2011. május 3.-án, kedden este 8 órától Ruti Sela izraeli művész tart nyilvános előadást a Sirályban (Király u. 50.) a tranzit. hu szervezésében. Az előadás alatt és azt követően a művész bemutatja több filmjét is.
Az előadásra egy háromnapos workshop keretében kerül sor, amelyről bővebben a tranzit.hu honlapjan lehet olvasn.
Ruti Sela – Autobiográfia
1974-ben születtem Jeruzsálemben. A szüleim 1972-ben emigráltak Uruguay-ból Izraelbe. Eddig 32 videomunkát készítettem, amelyek közül többet életrajzi mérföldkőnek tekintek: 2001-ben fejeztem be tanulmányaimat a jeruzsálemi Bezalel Művészeti és Design Egyetemen. Ugyanabban az évben Spanyolországba utaztam, ahol találkoztam Kopernikával, Rudriguer-rel, Mariaval, Aguedával, Tonyoval és Jason-nel, akikkel közösen készítettem el az egyik korai munkámat, az Una Proyeccion Solamente-t. Valencia utcáin filmeztem őket az Izraeli Védelmi Erők logójával nyomott pólókban, amelyeket izraeli szuvenír boltokban vettem. Provokatívan viselkedtek: habot tettek a szökőkutakba, loptak a boltokban, félmeztelenül járkáltak a kompromittáló pólókban, nem vállalva azonosságot és felelősséget aziránt, amit a felirat képviselt. A film életem azon pillanatának emléke, amikor besoroztak a hadseregbe, és nem értettem az egyenruha viselésének jelentését, vagyis a felelősség súlyát, amit magamra vettem. 18 éves voltam, és kötelező volt a sorkatonai szolgálat; a besorozottak nagy többsége nem fogja fel, hogy mibe kerül bele.
2003-ban kezdtem tanulni a Tel Aviv-i Egyetem filmszakán. Itt találkoztam Maayan Amirral, akivel elkészítettem a Beyond Guilt (Túl a bűnön) című trilógiát, melynek mindhárom részét heterotópikus terekben forgattuk, és általunk létrehozott helyzeteket dokumentáltunk. Az első részben bárok mosdóiban történt találkozásokat filmeztünk; a második részt egy hotelszobában vettük fel, ahova online társkeresőkön folytatott beszélgetések során hívtunk meg embereket, az utolsó rész elkészítéséhez egy prostituáltat béreltünk fel, és megkértük, hogy filmezzen minket. Ez a munka a militarizmus és a szexualitás az izraeli társadalmon belüli komplex viszonyára világított rá.
A trilógia címét egy rövid zaklatott hangvételű esszé adta, amelyet egy zsidó értelmiségi, Jean Amery írt, aki megtapasztalta a nácik kínzásait a második világháborúban. Az esszé a huszadik század egyik legjelentősebb vallomása, és középpontjában annak megkísérlése áll, hogy leírja az értelmiségiek sorsát Auschwitzban, valamint az emberi értelem határait.
Jelenleg egy sor új filmen dolgozom, ezeket azoknak a művészeti egyetemeknek a diákjaival forgatom, ahol tanítok. A sorozat első darabjának címe The History of Violence (Az erőszak története), mely 2009-ben forgattam a haifai Művészeti Múzeumban. A haifai egyetem diáklányainak egy csoportjával, palesztinokkal, drúzokkal és telepesekkel készült film a művészetet mint politikai eszközt mutatja be a maga összetettségében, és felteszi a kérdést, hogy van-e értelme a kulturális bojkottnak.
A sorozat második darabja a People Will Comply (Mindenki alkalmazkodik), mely 2010-ben készült a holoni Digital Art Labben, az Evil to the Core (Velejéig gonosz) című kiállítás során. A kiállítás a Milgram-féle kísérlettel foglalkozott és a gonosz banális voltát mutatta be; ily módon a film tanulmányozza a hallgatók hajlandóságát, hogy engedelmeskedjenek nekem mint tanárnak, és életük során korábban felmerült kérdéseket vetnek fel, mint a tekintély elfogadása a katonai szolgálat során.
Jelenleg Maayan Amirral dolgozom az Exterritory (Exterritórium) című projekten. Ez a munka exterritoriális zónákat tár fel. Az Exterritórium olyan tér, mely a nemzetek között és ugyanakkor kultúrák között, valamint a szubjektum és az ideológiai megnyilvánulások összessége között létezik. Kritikai és poétikai lehetőségeket kutatunk, és megkíséreljük kizárni a diszkriminatív társadalmi konstrukciók beidegződéseit. Az Exterritórium rávilágít a területileg meghatározott identitások hanyatlására, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a hagyományos meghatározások ideológiai zsákutcába jutottak. Történelmileg nézve a territórium ágyúlövésnyi távolságra van az Exterritóriumtól. Szimbolikusan nézve, ha a territóriumot a fegyverek jelölik ki, az Exterritórium ott kezdődik, ahol a fegyverek hatalma véget ér.