„Az üres tér sohasem elpocsékolt tér. Elpocsékolt az a tér, amiben sok művészi alkotás van.” (Andy Warhol: A-tól B-ig és vissza /Andy Warhol filozófiája)
I. 2009. február 20., péntek, 18h
– Vinyl
Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 66 perc, 1965
Rendező: Andy Warhol
– The Velvet Underground & Nico
Fekete-fehér amerikai némafilm zenével, 67 perc, 1966
Rendező: Andy Warhol, operatőr: Paul Morrissey
II. 2009. március 6., péntek, 18h
– Csók
Kiss. Fekete-fehér amerikai némafilm, 34 perc, 1963-64
Rendező: Andy Warhol
– Selyemfiúm
My Hustler. Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 67 perc, 1965
Producer, rendező-operatőr: Andy Warhol, rendezőasszisztens: Paul Morrissey
III. 2009. március 20., péntek, 18h
– A Chelsea-lányok (1-12. epizód)
The Chelsea Girls (Episode 1-12). Fekete-fehér és színes amerikai film, angol nyelven, 197 perc, 1966
Rendező: Paul Morrissey, producer, operatőr: Andy Warhol
IV. 2009. április 3., péntek, 18h
– Én, a férfi
I, a Man. Színes amerikai film, angol nyelven, 95 perc, 1967
Rendező: Paul Morrissey – Andy Warhol, producer, operatőr, vágó: Andy Warhol
V. 2009. április 17., péntek, 18h
– A meztelen étterem
The Nude Restaurant. Színes amerikai film, angol nyelven, 95 perc, 1967
Rendező-operatőr, vágó, forgatókönyv: Andy Warhol
– Empire
Fekete-fehér amerikai némafilm, 60 perc, 1964
Rendező: Andy Warhol
VI. 2009. május 8., péntek, 18h
– Magányos kovbojok
Lonesome Cowboys. Színes amerikai film, angol nyelven, 105 perc, 1968
Rendező-operatőr, vágó, forgatókönyv: Paul Morrissey, producer: Andy Warhol
VII. 2009. május 22., péntek, 18h
– A tizenhárom legszebb… dal Andy Warhol próbafelvételeihez
13 Most Beautiful… Songs for Andy Warhol’s Screen Tests. Fekete-fehér amerikai némafilm zenével, 60 perc, 1964-66
Rendező: Andy Warhol
– Andy Warhol díjátadása
Award Presentation To Andy Warhol. Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 12 perc, 1963
Rendező: Jonas Mekas
– Andy Warhol ezüst lebegései
Andy Warhol’s Silver Flotations. Színes amerikai némafilm zenével, 4 perc, 1964
Rendező: Willard Maas
– Antropológiai vázlatok: barátságok és csomópontok, jelenetek Andy Warhol életéből
Anthropological Sketches: Friendships & Intersections, Scenes from the Life of AndyWarhol. Színes amerikai film, angol nyelven, 36 perc, 1963-90
Rendező: Jonas Mekas
– Andy Warhol
Színes amerikai némafilm, 18 perc, 1967
Rendező: Marie Menken
– Andy Warhol Szükségszerűen Felrobbanó Műanyaga – a The Velvet Underground & Nico közreműködésével
Andy Warhol’s Exploding Plastic Inevitable with The Velvet Underground & Nico. Színes amerikai némafilm zenével, 12 perc, 1964
Rendező: Ronald Nameth
VIII. 2009. június 5., péntek, 18h
– Szopás
Blow Job. Fekete-fehér amerikai némafilm, 26 perc, 1963-64
Rendező: Andy Warhol
– Rossz
Bad. Színes amerikai film, angol nyelven, 100 perc, 1977
Rendező: Jed Johnson, producer: Andy Warhol, Jeff Thornberg
IX. 2009. június 19., péntek, 18h
– Mario Banana (1 + 2)
Fekete-fehér és színes amerikai némafilm, 7 perc, 1964
Rendező: Andy Warhol
– Én lőttem le Andy Warholt
I Shot Andy Warhol. Színes amerikai film, angol nyelven, 104 perc, 1996
Rendező: Mary Harron
Sorozatszerkesztő: Sőrés Zsolt
Andy Warhol (1928-1987) – mintegy az amerikai tömegtársadalom „Raffaellójaként” – a törmelékesség (klasztikus) művésze, aki fogyasztási tárgyainknak, mindennapi eseményeinknek, a trivialitásoknak a felhasználója. Warhol olyan új jelenséget teremtett, amelyet a „tömegsznobizmus” kifejezéssel írhatunk le talán a legszemléletesebben: a személytelenséggel, a neutralitással és az objektivitással való foglalatosságéval.
E három általa felfedezett nézőpont már korai, alkalmazott művészeti tevékenységében is megjelent (gondoljunk csak cipőbolti ablak-dizájnjaira). Szitanyomatok készítésével kezdte (vászonra nyomtatott), hamarosan azonban figyelme a filmkészítés felé fordult. Az addig statikus kép kinetikussá vált – a forgó, 16 mm-es Bolex kamera mozgása által -, s ami végül (a párbeszédek és a zene révén) a művészet ikonografikus orgiájához vezetett. Andy Warhol filmjei a világról alkotott azon elképzelésnek a konceptuális gyümölcsei, amely már kiegyezett a klónozással és a standardizációval.
Filmjei nem geometrikusan minimalisták, nem strukturalisták: néma képei (időnként azoknak a repetíció során lassan változó sorozatai) az időt adják hozzá a kép teréhez, ám ez a tér alapvetően a fogyasztási tárgyat a törmelékesség értékére emelő művész antropológiájával van kitöltve.
Warhol Factoryja, a kreativitás-gyár, amely képes volt – a produkciók folytonossága értelmében – megvalósítani mindazokat a nélkülözhetetlen feladatokat, amelyek a fennmaradáshoz kellettek, önmagában nem állt másból, mint egy színésznőből, egy rendezőből és egy vágóból. Mintha csak azzal a szándékkal lett volna létrehozva, hogy „édes anonimitásba” burkoljon mindenkit, aki a Factoryval együttműködött, akik a feltűnésre és az eltűnésre, az élet szükségszerűségére vágytak.
Ez közös vonás mindazokban, akik a Factoryhoz tartoztak – Warhol pedig nem vádolható azzal, hogy bárkit is a háttérbe akart szorítani. A Factory terület volt, nem földrajzi territórium, hanem a kulturális csere virtuális területe. Ebben a kulturális cserében – a nagyszerűséget reprezentáló pillanatok által megjelölve – a jelen- és a távollét egyaránt létezett.
Warholnak nem okozott nehézséget más jelentős művészekkel kapcsolatba kerülni (és ez a régmúlt korok művészeivel való kapcsolatára is vonatkozik), a Factory legfontosabb alakjai pedig egyforma büszkeséggel-önérzettel – alá-fölérendeltségi problémák nélkül – dolgozhattak ebben a sajátos kulturális cserében: és ez a valódi márkavédjegy, az igazi Andy Warhol.
„Egyre népszerűbb lettem, és egyre több barát vett körül. Szakmailag jól mentek a dolgok. Saját stúdióm volt, és néhányan már dolgoztak nekem, és valahogy úgy rendeződött el, hogy ott is laktak a stúdiómban. Abban az időben minden laza volt. Rugalmas. A stúdió tele volt emberekkel éjjel és nappal. Barátok barátai. Mindig Maria Callas ment a lemezjátszón, és sok tükör volt, meg alumíniumfólia. […] Az ellenkultúra, a szubkultúra, a pop, a szupersztárság, a drogok, a fények, a diszkó, akármi, amiről azt gondoltuk, hogy »a fiatalsággal jár« – valószínűleg akkor kezdődött. Mindig volt valahol egy parti…” (Andy Warhol)
Warhol magát különböző technikai eljárások felhasználásával fejezte ki: a cipőbolti ablaktól a szitanyomáson, a festészeten, a szobrászaton – amikor átjutott a „Brillo-kocka fázison”, az akril színekkel megfestett Utolsó vacsoráén, Mao, Elvis, Jackie Kennedy, Marilyn Monroe portréin stb., hogy a kétszáz órásra tervezett Sertéshús (Pork) című performanszszínházi műről vagy önéletírásáról ne is beszéljünk -, a fekete-fehér képeken át, amelyek TV-k képernyőjén ismétlődtek, a moziig, ahol a képek megmozdultak.
Ez a működés a pop-art értékeinek a tisztelete: a mindennapok banalitásaié, amelyek azelőtt még nem voltak filmen megmutatva, csupán „halványan felvázolva”. A mozgás Warhol filmjeiben az élet prózaiságához tartozik, amelyben nincsenek „költői testhelyzetek”. A cselekmény nem-lineáris úton halad: a felvételekből ki- és később azokba megint – minden valódi drámai erő nélkül – visszacsúszva, vagy éppen a hagyományos mozi ideiglenes térszekvenciáiban fejlődik ki. Mintha csak minden kép az élet egy szelete, minden karakter, minden hős a megalopolisz-New York urbánus terében vándorló, a kémiai boldogság és a kétségbeesés között hányódó sajátos szexuális és élő „objet trouvé” lenne.
Paul Morrissey szerint Warhol „megnyitotta a kapukat”. Élete legnagyobb szabású szociális-antropológiai-művészeti vállalkozásában, a Factoryban a háta mögött Drellának (összetétel a „Cinderella”, vagyis „Hamupipőke” és a „Drakula” szavakból) nevezték, ezzel mintegy a kedvességbe oltott érzelmi távolságtartást, autisztikus passzivitást, mások szellemi kihasználását rótták fel neki (ma már tudjuk, hogy a Factory történetét sok emberi tragédia is kísérte), miközben ugyanezzel a csoporttal együttműködve egy olyan szemléleti fordulatot idéztek elő a filmtörténetben, mint amilyen a Lumière-testvérek fellépése volt az 1890-es évek közepén: a 20. század második fele egyik legnagyobb hatású és egyben egyik leghíresebb (és persze leggazdagabb) művészének valamint a Factory alkotóinak a tevékenysége nem csupán a filmidőt szabadította fel és tágította azt a lehető legszélesebbre a képi térkitöltés és térrendezés számára, hanem (a színészvezetés helyetti improvizációval, a fragmentált dramaturgiával, a kulturális idézetekkel, a minimalizmussal, a filmmédiumra magára közvetlenül vonatkozó metaeszközökkel – Warhol pl. gyakran vetített a régi „némafilmes”, lassabb, 16 kép/másodperces sebességgel stb. -) ismételten végiggondolandóvá tette a filmet mint médiumot, miközben új alapokra is helyezte azt: „A legjobb atmoszféra, amire gondolni tudok, az a film, mert fizikailag háromdimenziós és érzelmileg kétdimenziós.” (Andy Warhol, a saját kiemelésem; az idézetek Halász Péter fordításai – S. Zs.)
*
A Láthatatlan Filmek Klubjában olyan filmeket vetítünk az érdeklődők számára, amelyek Magyarországon kevéssé ismert vagy elfeledett remekművek, mai és régebbi underground klasszikusok, avantgárd, absztrakt filmek, bizarr „B-movie”-k, mágikus-misztikus és pszichedelikus mozgóképes csodák, a filmnyelvet megújítani akaró „metafilmek”, kultikus filmszörnyetegek, vagy éppen olyan művek, amelyek önmagukon is túlmutatva testesítenek meg valamilyen víziót. Olyan filmeket kívánunk bemutatni a közönségnek, amelyek többsége vagy kimaradt a hazai filmforgalmazásból, vagy rekonstrukciójuk csupán a legutóbbi időkben történt meg.
I. 2009. február 20., péntek, 18h
– Vinyl
Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 66 perc (24 kép/másodpercben vetített változat), 1965
Rendező: Andy Warhol
Szereplők: Gerard Malanga, John D. MacDermott, Tosh Carrillo, Ondine, Edie Sedgwick, Larry Latrae, Jacques Potin
– Anthony Burgess Mechanikus narancs című könyve (A Clockwork Orange, 1962) alapján. A Vinyl „az univerzális gyök, a CH2:CH, az etilénből származtatva, különösen szerves szintézisben felhasználva” (The New International Webster’s Comprehensive Dictionary of English Language); a film erről is szól, talán úgy, ahogyan a bakelitlemezek forognak a háttérben, és úgy, ahogyan a szereplők a műbőrdzsekiket hordják. Bizarr játékok a Martha and the Vandellas és a The Kinks dalaival.
