Párizsi kocka

Kerekasztal-beszélgetés a nemzetközi kortárs művészetről, irányzatokról és gyűjtésről

2011. február 20-án, vasárnap 17-18 óráig
Abigail Galéria (Millennium Center, Budapest, V. Pesti Barnabás utca 4.)

Meghívott beszélgetőpartnerek:
Konok Tamás festőművész
Spengler Katalin műgyűjtő
Nemes Judith festőművész, kiállításszervező
Kovács Zsófia Anna művészettörténész
Pierre Vasarely, a Vasarely Alapítvány elnöke /Aix-en-Provence

Moderátor: Martos Gábor (MúzeumCafé)

Az Abigail Galéria 2011. februárjától új kiállítás-sorozatot indít. A rendezvény-sorozat első állomásaként megrendezett, Párizsi kocka c. tárlat a geometrikus absztrakció mestereinek ismertetését tűzte ki célul.

A tárlat művészei hazánkban kevéssé ismertek, azonban mindannyian nemzetközileg számon tartott festők. A kiállító művészek – egy-két kivétellel – az idősebb generációhoz tartoznak. Alkotásaik a világ számos rangos magán- és közgyűjteményében szerepelnek.

A bemutatott festők a legkülönfélébb irányzatokat képviselik: a szigorú matematikai elveken alapuló absztrakciótól a színesebb, lágyabb, játékosabb válfajokig. A tárlat a festők régebbi és frissebb alkotásaiból egyaránt merít, teljesebb képet adva munkásságukból.

A világ minden tájáról (Uruguay, Argentína, Japán, Belgium, Olaszország, Franciaország, stb.) származó kiállítók közötti kapocs az, hogy mindannyian Párizsban élnek, alkotnak és a mértani formák, a geometria világának elkötelezett hódolói. Sokan közülük a nagy múltú, az absztrakció mellett 1946 óta elkötelezett párizsi Salon des Réalités Nouvelles rendszeres résztvevői.

A tárlaton a MADI nemzetközi művészeti mozgalom több taggal is képviselteti magát: a csoport egyik alapítója, az uruguayi Carmelo Arden Quin mellett Giancarlo Caporicci, Mitsouko Mori is több alkotással szerepel majd. A két argentin résztvevő, Luis Tomasello és Horacio Garcia-Rossi az Op Art és a kinetikus művészet jeles képviselői. A svéd Thorsten Riddel komplex matematikai folyamatokra épülő kompozícióival a számítógépes művészet egyik úttörője. Nem’s Judit festményei a permutációs elvek adta korlátlan lehetőségeket kutatják. Robert Saint Cricq használt anyagokból készült asszemblázsai pedig egy poétikusabb, humortól sem mentes világba vezetik a nézőt.