Műcsarnok (Budapest, Hősök tere
2009. november 23.
14. 00 – 18. 00
A szimpózium a magyarországi roma és nem roma művészek, a művészettel hivatásszerűen foglalkozók és a kulturális intézmények közötti eszmecserét igyekszik elősegíteni. Egyben kísérlet a magyarországi roma kortárs művészet legkorszerűbb paradigmáinak áttekintésére és megvitatására.
Az előadások a magyarországi kulturális mechanizmusoknak a kisebbségi reprezentációk befogadásában és kirekesztésében játszott szerepére koncentrálnak. Vizsgálják, hogyan tárja fel a roma művészet a kulturális és etnikai különbségek valóságát, a kolonializmus hatását és a sztereotípiák makacs kitartásának okait.
14.00 Zsigó Jenő: Bevezető
a Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház-Romano Kher igazgatója
14.10 Junghaus Timea: Roma közgyűjtemények Magyarországon
A magyarországi cigány képzőművészet több mint négy évtizedes múltra tekint vissza. Az ország hét közgyűjteménye őriz jelentős roma művészeti anyagot. Ezek az intézmények összesen több mint kétezer műtárgyat vásároltak fel 1979 és 2009 között, ennek ellenére a roma vizuális művészet a mai napig nem tanulmányozható állandó (vagy rendszeres időszaki) kiállítás keretében. Az előadás a Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház-Romano Kher, a Magyarországi Roma Parlament, a Néprajzi Múzeum, a Kecskeméti Naiv Múzeum a Magyar Művelődési Intézet, valamint a Nógrádi Történeti Múzeum roma gyűjteményének rövid történetét és gyűjtési koncepcióját analizálja.
Az előadásra reflektál: Daróczi Ágnes
14.30 Hock Bea: Roma festő homogén művészeti közegben: Omara
Sugár János: OMARA, vetített film
Omara hivatalos megnevezése amatőr roma művész, holott festészete radikalitásával, narrációjának erejével a magyar kortárs festészet fontos alkotója lehetne. Persze ehhez a kortárs közegnek kéne árnyaltabban gondolkodnia önmagáról. Oláh Mara kék képei az évek során az őt ért sérelmekről, a szegénységről, a hétköznapok diszkriminációiról szólnak. Nem fikció, ezek az átélt megalázó helyzetek, a tehetetlen düh festészetében tör fel. Eszköztelenségében kezd el festeni, és nem okvetlenül egy elképzelt szép kép ideája vezeti, sokkal inkább a megjelenítés mágikus ereje. Ezért létfontosságú számára a narráció, a tartalomcentrikusság itt a kimondás felszabadulását jelenti.
Az előadásra reflektál: Szász Anna, Daróczi Ágnes, Zsigó Jenő
15.30 Kovács Éva Judit: Fekete test, fehér test
Az előadás egy gondolatkísérlet, melyre az adott alapot, hogy a kremsi (Ausztria) Kunsthalléban többedmagammal részt vehettem egy viszonylag jelentős méretű (800 m2 alapterületű) kiállítás összeállításában, melynek témája a modern festőművészet „cigányábrázolása” volt. A közel egyéves intenzív kutatómunka során, melynek keretében több ezer festményt és fotót tanulmányoztam, számos korabeli regényt, verset, újságcikket és memoárt olvastam el, olyan összefüggésekre lettem figyelmes, melyek talán érdeklődésre tarthatnak számot a képek archeológiájára és a megfigyelő lehetőségeire érzékeny olvasónak. Sem művészettörténész, sem „romakutató” nem vagyok. Így megközelítésem fogalmilag a vizuális tudományok iránt érdeklődő szociológus szempontjait tükrözi. Előadásomban két tézist mutatok be 1.) miképp szexualizálódik és feminizálódik a „fekete” test az európai modernitásban, azaz miképp vetíti ki a „fehér” társadalom saját vágyát és rossz közérzetét a „fekete” női testre; 2.) A közép-európai társadalmak létrehozzák a maguk saját „feketeségét” „vad” csoportokon és individuumokon, távoli és közeli kolóniáikon keresztül. A modernitás közép-európai panoptikus rezsimjében a „cigányok” lesznek a „pendant”-jai Nyugat-Európa afrikai és ázsiai „primitívjeinek”.”
Az előadásra reflektál: Hock Bea, Junghaus Timea
16.30 Szuhay Péter: Hagyományok konstruálása a magyarországi roma képzőművészetben: Labanczné Milák Brigitta példája
A Néprajzi Múzeum 1998-as Romák Közép- és Kelet-Európában című nemzetközi kiállítása világosan és pontosan kettéválasztotta a cigányokról formált többségi képet és a saját kultúra önképét. A néprajzi kiállítást közrefogta a többség cigányokról alkotott „művészi” cigányképe és a roma művészek saját önképük kivetítésekénti romaképe. Így van ez még akkor is, ha a roma művészek nem tudják minden esetben kivonni magukat a többségi témaválasztás és megformálás akárcsak sztereotip alkotásainak hatása alól. Akik még a kezdetek kezdetén fogtak ecsetét és vásznat, azok jobbára még csak saját önmegvalósításuk tudattalan szándékával dolgoztak, a nyolcvanas évek végén indult generáció tagjainál azonban már gyakran érzékelhető a „programfestészet”. Náluk figyelhető meg, hogy időnként vizuális előképeket követnek, melyek egyszerre származhatnak a festészetből és a fotók sokkal könnyebben megszerezhető élményvilágából. Merőben új jelenségnek tekinthető azonban az, amikor több alkotó szinte egyszerre és egy időben már nemcsak, hogy közös témát dolgoz fel, hanem azt majdnem azonos módon is ábrázolja. A előadás két példát, a koldus és a bádogos „feldolgozását” idézi, de alapvetően Milák Brigitta Ősiség törvénye című képének létrejöttét és jelentésrétegeit elemzi.
Az előadásra reflektál: Hock Bea, Junghaus Timea, Zsigó Jenő
17.30 Szász Anna: „Bús donna barna balkonon…”
„Bús donna barna balkonon mereng a bíbor alkonyon„, ám „ki gépen száll fölébe annak térkép a táj„. Mondatok, melyek megszűnnek „csak” mondatok lenni mikor is a nemzeti fantázia ügyeletes pókja kiemeli őket a mindennapok törékeny valóságából és tudatos, fájdalmas és hosszú munkával beleszövi őket a halhatatlannak vélt, közös élményvilágba. És egy közösség, mely léte értelmezésének kulcsát, a jelen kihívásaira adható válaszokat, illetve jövőképe formálását a „nyelvben” találja meg. Ahogy azt Cseh Tamás is énekli, „A hatvanas években, fellazult tételben fogalmazódott meg a világ. Kafkában, Sartre-ban és távoli bölcsekben csodálta meg önnönmagát.” Az előadás az otthonosság hálóját azonban egy új paradigma lefektetésében véli megtalálni, mely a kortárs vizuális kultúra. Ez nem csak a közösség számára lenne értékes, hanem a kulturális másságból fakadó etnikai összeütközések feloldásának kulcsát is magában hordozhatja. Az előadás fő állítása, mely aztán kifejtésre kerül, tehát az, hogy a kortárs roma vizuális kultúra megfelelő reprezentálása révén a társadalom egy befogadóbb modell irányába mozdítható el.
Az előadásra reflektál: Junghaus Timea, Kovács Éva Judit, Szuhay Péter
***
Daróczi Ágnes kisebbségkutató, a magyarországi roma kulturális mozgalom vezéralakja. Nevéhez fűződik – kurátora és a katalógus szerkesztője – az autodidakta cigány képzőművészek 1979-ben, a kőbányai Pataky István Művelődési Központban megrendezett első kiállítása, melyet 1989-ben a Néprajzi Múzeumban szervezett II. Országos Kiállítás, majd a 2000-ben, a Pataky Művelődési Központban megrendezett III. Országos Kiállítás követett.
Hock Bea a Közép-Európai Egyetem Gender Studies tanszékén szerzett doktori diplomát, disszertációjában a kortárs nőművészet jelenségét tárgyalta. 2003-2006 között a Praesens – Közép-európai kortárs művészeti magazin szerkesztője volt. A vizuális kultúra, gender és irodalom témakörét érintő kritikái és tanulmányai mellett 2005-ben jelent meg Nemtan és pablikart: Lehetséges értelmezési szempontok az utóbbi másfél évtized két művészeti irányzatához című könyve (Budapest: Praesens könyvek 2). Fontosabb kurátori munkái: El-Hassa Róza: R. a túlnépesedésről álmodik/gondolkodik (Műcsarnok, 2006); 1/4 magyar (nemzetközi csoportos kiállítás, Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros/Liget galéria, 2007, Zólyom Franciskával), Agents & Provocateurs – Illetékesség és provokáció (nemzetközi csoportos kiállítás, Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros, 2009, Zólyom Franciskával).
Kovács Éva Judit szociológus, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, a PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének habilitált egyetemi docense. Kutatásaiban egyfelől az etnicitás, az etnikai együttélés, a társadalmi emlékezet empirikus megjelenési formáit, másfelől az ezeket szabályozó társadalmi konvenciókat, normákat, ideológiákat, diskurzusokat vizsgálja.
Junghaus Timea művészettörténész, Az ELTE művészettörténet szakán diplomázott 2004-ben. Jelenleg az ELTE Filozófiatudományi Doktori Iskolájának Film- Média és Kultúraelméleti Programján végzi doktori tanulmányait. Számos magyarországi és nemzetközi kortárs roma művészeti kiállítás kurátora 2003 óta. Szerkesztője és társszerzője (Székely Katalin, kurátorral együtt) a 2005-ben megjelent Meet your Neighbours-Contemporary Roma Art from Europe című kiadványnak. 2007-ben a Velencei Biennále Első Roma Pavilonjának képzőművészeti kurátora volt.
Sugár János tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán végezte 1979 és 1984 között Vigh Tamás tanítványaként. 1980-1986 között aktívan részt vett az Erdély Miklós vezette Indigó csoport munkájában. 1984 óta kiállító művész, számos hazai és nemzetközi kiállítás részvevője. 1985-tôl a Balázs Béla Stúdió tagja, majd 1990 és 95 között vezetőségi tagja. 1990-ben a 8. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé (Műcsarnok, Budapest) nagydíját kapja. 1992-ben a kasseli Documenta IX résztvevője. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia tanszékének egyik alapítója és tanára 1990 óta. http://www.icols.org/pages/JSugar/JSugar.html http://www.ligetgaleria.c3.hu/311.html
Szász Anna szociológus, az MTA Szociológia Intézetének fiatal kutatója. Tanulmányait a CEU „Nacionalizmus” szakán majd a University College London „Culture, Identity and Power” szakán végezte. Kutatásaiban vizsgálja a társadalmi osztály és etnicitás struktúraformáló hatásait, a nemzetállami berendezkedés hatalmi viszonyrendszerét és az abból fakadó ellenállást.
Szuhay Péter antropológus, szociológus, 1980 óta a Néprajzi Múzeum muzeológusa. Az 1980-as évek vége felé kezdett intenzíven foglalkozni a magyarországi cigányság történetével, kultúrájával. 1995 és 2001 között a Soros Alapítvány támogatásával és ösztöndíjasainak közreműködésével, mint a Roma Múzeumot előkészítő munkacsoport vezetője gyűjtemény létrehozásán fáradozott. Több kiállítás és dokumentumfilm munkálataiban vett részt, melynek összegzése a 2006-ban Fleck Gáborral, Fátyol Tivadarral és Kőszegi Edittel készített a Roma kultúra virtuális háza interaktív DVD-Rom.
Zsigó Jenő Szociológus, a roma közélet egyik vezető és meghatározó alakja. A Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház- Romano Kher igazgatója, az 1991-ben alapított Roma Parlament alapítója és vezetője, az Amaro Drom roma lap kiadója és Ando Drom együttes alapítója és vezetője. Számos kiállítás, kiadvány, kulturális esemény és fesztivál köthető a nevéhez, többek között a I., II Budapest Cigány Fesztivál, a Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház Képzőművészeti Közgyűjteményének és a Roma Parlament állandó kiállításnak a létrehozása, a Cigány Ház roma képzőművész alkotótáborainak szervezése az elmúlt 20 évben, valamint 1998-ban a Roma Parlament Képtára képzőművészeti album és a 2006-ban Cigány Ház – Romano Kher Képtára 1. CD-Rom megjelentetése.
További információ: Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház – Romano Kher (1151 Énekes u. 10/b. ) Fris E. Kata: 06 70 316 6587, 06 70 429 6351 ;