„A film nagyjából éppolyan reális élmény, mint egy hallucináció; márpedig az igazán reális.”
(Hajas Tibor: A praktikus képzelet, 1976)
A Láthatatlan Filmek Klubjában olyan filmeket vetítünk az érdeklődők számára, amelyek Magyarországon kevéssé ismert vagy elfeledett remekművek, mai és régebbi underground klasszikusok, avantgárd, absztrakt filmek, bizarr „B-movie”-k, mágikus-misztikus és pszichedelikus mozgóképes csodák, a filmnyelvet megújítani akaró „metafilmek”, kultikus filmszörnyetegek, vagy éppen olyan művek, amelyek önmagukon is túlmutatva testesítenek meg valamilyen víziót. Olyan filmeket kívánunk bemutatni a közönségnek, amelyek többsége vagy kimaradt a hazai filmforgalmazásból, vagy rekonstrukciójuk csupán a legutóbbi időkben történt meg.
I. 2008. szeptember 26., péntek, 18h
Fred Haines: A prérifarkas
Steppenwolf. Színes amerikai-angol-francia-olasz-svájci film, angol nyelven, 108 perc, 1974
Szereplők: Max von Sydow, Dominique Sanda, Pierre Clementi, Carla Romanelli, Roy Bosier, Alfred Baillou, Niels-Peter Rudolph, Helmut Förnbacher, Charles Régnier, Eduard Linkers, Silvia Reize, Helen Hesse, Sunnyi Melles
A Hermann Hesse (magyarul A pusztai farkas címmel megjelent) regényéből készült film főhőse, a társadalomba beilleszkedni immár képtelen, elszakadni attól mégsem tudó, elsekélyesedett eszményeket valló világ feloldhatatlan ellentmondásaitól megcsömörlött, s nem kis mértékben önmagával is meghasonlott Harry Haller (Max von Sydow), az öngyilkosság démonával viaskodik. A kezdetben kiúttalannak tetsző helyzetben kívülálló erők: egy kurtizán (Dominique Sanda) és az ő dzsessz-zenész barátja (Pierre Clementi) segítenek neki megjárni tudatalattijának poklát, hogy onnét megtisztulva, kitágult én-tudattal újfent a valóságba léphessen. A mindvégig lebilincselő, experimentális-filozofikus film – amely a reneszánsz intellektusú, literátus beállítódású, 2008 május 4-én elhunyt Fred Haines egyetlen rendezése, s amelynek főszerepét eredetileg Timothy Learynek szánta – a Mágikus Színház kábítószeres álomutazásra emlékeztető pokoljárásában éri el csúcspontját. Harry Haller ezen tudatalattiba tett utazások során ismeri meg valódi önmagát, és – jóllehet csupán érintőlegesen – a létezés harmadik szféráját, mely a megvilágosodottak és a zsenik lakhelye. Ebben a szférában válhatnak végül újra eggyé a látszó világ szétdarabolt, és épp ezért gyötrelmes léttöredékei.
