nemzetközi videó kiállítás
Juan Manuel ECHAVARRIA, Lamia JOREIGE, Julia MELTZER – David THORNE, Aernout MIK, Jasmila ZBANIC
2013. 09. 11-12. 17-21 h
Budapest, XI. kerület, Kende utca 1.
Korunk és egész történelmünk abban a tükörben is megírható, amiben az emberek különböző csoportjai ellen elkövetett háborús bűntettek folyamata látható. A heidelbergi Nemzetközi Konfliktus Kutató Intézet összefoglalójában 2012-ben 18 háborúról és összesen 208 folyamatos, az erőszakot sem nélkülőző konfliktusról számol be, ami a megfigyeléseik kezdete óta, több mint két évtizede, a legmagasabb általuk mért mutató.
Ezek az adatok kegyetlen, a média különböző csatornáin keresztül egyre elviselhetetlenebb képekkel és a hozzájuk társított főcímekkel együtt jutnak el hozzánk. A mindettől kialakuló terheltséget olvasóik és nézőik sokféle védekezéssel igyekezhetnek elkerülni az apátiától az ösztönös távolságtartásig, de ezek mindenképpen a valóság észlelésének rovására szolgálnak.
Minél messzebb vagyunk időben és térben az embertelenségtől, annál borzalmasabb képek jutnak el hozzánk. A reprezentatív jellegük folytán kiválasztott, gyakran manipulált álló és mozgóképek, reklámok és fiktív játékfilmek között érnek el bennünket – s így természetes, hogy realitás-tartalmuk rendkívüli csorbát szenved a mutatni akarástól, hiába a hírek felirata, az ilyen vizuális üzenet gyakran másodlagossá alakítja a tényleges mondanivalót.
A No show olyan filmeket mutat be, amelyek a valóság újramegtalálása érdekében megtagadják a médiából ismert forgatókönyveket, nyelvezeteket és eltérő perspektívákból mutatják be a részlegesen már ismert tényeket. A külföldi alkotók filmjei más és más, de mindannyiszor személyes vagy hétköznapi pozícióból vetnek számot a világunkban nemrégiben lezajlott eseményekkel, s így újragondoltatják és értelmeztetik velünk az emlékezés, a felelősség, és egyáltalán a könyörtelen valóság gyötrő feladatait szólva a szomszédságunkban megtörtént délszláv háborúról, a folyamatos közel-keleti konfliktusokról, vagy a dél-amerikai szakadatlan belső harcokról.
Aernout Mik (Hollandia) Raw Footage című munkája úgy semmisíti meg a média által terjesztett üzeneteket, hogy felhasználja képeit. A Reuters & ITN, ITN hírügynökségektől elkért nyers, s felhasználatlan felvételekből két csatornára szerkesztett installációban a dél-szláv háború anonim, hírérték nélküli jeleneteit láthatjuk. Egy abszurd világ ismerős hétköznapjait, ahol a háború nyomai és jelei a tematikusan tagolt, ritmusosan felvillanó történések elő- és háttéréhez tartoznak. Az irányított információközlésből kimaradt felvételek kisajátítása ugyan nem jellemző a művészre, hiszen nélkülözi a nála megszokott, direkt megrendezettség alapvetését, ámde hatásában és különösségében jól illeszkedik az életműbe, amennyiben kurrens témára reflektál és zavarbaejtően kényes kérdéseket tesz fel világunk gépezetének egyes csomópontjaival kapcsolatban, legyen az az iskola, a tőzsde vagy a bíróság.
A 15 évig tartó libanoni háborút egy-egy tárgyon keresztül megidéző, 1999 óta folyamatosan épülő munka itt bemutatott két részét, az Objects of War n°3 és n°4-t 2006-ban készítette Lamia Joreige (Libanon). Éppen akkor, amikor ismét egy komoly konfliktushelyzet alakult ki a Hezbollah és Izrael között, így a projektben a múlt feldolgozása elkerülhetetlenül is összekeveredett kortárs traumatikus élményekkel. A műben a beszélők személyes emlékein, megjegyzésein keresztül kaphatunk betekintést egy olyan ország mindennapjaiba, amely megalakulása óta szinte folyamatos készültségben és hadiállapotban él. A tárgyak szolgáltatják a szubjektív háborús fragmentumok apropóit, amelyek aztán nem a képernyőn, hanem az elménkben válnak az elbeszélés alapján összeálló mozgóképes történetekké.
A Mouths of Ash című videómunka címét a kolumbiai Magdalena folyó iszapos torkolatáról kapta. Innen évente több tucat halottat húznak partra, olyanokat, akik a paramilitáris csapatok, drogkereskedők és az állam összetűzéseiben veszítették el életüket. Juan Manuel Echavarria (Kolumbia) munkái nagy részében ezeknek a névtelen áldozatoknak állít emléket a fotográfia és a film eszközeivel. A kiállításon szereplő műve egy fontos kereskedelmi útvonal, az Atrato folyó mentén lakó őslakosokkal készült, akik életét nagyban megkeserítik a területükön zajló különböző illegális tevékenységek és velejáróik. Echavarria személyes hangvételű, intim dalaikat rögzítette, amelyek hozzátartozóik elvesztéséről és a traumák feldolgozhatatlanságáról szólnak. Az elnököt, az istent, vagy éppen a világot megszólító énekek egyszerű dallamokon hangzanak el és nem várnak, nem várhatnak ésszerű válaszokat.
Jasmila Žbanić (Bosznia-Hercegovina) Images from the corner című filmje egy régi ismerőse, Bilja és a róla készült riportfotó története. Anélkül tudunk meg róluk szinte mindent, hogy egyszer is látnánk őket. A fiatal lány az elsők között sebesült meg 1992-ben a szarajevói ostrom kezdetekor és ezt egy éppen arra járó fotóriporter lencsevégre kapta, majd távozott. A fotó Word Press díjat kapott, a lány, bár az egyik karját elvesztette, felgyógyult és örökre elhagyta szülővárosát. A film az ismerősökkel és a környékbeliekkel készített, módszeres interjúkkal kutat Bilja után és így a civil lakosságot is nagyban érintő harcok mindennapjaiba is betekintést enged. A média felvételeinek megvalósulását, irányítottságát és etikai rendszerét feszegető történet hétköznapiságában bontakozik ki és enged rálátást a város kitörölhetetlen közelmúltjára. Žbanić filmjei többnyire a 90-es évekről szólnak és bosnyák nők eddig titokban tartott, vagy kényszerből rejtett történeteit dolgozza fel. Mindez kézelfogható eredménnyel is járt már, hiszen a Grbavica című Arany Medvével díjazott filmje kapcsán a háború alatt nemi erőszakot elszenvedetteknek az állam anyagi támogatást ítélt meg.
Not a matter of if but when: brief records of a time in which expectations were repeatedly raised and lowered and people grew exhausted from never knowing if the moment was at hand or still to come című munka Julia Meltzer és David Thorne (USA) képzőművészek alkotása, amely Rami Farah videó és performansz művész közreműködésével készült 2006-ban Damaszkuszban. A videó globálisan arra reflektál, hogy Szíria mindennapjait 1946-ban elnyert függetlensége óta belső ellentétek és külső konfliktusok kísérik. Az ország örökös felszabdaltsága és a megkövült bizonytalanság egy konstans helyzetet hozott létre ember és háború között. Erről az állandóról szól ez a szürrealista helyzetgyakorlat-szerű, filmetüdökből álló mű, mely a valóságmorzsák és a színházi gesztusok folytán épp annyira távolodik el az igazságtól, hogy abszurditása révén hirtelen visszafordulva annál erősebb reflektorfénybe állítsa azt.
A mozgókép mibenléte, nyelve, megtestesülése és hatásmechanizmusa tökéletes eszközt nyújt arra, hogy a társadalmilag elkötelelezett, politikailag tudatos üzenettel rendelkező munkák elljussanak a világ különböző pontjaira és átadjanak egyébként rejtve maradt, vagy figyelmen kívül hagyott mondanivalókat. A No Show öt ilyen makráns alkotást ismertet meg a budapesti közönséggel.
A videók eredeti nyelven, angol felirattal láthatóak.
Stenczer Sári