2025. december 14-én, vasárnap 18:30-tól Fátyol Viola és Ulbert Ádám, képzőművészek tartanak tárlatvezetést a Tinta a tejben című kiállításon.
Az eseményt jelnyelvi tolmácsolás kíséri. Jelnyelvi tolmács: Szarvas Gabriella. A program ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Tinta a tejben
Trafó Galéria
Kiállító művészek: Leah Clements, Fátyol Viola, Jo Spence, Ulbert Ádám, Hac Vinent, Gernot Wieland, Barbora Zentková&Julia Gryboś
Kurátor: Gadó Flóra, Szalipszki Judit
A kiállítás a Trafó Semmit rólunk nélkülünk című összművészeti fókuszának része.
A Tinta a tejben című kiállítás a sérülékenységben rejlő ellenállás mintázatait tárja fel. A bemutatott művek különböző, mégis egyaránt kihívást jelentő tapasztalatokból indulnak ki: egyes művek a másképességű élet vagy a betegség megélését vizsgálják, más munkák a kimerültség vagy az anyaság törékeny, mégis erővel teli; intim, személyes, és egyszerre politikai tapasztalataiba engednek betekintést.
A kiállítás a kiszolgáltatottságra azonban nem egyéni problémaként, hanem társadalmi jelenségként tekint. A feminista nézőpontú kritikai fogyatékosságtudománnyal foglalkozó kanadai filozófus, Shelley Tremain szavaival „az idősek és a fogyatékossággal élő emberek (…) nem eleve kiszolgáltatottak (…), kiszolgáltatottá válnak, mert azzá teszik őket. A kiszolgáltatottság nem olyan tulajdonság, amely bizonyos egyének sajátja vagy jellemzője lenne. A fogyatékossághoz hasonlóan a kiszolgáltatottság is egy normalizált hatalmi berendezkedés, amely anyagi, társadalmi, politikai és kapcsolati szinten különböző módokon hozza létre az alanyokat.”
A test a kiállítás keretében látható művekben folyamatosan változó viszonyrendszerek archívumaként tűnik fel. A művek nem elsősorban a fizikailag és mentálisan megterhelő, kihívást jelentő helyzetek megoldására helyezik a hangsúlyt, hanem inkább olyan taktikák és stratégiák felvillantására, amelyek kibillentik a szituációkban rejlő hierarchiákat. A gyógyulás vagy a megküzdés sikerességétől függetlenül az egyén illetékességének visszavételére, az ambivalenciák belátására, és nem feltétlenül feloldására; egy új, a személyesből induló, ugyanakkor a tágabb társadalmi szövet által meghatározott helyzetek elbeszélésére alkalmas nyelv kidolgozására törekednek.