*
Hogyan találkozhat a kortárs képzőművészet a magyar nemzeti érzelemmel?
Hogyan segítheti a kortárs képzőművészet a magyar kultúra megerősödését?
Hogyan lehet maró gúnnyal, éles kritikával mégis építeni, erősíteni magyarországot?
A kérdésekre mindenki maga keresse meg a saját válaszát, alább az NMA véleménye olvasható.
Gondolatébresztő
A kortárs képzőművészetnek kiemelt szerepe van a nemzeti öntudat erősítésében!
Nem attól lesz valami művészileg releváns a jelenben, mert nemzeti témát dolgoz fel, magyar szimbólumokkal operál, és piros fehér zöld. Attól lesz hiteles és mai, hogy a jelen problémáival foglalkozik, a kettő közül egy harmadik utat mutatva, és néha olyan megfogalmazásban és olyan eszközök felhasználásával, ami természetesen nem tetszhet mindenkinek. Lehetséges első nekifutásban megbotránkoztató.
Ne külföldi minták másolói, lelketlen trendkövetők legyenek magyar művészeink!
A világ folyamatosan fejlődik, vele együtt a művészet is. Önbecsapás lenne, fejlődésképtelenség, ha figyelmen kívül hagynánk az elmúlt évtizedek művészettörténetében bekövetkezett változásokat, melyek ha akarjuk ha nem, visszaszivárogva a jelenbe, mindennapjaink vizualitásába, hatással vannak ránk. Miért nem vesszük elsőkézből az adást? Miért kellene évtizedeket várni, hogy valaki feldolgozza és üzletet csináljon belőle? Miért lemaradni?
Attól, hogy valami művészet, és magyar, még nem lesz kortárs!
Nem csak a szép, realista festészet és a hagyománytisztelő motívumok feldolgozásai alkalmasak a szebb jövőbe mutató tartalmak, gondolatébresztő összefüggések közlésére, átvitelére. Vannak dolgok melyekkel csak a kortárs képzőművészeten keresztül lehet kapcsolatba lépni. Vannak dolgok melyekhez csak a kortárs képzőművészeten keresztül lehet hozzányúlni, a bemocskolódás és a károkozás veszélye nélkül. A művész felfedező, néha átlépheti a kijelölt korlátokat szabályokat, ezzel is erősítve azokat. Ezzel a módszerrel például olyan dolgokra irányíthat figyelmet, melyeket mindennapjainkba feledkezve észre sem vennénk, észre se tudunk venni.
A kortárs képzőművészet a fejlődést, a jővőt képviseli, előre tekint a múlt tudomásulvételével – de nem figyelmenkívül hagyásával – nem vissza!
A kortárs képzőművészet legyen szabad, működjön szelepként, legyen a társadalom önkritikája. Mint kétélű kard, a giccstől és a közhelyektől távol maradva, figyelmeztessen mindenkit olyan összefüggések vizuális feldolgozásával, melyek talán egy jővőbe mutató, a jelenben keletkezett előrelátott, lehetséges eredményei.
Kortárs képzőművészet nélkül nincs jövő!
Vegyük komolyan ezt, gondolkozzunk el mit takar az egyébként talán elsőre néha érthetetlen, értelmetlennek tűnő, felháborító felszín. Elgondolkodtat?
Mert ha igen a válasz, akkor a következő kérdéseket akár fel sem kell tenni:
Miért háborít fel? Árt nekem ezzel? Árt ezzel valakinek? Talán használ?
Ha mégis, akkor érdemes megválaszolni őket, szívből, intelligensen, logikusan, nem csak egyszerű felszínes indulatból, korlátoltságból.
A szebb jövő fényében.
*
A Felkarolandó, Felejthető, Felejtendő kiállítás dokumentációja itt.