II. 2008. október 10., péntek, 18h
Gualtiero Jacopetti – Franco Prosperi: Candide világa
Mondo Candido. Színes olasz film, olasz nyelven, angol felirattal, 107 perc, 1975
Szereplők: Christopher Brown, Michelle Miller, Jacques Herlin, José Quaglio, Steffen Zacharias, Gianfranco D’Angelo, Salvatore Baccaro, Alessandro Haber, Richard Domphe, Sonia Viviani, Carla Mancini, Lorenzo Piani
Az ifjú Candide (Christopher Brown) a középkorban Thunder-ten-Tronckh báró vesztfáliai kastélyában él. Metafizika- és filozófiatanára, Pangloss mester (Jacques Herlin) arra tanítja, hogy ez a világ „a lehető világok legjobbika”. Ám amikor Candide beleszeret a báró tizenhét éves lányába, Kunigundába (Michelle Miller), elkergetik a kastélyból, kíűzetik az Édenkertből. Candide, magát mindvégig az optimizmus illúziójához tartva, miközben Kunigundáját keresve történelmi korokon is átvándorolva beutazza a világot, a mindent átható brutalitással, háborúkkal, rabszolgasággal, betegséggel és hazugsággal szembesül. S amikor Candide már éppen elvesztené optimizmusát, esélyt kap arra, hogy megkérdezze „Dervishut”, az isteni lényt, hogy miért is van annyira sok gonoszság a világban? A dörgedelmes válasz kijózanító: „Fogd be a pofád!” A Jacopetti-Prosperi páros a film alapjául szolgáló Voltaire-regény nyomán az eszmény és a valóság filozófiai problémáját vetíti elénk: mi lesz az eszményből, melyért küzdünk, mely irányítja életünket, mire hozzájutunk, mire birtokunkba kerül. Jacopetti és Prosperi rendezők, korai médiahackerek, szürrealista valóságshow-mágusok, a „sokkumentarizmus keresztapái” – most is, nem utolsó sorban állandó zeneszerzőjük, Riz Ortolani segítségével – a provokatív „Mondo”-dokumentumfilmek után Voltaire pesszimista munkáján alapuló önálló, téren és időn kívüli allegorikus és univerzális, szexuál-pszichedelikus, abszurd, peyote-karnevál atmoszférájú világot teremtettek. Az amúgy rendkívül szórakoztató komédia, a Candide világa után, amely ugyanakkor egy döbbenetes, utolsó, örök pesszimista mozgókép-felkiáltójel, Jacopetti végleg visszavonult a filmkészítéstől.
III. 2008. október 24., péntek, 18h
Glauber Rocha: A Föld kora
A Idade da Terra. Színes brazil film, portugál nyelven, angol felirattal, 149 perc, 1980
Szereplők: Ana Maria Magalhães, Antonio Pitanga, Danusa Leão, Geraldo Del Rey, Jece Valadão, Maurício do Valle, Norma Bengell, Tarcísio Meira, Carlos Petrovicho, Mário Gusmão, Paloma Rocha
Michelangelo Antonioni véleménye szerint A Föld korának „minden egyes jelenete lecke arról, ahogyan ma a mozit csinálni kellene.” Kuba, Afrika, az Egyesült Államok és Európa – a kényszerű emigráció és a külföldi munkák – után „minden idők legnagyobb brazil rendezője”, a brazil új hullám, a „cinema nôvo” fiatalon elhunyt vezéregyénisége, Glauber Rocha visszaköltözött Brazíliába, hogy leforgassa élete utolsó filmjét, amely egyúttal a spirituális anarchista művész összegző, mitiko-univerzális testamentuma is. Hűen a „harmadik filmről”, Ázsia, Afrika, Dél- és Közép-Amerika filmművészetéről alkotott programjához („A film a brazíliai valóság megismerésének hatalmas eszköze lehet, kérdésessé teheti ezt a valóságot, sőt fel is forgathatja”), A Föld kora monumentális anti-szimfónia a Rocha alkotói mitológiájára jellemző szimbolikus karakterekkel: a Fekete Krisztussal, az Indián Krisztussal, a Katona Krisztussal, a Forradalmár Krisztussal, az Amazonnal, a Kolonialistával, a Munkással, a Burzsoával, az Ördöggel stb. Az évtizedekig eltűntnek hitt filmcsoda nem csupán a harmadik világ számára fogalmaz meg forradalmi reményeket, hanem transzcendens látomássá nő az emberi civilizációról. A felújított filmet, amelynek 16 tekercsét eredetileg mindig másképp, véletlen sorrendben lejátszva kívánta a rendező bemutatni, először 2007-ben Cannes-ban láthatta a közönség.
IV. 2008. november 7., péntek, 18h
Elwood Perez: Kukkolás
Silip. Színes fülöp-szigetei film, tagalog nyelven, angol felirattal, 126 perc, 1986
Szereplők: Maria Isabel Lopez, Sarsi Emmanuelle, Mark Joseph, Myra Manibog, Pia Zabale
A Kukkolás a japán „pink filmek” stílusát a latin temperamentummal vegyítő fülöp-szigeteki szoft-szex filmekkel, az ún. „bomba-filmekkel” mindenképpen az egyik – a Ferdinand Marcos diktatúrájában sínylődő, a katolikus egyház dominanciájától meghatározott országban annak idején hangos botrányt okozó – legeredetibb, drámai alkotása, amelyet először 2007-ben a Chicagói Filmfesztiválon láthatott a közönség. Főszerepben a gyönyörű ex-Miss Fülöp-szigetekkel (Maria Isabel Lopez) és a szintén lélegzetelállítóan erotikus Sarsi Emmanuelle-lel, a Kukkolás az 1970-es évek elejétől induló, a Lino Brocka, Ishmael Bernal, Peque Gallaga és természetesen Elwood Perez nevével fémjelzett filippínó új hullám kiemelkedő alkotása, amelyet a paradicsomi Ilongóban forgattak. A film két fiatal lány – a vallási elnyomástól és a férfi brutalitástól áthatott, izolált közösséggel szembeni – saját személyes és szexuális szabadságáért vívott harcát mutatja be. A gyönyörűen fotografált, erőteljes alakításokkal teli, szuggesztív filmben ábrázolt tragédia voltaképpen az elszigetelten élő közösséget befolyásoló, képmutató vallási dogmatizmus (mely szerint az egyház közvetlen kapcsolatban áll vele, hatással van a mindennapi életre) fanatizáló ereje ellenében folytatott tiszta individuális szabadságharc megragadásában rejlik, s amely, átemelkedve konkrét környezeten és időn, általános emberi szocio-pszichológiai következtetések levonására készteti a nézőt a világ bármely táján.
V. 2008. november 21., péntek, 18h
Andrzej Żuławski: A fehér bolygó
Na srebrnym globie. Színes lengyel film, lengyel nyelven, MAGYAR felirattal, 158 perc, 1976-78, 1986-87
Szereplők: Andrzej Seweryn, Jerzy Trela, Grażyna Dyląg, Waldemar Kownacki, Iwona Bielska, Jerzy Grałek, Elżbieta Karkoszka, Krystyna Janda, Maciej Góraj, Henryk Talar, Leszek Długosz, Jan Frycz, Henryk Bista, Wiesław Komasa, Jerzy Goliński, Andrzej Żuławski
Andrzej Żuławski 1976-ben kezdte meg A fehér bolygó forgatását, azonban a kommunista lengyel cenzúra a már nagyrészt elkészült film munkálatait leállíttatta és több összefüggő rész negatívját és másolatait megsemmisítette. A stáb tagjainak azonban sikerült elrejteniük a film néhány „részét”, az utolsó pillanatban megmenthető filmtekercsektől kezdve a kellékekig és jelmezekig (miközben Żuławski Franciaországba emigrált). A filmet végül tíz évvel később – a politikai helyzet enyhülésekor – fejezték be, a hiányzó darabokat pedig narrációval és poétikus „metajelenetekkel” pótolták. A (már töredékességében is) heroikus vállalkozás, mintha csak az eredetmítoszok világát keresztezné a soha-meg-nem valósított nagy, epikus Jodorowsky sci-fi, a Dűne (Dune) univerzális látomásaival. Kozmikus felfedezők maroknyi csoportja elhagyja a Földet, s miután űrhajójuk balesetet szenved a fehér bolygón, új lehetőséget kapnak a szabadságra, esélyt egy új civilizáció felépítésére. A felfedezők hamarosan találkoznak a bolygó madár(ember?)szerű lakosaival, a sernekkel, akikkel furcsa, nyomasztó, telepatikus szimbiózisba kerülnek. A sernek mind jobban uralják az emberek lelkét, miközben ők spirituális és fizikai harcot folytatnak a belőlük lassan mind jobban eltűnő humánumért először önmagukkal, később már egymás ellen fordulva. A kolonialista civilizációépítők hamar visszatérnek a technológiai kultúra előtti őstársadalmi viszonyok közé, s miközben új isteneik és megváltozott életkörülményeik közepette barlanglakókká válnak, a hatalomért és a birtoklásért folytatott harcukban mintha csak a „földi” emberi történelem archetipikus-tragikus mozzanatait játsszanák újra. A film igazi kuriózum, amely a rendező szüleinek nagybátyja, – a Stanisław Lem mellett méltán világhírű másik klasszikus, filozofikus-egzisztencialista lengyel sci-fi író – Jerzy Żuławski Hold-trilógiája alapján készült.
