Maradt még valami festenivaló?

Tábla/kép – Festészet a technológiai konvergencia és a globalizáció korszakában

2017. február 3., péntek, 10.00–18.00
Ludwig Múzeum Budapest, I. emeleti előadóterem

Szűcs Attila: Játszótér éjjel, 1995, olaj, vászon, 168,5 × 257,5 cm
Szűcs Attila: Játszótér éjjel, 1995, olaj, vászon, 168,5 × 257,5 cm

A szimpózium részletes programja:

1. Blokk

Hornyik Sándor, művészettörténész, tudományos főmunkatárs, MTA BTK Művészettörténeti Intézet
„Mikrotörténeti” festészet?

Fehér Dávid, művészettörténész, Szépművészeti Múzeum
Festészet után festészet

Fenyvesi Áron, kurátor, Trafó Galéria
Új absztrakt tendenciák a fiatal magyar művészetben

Rövid szünet

2. Blokk

Tatai Erzsébet, művészettörténész, tudományos főmunkatárs, MTA BTK Művészettörténeti Intézet
Üzennek-e még a médiumok?

Perenyei Monika, művészettörténész, MTA BTK Művészettörténeti Intézet
Paragone vagy intermedialitás

Seregi Tamás, esztéta, adjunktus, ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet – Esztétika Tanszék
A pontról

A délelőtti blokk záróbeszélgetéseMaradt még valami festenivaló?

Ebédszünet

3. Blokk

Győrffy László, képzőművész
Poszthumán formátlanság – Tradíció és transzgresszió a kortárs festészetben

Készman József, művészettörténész, kurátor, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
Fényevők és ködszurkálók – A festészeti gyakorlat mint modus operandi

Rövid szünet

4. Blokk

Bullás József, festőművész, adjunktus, PTE Művészeti Kar – Képzőművészeti Intézet
A festészet egyik lehetősége – Op tendenciák ma

Losonczy István, festőművész, adjunktus, PTE Művészeti Kar – Képzőművészeti Intézet
Technológiai divergencia a festészetben

Szűcs Attila, képzőművész
A felejtés mint inverz emlékezet – Festészet a koncepción túl

A délutáni blokk záróbeszélgetéseMaradt még valami festenivaló?

A szimpózium lehetőséget nyújt arra, hogy különböző állásfoglalások, fogalmak mentén rövid „helyzetjelentés” szülessen arra vonatkozóan, hol tart a festészet ma, túl egy új korszak küszöbén. Hogyan alakul(t) szerepe, hogyan viszonyul saját változásaihoz – különösen a magyarországi szcénát tekintve? Mindehhez kontextust nyújt a cím által felvázolt irányvonal, amely az új képalkotó és kommunikációs technológiák, valamint a globalizált információs társadalom által életre hívott kihívások tükrében kívánja körüljárni a hagyományos táblaképfestészet médiumát.

A nap folyamán elhangzó rövid előadások sajátos – művészettörténeti, esztétikai, festőművészeti – nézőpontok szerint keresik a választ, válaszokat a felvetett kérdésekre. Milyen jelentések társíthatók a festett táblaképhez, illetve a festészet aktusához a 21. században, a digitális képalkotás és a világháló korszakában?

Összesen négy blokkban hangoznak el az előadások. Szó esik (mikro)történeti festészetről, a „festészet utáni festészetről”, magyarországi új absztrakt tendenciákról, mindez egy leginkább elméleti szempontokat közvetítő blokkban. Több előadó foglalkozik médiumokhoz, technológiákhoz köthető kérdésekkel, míg egy következő egység elsősorban festészeti irányzatokkal kapcsolatos elmélkedésre invitál, az Op(tikai) tendenciáktól kezdve a koncepción túli festészetig. Végül, de nem utolsósorban, egyes előadások újszerű fogalmakhoz kötik e festészeti jelenkort, mint például a „poszthumán formátlansághoz”. Az előadások egy délelőtti és egy délutáni szekcióban követik egymást, a két szekciót egy-egy rövid kerekasztal-beszélgetés zárja.

A koncepciót a Ludwig Múzeum és az MTA BTK Művészettörténeti Intézet kutatócsoportja állította össze. A szimpózium előadásai előreláthatóan egyenként kb. 20 percesek, magyar nyelven hangzanak el. Az eseményen a részvétel ingyenes, de regisztráció szükséges: