Időpont: 2024.08.17. 16.00 óra
Első Magyar Látványtár Kiállítóháza (Tapolca-Diszel, Derkovits Gyula u. 7.)
Moderátor:
Csatlós Judit kulturális és vizuális antropológus, kurátor, művészeti író
Beszélgetőtársak:
Tatai Erzsébet művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Tudományos Bizottság tagja
Babinszky Csilla képzőművész
Cserhalmi Luca esztéta, kurátor, művészeti író
Tervezett téma felvetések: a különböző nőképek és nézőpontok párbeszédbe/vitába hozhatók-e egymással, vagy párhuzamosan vannak jelen a társadalomban? Egy művész a saját praxisán belül, hogyan bánik vagy reflektál ezekre? A Látványtár gyűjteménye milyen nőképeket fed le vagy hagy figyelmen kívül?
A programon a kiállításra történt jegy vásárlásával lehet részt venni. Jegyek a helyszínen válthatók.
Jegyár: 1200 Ft
Kedvezményes jegyek: 800 Ft (diák, nyugdíjas, csoportos).
A Nőábrázolások és ábrázoló nők kiállítás kísérő programja. A tárlat az alkotóművészet egyik legfontosabb kérdését vizsgálja: a nők szerepét a vizuális kultúra történetében, akik létrehozói, s egyben (örök) témájául is szolgálnak a különféle műalkotásoknak és használati tárgyaknak.
A nők által létrehozott alkotások minden bizonnyal egyidősek a művészet történetével, azonban az elmúlt évszázadok során hosszú folyamat vezetett odáig, hogy a sokáig férfiak által dominált területen a vitathatatlan minőség révén elismerést és megbecsülést nyerjenek.
Már a reneszánsz évszázadai során is működtek jelentős női festők, ez azonban ritkaságszámba ment. Hazánkban a nők ugyan már 1871-től folytathattak művészeti tanulmányokat, de csupán műkedvelőként számoltak velük. A koedukált képzés csak az 1920 és 1932 között lezajlott, Lyka Károly nevével fémjelzett reform alatt indult meg, de nőként elismert és sikeres művésszé válni ezután is rendkívül nehéz volt.
Mindezzel párhuzamosan az egyetemes művészet, a tárgykultúra és a reklám egyik legfontosabb témája mindig a nő, a nőiség által megtestesített ideák, a női szerepek, valamint a jelentős vallási és történelmi női karakterek. Gondoljunk akár a huszonnégyezer évesre becsült willendorfi vénuszra, vagy M. S. mester Vizitációjára – mely kép a világ egyik legszebb festménye -, s ennek megszületésétől a napjainkig tartó hosszú időre, amelyben remekművek tömege jött létre világszerte, szép és csúnya, valóságos és képzelt modellekről, akikről hogyan és ki tudja eldönteni, hogy tárgyai-e vagy alanyai a megszületett műnek.
A kiállítás anyagát válogatta és rendezte: Várkonyi Ádám és Vörösváry Ákos. A két kurátor első közös munkájukat Gyökér Kinga emlékének ajánlják.