2025. április 6. – 30.
Bakáts Bunker (Budapest IX. Bakáts tér 1.)
Megnyitó: 2025. április 5. (szombat) 18 óra
A kiállítást Babarczy Eszter eszmetörténész nyitja meg.
„…Felnőttként tudjuk már azt is, hogy a víz visszahúzódásával a tengerparton felbukkanó kis kagylók élete mennyire törékeny. Hogy a kis lények, amelyeket látunk, vagy a víz, amelyben élnek, mennyire nem magától értetődő. Hogy ahová megérkeztünk, az már inkább a világvége, ahol minden szenvedés, amit korábban elképzelhetetlennek tartottunk, elképzelhetővé vált.
…Gőbölyös Luca másik videóján a vattacukor ártatlannak látszó forgatása kap egy szempillantás alatt szívbemarkolóan komoly konnotációt: a harapás nyoma az abúzus, a nő elleni erőszak szimbólumává válik, amelyet azután idővel vastagon elfednek a rákerülő rétegek, miközben állandóan szól az Óz, a csodák csodája varázslatosan szentimentális dala, a Somewhere over the rainbow…
Gőbölyös Luca videóival mozgó tükröt tart a világnak, mégpedig úgy, hogy a tükörben ő maga is látszik. Nem feltétlenül a kezére, a felülről látott, onnan idegenszerűnek mutatkozó alakjára vagy a saját életének szimbolikus megjelenítésére vonatkozik a tükrözés. Itt önmaga látása és láttatása inkább tágabban értelmezhető, és a képalkotó helyének és felelősségének kérdéséhez vezet el. Mit tehet a képcsináló egy globális világban, ahol a problémák nemcsak hogy egymásba gubancolódtak, de megoldhatatlanul terhelik a múltat éppúgy, mint a jövőt? Mit tehet a képekről gondoskodó ember, ha senki nem törődik már komolyan a képekkel?
Gőbölyös Luca kijelöli saját helyét egy elrontott világban. Belehelyezi magát a már alig létező természetbe, illetve kiemeli magát a világból. Bujkál és megmutatkozik. Metaforákat teremt, amelyek segítségével távolságot képes tartani a világtól. Metaforákat teremt, amelyek segítségével le tudja győzni a világtól való távolságot. De mindenekelőtt az ember és ember közötti távolságok nem is olyan bonyolult leküzdéséről készít képeket. Felmutatja a sorsszerű határvonalat föld és ég, menny és pokol, gyermekkor és felnőttlét között, miközben tarthatatlanná teszi az én és a valaki más közötti hamis erkölcsi határvonalakat. Egyszerre személyes és közösségi képalkotásról van szó, amelyben – ha játékszabályait elfogadjuk – valamennyien részt vehetünk. Gőbölyös Luca egy disztopikus világban kiábrándultan ugyan, de nem enged az utópiából.”
(Részletek Mélyi József Himmel und Hölle kiállítás megnyitó beszédéből. Elhangzott 2022-ben a Fészek Galériában.)