– The Velvet Underground & Nico
Fekete-fehér amerikai némafilm zenével, 67 perc, 1966
Rendező: Andy Warhol, operatőr: Paul Morrissey
Szereplők: The Velvet Underground & Nico (Lou Reed, John Cale, Sterling Morrison, Nico), Ari Boulogne, Gerard Malanga, Billy Name, Stephen Shore, Andy Warhol, a New York-i rendőrség ügynökei
– Próbafelvétel és egyszerre objektív zenés film az együttes próbájáról a Factoryban, 1966 januárjában.
II. 2009. március 6., péntek, 18h
– Csók
Kiss. Fekete-fehér amerikai némafilm, 34 perc, 1963-64
Rendező: Andy Warhol
Szereplők: Naomi Levine és Ed Sanders, Naomi Levine és Rufus Collins, Naomi Levine és Gerard Malanga, Baby Jane Holzer és John Palmer, Baby Jane Holzer és Gerard Malanga, John Palmer és Andrew Meyer, Escobar Marisol és Robert Indiana, Gerard Malanga és Mark Lancaster, Freddy Herko és Johnny Dodd, valamint Charlotte Gilbertson, Philip von Rensselaet, Pierre Restany
– Csókok számolatlanul újra és újra különböző emberek, férfiak és nők, férfiak és férfiak, nők és nők között.
– Selyemfiúm
My Hustler. Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 67 perc (24 kép/másodpercben vetített változat), 1965
Producer, rendező-operatőr: Andy Warhol, rendezőasszisztens: Paul Morrissey
Szereplők: Ed Hood, John D. MacDermott, Paul America, Genevieve Charbon, Joseph Campbell, Dorothy Dean
– A tengerparton játszódó pszichológiai dráma első tekercse egy idősebb férfiről szól, aki a „Hívd a Selyemfiút” szervezet szolgálatait akarja igénybe venni. A második tekercsen egy dzsigoló mesél a „szakma” nehézségeiről és körülményeiről egy kezdőnek – és teszi mindezt a nem megfelelő társaságban, a lányok füle hallatára.
III. 2009. március 20., péntek, 18h
– A Chelsea-lányok (1-12. epizód)
The Chelsea Girls (Episode 1-12). Fekete-fehér és színes amerikai film, angol nyelven, 197 perc (egyetlen vászonra vetíthető változat), 1966
Rendező: Paul Morrissey, producer, operatőr: Andy Warhol
Szereplők: Nico, Ari Boulogne, Angelina „Pepper” Davis, Ingrid Superstar, Eric Emerson, Mary Woronov, Gerard Malanga, Marie Menken, Ondine, Patrick Fleming, Bridgit Polk, Edie Sedgwick, International Velvet
– A Jonas Mekas hatására született és a New York-i Chelsea Hotelben felvett epikus mű, a „neutrális mozi” mesterműve, amelyben a szereplők fokozatosan tárulkoznak ki a kamera előtt. Kenneth Anger Skorpió felragyogja (Scorpio Rising, 1963-64) és Mike Kuchar Az emberoidok bűnei (Sins of the Fleshapoids, 1965) című filmje mellett az amerikai 1960-as évek undergroundjának legnagyobb hatású alkotása, amelyet eredetileg két mozivászonra vetítettek.