VI. 2008. december 5., péntek, 18h
Cukamoto Shinja: Az elektromos pálcaember kalandjai
Dencsu Kozo no boken. Színes japán film, japán nyelven, angol felirattal, 47 perc, 1987
Szereplők: Tomoroh Tagucsi, Shinja Cukamoto, Kei Fudzsivara, Nuriaki Szenba, Nobu Kanaoka, Micuru Szaga, Kendzsin Nasza
Hikari egy időgép segítségével a jövőbe utazik, ahol a Sinszegumi vámpírok egy fiatalasszony életerejével működtetett bomba segítségével a sötétség uralma alatt tartják a Földet. Hikari egyik idősebb tanára, Momo Szariba segítségével szembeszáll a szörnyekkel és beteljesíti önnön sorsát is: fényt hoz újra a Földre, hogy a „nagyszerű analóg világ” következő generációi már világosságban éljenek. Cukamoto Shinja csupán néhány évvel ezelőtt rekonstruált korai szuper 8-as filmje voltaképpen szoros tematikai egységet alkot a rendező későbbi kultusz-cyberpunk Tecuo-filmjeivel (A vasember / The Iron Man, 1989, Body Hammer / Testkalapács, 1992).
Andrej Iszkanov: Szögek
Gvozgyi. Színes és fekete-fehér orosz film, orosz nyelven, angol felirattal, 62 perc, 2003
Szereplők: Alexander Sevcsenko, Irina Nyikityina, Szvjatoszlav Iljaszov, Andrej Iszkanov, Alexandra Batrumova, Viktor Szilkin, Igor Orlov
A Szögek döbbenetesen erőteljes beavatás egy elveszett lélek őrült világába. Az alig 32 éves, pályáját fotóművészként, divat- és bűnügyi fényképészként kezdő Andrej Iszkanov – aki több kritikusa és elemzője szerint a 21. század egyik első, originális világú, vizionárius művésze -, első játékfilmje súlyos utazás a negatív, paranoid szétesés homályzónájába. A megtörtént eset alapján forgatott film (a rendező HalluCinoGeNnN-ciklusának indító darabja) az orosz távol-keleti Habarovszk szürke, barátságtalan lakótelepein készült, ahol az egykor az orosz kormány lélektani kínzásainak alávetett gyilkos (Alexander Sevcsenko) kopott lakásában a mind zavaróbb belső hangok, a realitás elől való menekülés miatt eldönti, hogy szögeket ver a koponyájába. Minden egyes szöggel mélyebbre jut a valóság mögötti démoni világba, ahol végül a tiszta téboly és szörnyű következményei várnak rá és környezetére. A filmet – többek között – Cukamoto Shinja Tecuója inspirálta.
Andrej Iszkanov: Dead Before Born – zenei videó az Egy kés filozófiájából
Fekete-fehér orosz videoklip, 6 perc, 2008
Szöveg: Andrej Iszkanov, Manoush. Zene: Cyanide Savior/Chris Vazquez
Andrej Iszkanov: A pokol futó pillantása
A Glimpse of Hell. Színes orosz film, angol nyelven, 13 perc, 2007
Az Egy kés filozófiájához kötődő filmetűd egy hajléktalan elhunytaknak kialakított halottasház pillanatképeiből Rjúnoszuke Akutagava és a Crimson Moon együttest alapító Scorpios Androctonus gondolataival.
VII. 2008. december 19., péntek, 18h
Andrej Iszkanov: Forgive Me – zenei videó az Egy kés filozófiájából
Fekete-fehér orosz videoklip, 4 perc, 2008
Andrej Iszkanov: A szenvedés víziói
Visions of Suffering. Színes orosz film, orosz nyelven, angol felirattal, 126 perc, 2005
Szereplők: Andrej Iszkanov, Alexander Sevcsenko, Alexandra Batrumova, Viktor Szilkin, Szvjatoszlav Iljaszov, Irina Nyikityina, Dimitrij Szkripnik, Zoja Makarova, Igor Orlov, Jukari Fudzsimoto, Alexander Kravcsenko, Anna Szubbotina, Igor Anyikin
Iszkanov HalluCinoGeNnN-ciklusának második filmje mélyrepülés az egyetemessé tágított látomásos tudattalan sötét univerzumába. A film hősei, a lelkész, akinek karakterét kozmikus sármmal alakítja Andrej Iszkanov, a szemüveges férfi, egy urbánus everyman (Alexander Sevcsenko) a szűnni nem akaró eső áztatta Habarovszkban politoxikus állapotban, álom és ébrenlét határán lebegve, alternatív valósághorizontokon átutazva, egy rettenetes-szimbolikus beavatási folyamat során – amelynek jelentős része a Delirium Night Clubban zajlik – szembesülnek legbensőbb félelmeikkel és elkerülhetetlen végzetükkel. Andrej Iszkanov – aki totális esztétikai-kulturális függetlenségével újradefiniálja napjainkban az underground művészeti autonómia fogalmát – egyedülálló és lenyűgöző, besorolhatatlan LSD-DMT-pszilocibin-kannabisz-kokain-heroin-extasy-alkohol szürreál-kiméra-noir-filmszörnyetege Alejandro Jodorowskyt, Fernando Arrabalt, Dario Argentót, Kenneth Angert, David Lynchet idéző revelatív audiovizuális orgia.
VIII. 2009. január 9., péntek, 16h
Andrej Iszkanov: Egy kés filozófiája
Philosophy of a Knife. Fekete-fehér és színes orosz-amerikai film, angol és orosz nyelven, angol felirattal, 267 perc + 6 perc rendezői bevezető, 2004-2008
Szereplők: Tecuro Szakagami, Jelena Probatova, Jukari Fudzsimoto, Jumiko Fudzsivara,Viktor Szilkin, Szvjatoszlav Iljaszov, Maszaki Kitagava, Tatyana Kopejkina, Vlagyimir Kucserenko, Veronika Leonova, Reiko Niakava, Tomoja Okamoto, Viktor Ludcsenko, Anna Szubbotina, Irina Zenkina, Irina Nyikityina, Dimitrij Szkripnik, Artyem Szeleznyov, Manoush, Stephen Tipton, Andrej Iszkanov, valamint Anatolij Protaszov nyug. katonai fordító és orvos
A film voltaképpen egy monumentális haláltánc-fantázia, epikus és sokkoló-szemkápráztató lidércnyomás-folyam a világtörténelem egyik legnagyobb, mindmáig kellőképpen nem tisztázott japán háborús bűntettéről, az 1932-1945 között a megszállt mandzsúriai Harbinban a 731-es alakulat által folytatott emberkísérletekről, amelyben a legóvatosabb becslések szerint is legalább 3000 kínai, orosz és más nemzetiségű ártatlan ember vesztette életét, az alakulat által kiírtott kínai településekről nem is beszélve. Az ún. Unit 731 nevű létesítményt az ártatlannak tűnő „járvány megelőzési és vízellátási egység” fedőnéven hozták létre Shiro Ishii tábornok vezetésével. Néhány év múlva a 731-es lett a világ első számú, biológiai hadviselésre alkalmas bázisa. A II. világháború után sem a tábornok, sem pedig munkatársai nem álltak soha bíróság előtt, tudományos tevékenységüket vezető beosztású szakemberekként folytathatták hazájukban, Shiro Ishii pedig Japán oktatási és kulturális minisztere is volt. Japán II. világháborús időszakának súlyos titka volt az egység működése, az Egyesült Államok pedig a kutatási eredményekért cserébe igyekezett „elfelejteni”, mi is történt valójában. Így a rémtettek nem kerültek szóba a tokiói háborús bűnösöket elítélő bírósági tárgyalásokon sem. 1949-ben egyhetes perre került sor Habarovszkban, ahol az alakulat 12 tagját állították szovjet bíróság elé. A teljes eljárásról könyv is megjelent 1950-ben, Moszkvában. Az ezredfordulón a japán kormány is kénytelen volt beismerni a kínai civilek ezreinek (más források szerint 300 ezer embernek) a halálát okozó biológiai hadviselés tényét. Pestissel, tífusszal és kolerával fertőzött bolhákat, rizst és más gabonát szórtak szét a mandzsúriai falvak felett, a biológiai fegyverek kutatása, fejlesztése és előállítása érdekében kísérleti nyulakként használt bebörtönzötteket (marutákat) fertőztek meg, nem riadtak vissza a rabok élveboncolásától sem. A témát ugyan Tun Fei-Mou kínai rendező már 1988-ban Ember a nap mögött (Hei Tai yang 731 / Man Behind the Sun) című játékfilmjében feldolgozta, Iszkanov, a HD-videó alkimistája, a brikolázs mestere, aki saját bevallása szerint sokkal közelebb tudja magát a mai japán és ázsiai mozihoz, semmint az euro-amerikaihoz (és egyébiránt aktív állat- és környezetvédő), azonban az Egy kés filozófiájában olyan, szavakkal le nem írhatóan komplex, filmes, pszichológiai és történelmi tabukat romboló extrém-grandiózus emlékművet állított a háború és a mindenkori emberi erőszak összes áldozatának, amely négy és félórás hossza ellenére sem veszít egyetlen pillanatra sem erejéből és feszültségéből. 2008 júniusában, egy hónappal filmjének amerikai premierje előtt (munkái Oroszországban nem vetíthetőek!) az orosz titkosszolgálat öt napig egy mosdó és vécé nélküli cellában fogva tartotta Andrej Iszkanovot, akinek minden anyagát begyűjtötték, számítógépét átnézték, őt magát pedig többször kihallgatták. Az Egy kés filozófiája – amelyet a kritikusok Jacopettiék 1960-as és 1970-es évekbeli sokkumentarizmusa nyomán a mozgókép történetének első epikus „gorementarista” alkotásaként írtak le – szabadelvű, cenzúramentes és rendkívüli alkotás: rés a pajzson. A filmet, tekintettel annak hosszára, rövid szünettel, két részben vetítjük.
Sorozatszerkesztő: Sőrés Zsolt
A filmek a nyugalom megzavarására alkalmas jeleneteket tartalmaznak, ezért az előadásokat mindenki csak a saját felelősségére látogathatja! A filmek megtekintését 18 éven felüli nézőinknek ajánljuk!
A filmek információs vetítések keretében kerülnek bemutatásra. A filmeket DVD-ről vetítjük.
A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk!
Belépő: 600 Ft/alkalom
Helyszín:
LuMú
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Művészetek Palotája
1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.
Előadóterem, 1. emelet
Tel.: (06-1) 555-3444
Fax: (06-1) 555-3458
http://www.ludwigmuseum.hu
Filmklub-info: