Lajtai Péter kiállítása
Magyar Zsidó Múzeum (1075 Budapest, Dohány u. 2.)
2011. március 17. – május 16.
A megnyitóra 2011. március 16-án 18 órakor kerül sor. A kiállítást Jancsó Miklós filmrendező nyitja meg. A megnyitó után 19 órakor az Sc.Art együttes – ifj. Kurtág György, II. Lengyelfi Miklós, Márton András – ad koncertet A jól temperált univerzum címmel.
Lajtai Péter képeinek kiindulópontja a valóság egy egészen szűkre szabott szelete; néhány zsidó kegytárgy, pár hétköznapi objektum. A digitális fényképezőgép ezeket örökíti meg. Paradox módon ezekből a tovább nem osztható, elemi képpontokból, a parányi pixelekből monumentális, több méter hosszú képeket készít, melyek mozaikszerű elrendezésükkel gyakran vissza is utalnak a digitális képi részecskékre. Az eredmény a tiszta, tárgymentes elvonatkoztatás, egy eddig sosem létezett kép megteremtése, amely a láthatatlant hozza be az érzékelhető dolgok körébe.
Lajtai Péter, aki költőnek, írónak indult (1972-ig együtt dolgozott Halász Péterrel), majd nyolc évet töltött Párizsban, több mint két évtizedet Antwerpenben és két évet New Yorkban, sokak pályafutásával ellentétben, éppen hazatérve, Budapesten vált alkotóművésszé, legalábbis itt öltött testet képi formában mindaz, ami saját vallomása szerint, minden bizonnyal már rég érlelődött benne.
„…Az első csapás a nyelv elvesztése volt. Az anyanyelv pótolhatatlan, elvesztésekor maga az életút módosul. Számomra azért volt ez dupla veszteség, mert a nyelv nemcsak kommunikációs eszköz volt, hanem alkotói szerszám is, amely most egyszeriben eltűnt a készletből. Nem voltam az a fajta, aki emigrációban továbbra is az anyanyelvén ír, sem az, aki könnyen módosít nyelvhasználati stílusán. Így a kép és a szó felcserélhetőségének gondolata, amely hosszú évek óta foglalkoztatott, okafogyottá vált. Nem maradt mit mire cserélni; elveszett a nyelv, de megmaradt a kép.
A valóság persze az volt, hogy szervesebben kötődtem a nyelvhez, mint a képhez. Évek, évtizedek kellettek ahhoz, hogy az átállás megtörténhessen, hogy ösztönösen képben lássam azt, amit csak szavakkal voltam képes elgondolni. Csak lassan kezdett úgy látni a szemem, mint ahogy valaha beszélt a szám…”