IV. 2009. április 3., péntek, 18h
– Én, a férfi
I, a Man. Színes amerikai film, angol nyelven, 95 perc (24 kép/másodpercben vetített változat), 1967
Rendező: Paul Morrissey – Andy Warhol, producer, operatőr, vágó: Andy Warhol
Szereplők: Tom Baker, Cynthia May, Stephanie Graves, Edie Sedgwick, Ingrid Superstar, Nico, Ultra Violet, Ivy Nicholson, Valerie Solanas, Bettina Coffin
– Nyolc epizód, nyolc jelenet, egy férfi, nyolc nő és egy konfliktus, a szex mint frusztráció: Warhol válasza a svéd az Én, a nőre (Mac Ahlberg: Jag – en kvinna, 1965). A filmben Warhol az általa olyannyira kedvelt fényvágást alkalmazza: a kamerában történő vágás egy tiszta és egy kétszeresen exponált képet hagy a filmen, amikor a kamerát ki-, majd pedig bekapcsoljuk. Ezzel egy vizuális perforáció jön létre a képen, amely a későbbiekben vezetheti a finomabb vágásokat.
V. 2009. április 17., péntek, 18h
– A meztelen étterem
The Nude Restaurant. Színes amerikai film, angol nyelven, 95 perc, 1967
Rendező-operatőr, vágó, forgatókönyv: Andy Warhol
Szereplők: Viva, Taylor Mead, Louis Waldon, Bridgit Polk, Ingrid Superstar, Julian Davis, Alan Midgette
– A film egyfelől hommage William S. Burroughs Meztelen ebéd (The Naked Lunch, 1959) című regényének, másrészt James Joyce Ulyssesének (Vivának a film első felében elhangzó, szinte végtelen hosszúságú monológja Mollyét idézi a könyv végéről). Meztelen testek az étteremben: a szexuális forradalom kritikája – összhangban Herbert Marcuse „erósz és civilizációjával”; a test örök, de a bűnnek története van.
– Empire
Fekete-fehér amerikai némafilm, 60 perc, 1964
Rendező: Andy Warhol
– Az eredetileg 485 perces, egyetlen beállításban felvett, később rövidre vágott film egyórás változata az Empire State Buildingről. Minimalizmus nagyon sok történéssel: radikális meditáció a film téridejéről és anyagszerűségéről.
VI. 2009. május 8., péntek, 18h
– Magányos kovbojok
Lonesome Cowboys. Színes amerikai film, angol nyelven, 105 perc, 1968
Rendező-operatőr, vágó, forgatókönyv: Paul Morrissey, producer: Andy Warhol
Szereplők: Viva, Taylor Mead, Louis Waldron, Eric Emerson, Joe Dallesandro, Julian Burroughs, Alan Midgette, Yom Hompertz, Frances Francine
– A Magányos cowboyok voltaképpen a Rómeo és Júliát irónikus utalásokkal megidéző westernfilm-dekonstrukció, amely George Cukor szavaival „örökre eltemette a westernt”. A Túl a barátságon (Ang Lee: Brokeback Mountain, 2005) című díjnyertes hollywoodi szuperprodukciónál harminchét évvel korábban ez a kisköltségvetésű film először ábrázolta úgy a férfi homoszexualitást, hogy világossá tette, célpontja, a western „nem a mítosz szubsztanciája, hanem a mítosz maga. A történelem értelmének a mítosza, a moziban vetített történelem és az elbeszélő történetek eszköze.” (Enrico Ghezzi) Az amúgy is öncenzúramentes popművészek filmforgatását a helyszínül szolgáló kis arizonai falu felháborodott lakóinak figyelme és a szövetségi nyomozók zavaró jelenléte majdnem lehetetlenné tette. (A nyilvánossá vált Warhol-aktákból kiderül, az FBI-nak része volt abban is, hogy a filmet csak néhány évvel ezelőtt lehetett felújítani.) A film marijuánát szívó, érzelmes cowboyai erotikus játékokat játszanak egymással, ám a kaszinó szép tulajdonosnője is a szerelmet keresi, miközben a transzvesztita seriff indián asszonynak öltözve teszi kellemesebbé a banda estéit.
