárosi Galériában, a pozsonyi Magyar Kulturális Intézetben, a varsói Magyar Kultúra Házában, a váci Görög Templomban, az Újlipótvárosi Klubgalériában és a Parthenon-Fríz Teremben voltak láthatóak.