VII. 2009. május 22., péntek, 18h
– A tizenhárom legszebb… dal Andy Warhol próbafelvételeihez
13 Most Beautiful… Songs for Andy Warhol’s Screen Tests. Fekete-fehér amerikai némafilm zenével, 60 perc, 1964-66
Rendező: Andy Warhol
Szereplők: Paul America, Susan Bottomly, Ann Buchanan, Freddy Herko, Jane Holzer (fogkefe), Dennis Hopper, Billy Name, Nico, Richard Rheem, Lou Reed (kóla), Edie Sedgwick, Ingrid Superstar, Mary Woronov
– 1964 és 1966 között Andy Warhol majdnem 500 tekercsnyi ún. próbafelvételt készített több száz különböző emberről, szép és leleplező portrékat, hírességekről és névtelenekről, mindenkiről, aki a stúdiójába, a Factoryba látogatott. A két és fél perces filmtekercseket Warhol lassítva vetítette, s az így négy perces, „mágikusan lelassult” mesterművek egy lenyűgöző, megbabonázó gyűjteménnyé álltak össze. A tizenhárom legszebb dal… ebből a gyűjteményből válogat a Dean & Britta zenéjével.
– Andy Warhol díjátadása
Award Presentation To Andy Warhol. Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 12 perc, 1963
Rendező: Jonas Mekas
Szereplők: Jane Holzer, Gerard Malanga, Jonas Mekas, Ivy Nicholson, Gregory Markopoulos, Andy Warhol
– Andy Warhol ezüst lebegései
Andy Warhol’s Silver Flotations. Színes amerikai némafilm zenével, 4 perc, 1964
Rendező: Willard Maas
– Antropológiai vázlatok: barátságok és csomópontok, jelenetek Andy Warhol életéből
Anthropological Sketches: Friendships & Intersections, Scenes from the Life of AndyWarhol. Színes amerikai film, angol nyelven, 36 perc, 1963-90
Rendező: Jonas Mekas
Szereplők: Andy Warhol, Allen Ginsberg, Peter Orlovski, Mick Jagger, John Kennedy Jr., Nico, Yoko Ono, Lou Reed, Barbara Rubin, Edie Sedgwick, Dennis Hopper, George Maciunas, Tuli Kupferberg, Ed Sanders
– Andy Warhol
Színes amerikai némafilm, 18 perc, 1967
Rendező: Marie Menken
Szereplők: Andy Warhol, Gerard Malanga
– Andy Warhol Szükségszerűen Felrobbanó Műanyaga – a The Velvet Underground & Nico közreműködésével
Andy Warhol’s Exploding Plastic Inevitable with The Velvet Underground & Nico. Színes amerikai némafilm zenével, 12 perc, 1964
Rendező: Ronald Nameth
Szereplők: The Velvet Underground & Nico (Lou Reed, John Cale, Sterling Morrison, Nico) és mások
– Andy Warhol avantgárd filmes barátainak a négy rövidfilmjében a művész világába kapunk betekintést. Jonas Mekas a Film Culture Independent Film Award átvételekor örökíti meg Warholt, valamint bemutatja azt a közösséget, ami a művész kulturális és társadalmi életét meghatározta – a The Velvet Underground zenéjével. Marie Menken és Willard Maas poétikus rövidfilmjeikben beszélnek Warholról és művészetéről (így az 1966 áprilisában a New York-i Leo Castelli Galleryben kiállított Ezüst felhők /Silver Clouds/ című kiállításról is). Ronald Nameth filmje költői-atmoszférikus lenyomata Warhol és a The Velvet Underground zenés-multimédia-fényshowjának
VIII. 2009. június 5., péntek, 18h
– Szopás
Blow Job. Fekete-fehér amerikai némafilm, 26 perc, 1963-64
Rendező: Andy Warhol
Szereplő: Willard Maas
– Warhol ismét az élet egy szeletét mutatja be. A tárgy-színész alapvető inzultációja, emberi méltóságában való megalázása folyamatában Warhol kiterjeszti és felismeri az extrém emberit az egyik legemberibb szituációban, miközben mindvégig csak Willard Maas arcát látjuk…
– Rossz
Bad. Színes amerikai film, angol nyelven, 100 perc, 1977
Rendező: Jed Johnson, producer: Andy Warhol, Jeff Thornberg
Szereplők: Carroll Baker, Perry King, Susan Tyrrell, Stefania Cassini, Cyrinda Foxe, Mary Boylan, Charles McGregor, Tere Tereba, Bridgit Polk, Susan Blond
– Az őrült háziasszonyról szóló pszichohorror-komédia, amely talán a leginkább emlékeztet egy hagyományos filmre, Warhol Factoryjának utolsó produceri vállakozása. A film Jed Johnsonnak, több korábbi kultikus Morrissey-film vágójának és operatőrének az egyetlen rendezése, mesteri tobzódása a gyilkos-bizarr fekete humorban.
IX. 2009. június 19., péntek, 18h
– Mario Banana (1 + 2)
Fekete-fehér és színes amerikai némafilm, 7 perc, 1964
Rendező: Andy Warhol
Szereplő: Mario Montez
– A transzvesztita underground színészről, aki többek között Jack Smith és Ron Rice munkatársa volt, készült szexuális témájú filmben Montez egy ágyon fekve banánt eszik. „Többek között a nőimitátorok az élő bizonítékai annak, hogy valamikor milyenek akartak lenni a nők, ahogy még ma is számos férfi szeretné, és amilyen számos nő ma is szeretne lenni. A transzvesztita az ideális mozisztár nőiség ambuláns archívuma.” (Andy Warhol)
– Én lőttem le Andy Warholt
I Shot Andy Warhol. Színes amerikai film, angol nyelven, 104 perc, 1996
Rendező: Mary Harron
Szereplők: Lili Taylor (Valerie Solanas), Jared Harris (Andy Warhol), Stephen Dorff (Candy Darling), Reg Rogers (Paul Morrissey), Tahnee Welch (Viva), Jamie Harrold (Jackie Curtis), Donovan Leitch (Gerard Malanga), Michel Imperioli (Ondine), Myriam Cyr (Ultra Violet), Craig Chester (Fred Hughes), Lothaire Bluteau, Martha Plimpton, Anna Thompson
– A film főszereplője a leszbikus és a radikálisan feminista Valerie Solanas, róla és Warhollal (valamint a Factoryval) való kapcsolatáról szól az Én lőttem le Andy Warholt. A mozi azon a megtörtént eseményen alapszik, amit az író-rendező, Mary Harron kutatott fel, először dokumentumfilm-készítés céljából. A később az Amerikai Pszichót jegyző rendezőnőnek ez volt a debütáló alkotása. Valerie Solanas alapítója és egyedüli tagja volt a S.C.U.M.-nak, mely a Férfiak Feldarabolására Felesküdött Szervezet (Society for Cutting Up Men) volt. Úgy vélte, hogy a férfiak célja, hogy elnyomják a nőket, ezért ki kell őket végezni. Warholt 1968-ban háromszor mellbe lőtte a Factoryban. A SCUM Manifesto is létező írás, melyben Solanas a nők felsőbbrendűségét fejti ki, megfogalmazza, hogy a férfiak csak biológiai hibák és a szex megszállottjai. 1968-ban íródott a forradalmi provokáló kiáltvány, a 31 lapból álló irat, mely egy nőkből álló ideális társadalmat képzel el a férfiak legyilkolásával. A SCUM Manifesto egyben egy 1976-os rövidfilm is (Carole Roussopoulos és Delphine Seyrig rendezésében). A manifesztumot egyébként már Paul Morrissey kigúnyolta a Women in Revolt (1971) című alkotásával. A szatírában a S.C.U.M.-ot a P.I.G. (Politically Involved Girls) jelképezi. Valerie Solanast, az egykori Warhol-színésznőt a gyilkossági kísérlet után 3 évre elítélték, majd 1989-ben halt meg. Andy Warhol felépült sérüléseiből és csak 1987-ben hunyt el, de valójában sosem sikerült elfelejtenie a történteket, a merénylet után pedig visszavonult az aktív filmkészítéstől is.
Sorozatszerkesztő: Sőrés Zsolt
A filmek megtekintését felnőtt nézőinknek ajánljuk!
A filmek információs vetítések keretében kerülnek bemutatásra. A filmeket DVD-ről vetítjük.
A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk!
Belépő: 600 Ft/alkalom
Helyszín:
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
Művészetek Palotája
1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.
Előadóterem, 1. emelet
Tel.: (06-1) 555-3444
Fax: (06-1) 555-3458
www.ludwigmuseum.hu
Filmklub-info: