Türk Péter
1943 – 2015
1957-1961: Képző- és Iparművészeti Gimnázium, Budapest;
1963-1964: Nyomdaipari Tanulóintézet;
1964-1968: Tanárképző Főiskola, Eger.
2005: Munkácsy-díj; Herczeg Klára-díj.
Főiskolás korában absztrakt, „új-expresszív” képeket készített. A világ látványának „csodás szerkezete” kezdi foglalkoztatni, az egész és rész kapcsolata, az ellentétek közti átmenet, ami a 60-as években készült faktura-munkáin keresztül figyelhető meg legjobban. A 70-es évek elején geometrikus, majd egyre konceptualizálódó alkotásokat hoz létre, vizuális szemantikai-logikai vizsgálatokra specializálja magát. 1974-től kezd el (nyelvi analógiákkal párhuzamosan készülő) fotókkal dolgozni, feldarabolt fotó-montázsokat hoz létre, destruálva majd re-konstruálva a rész- vagy össz-képet (Osztályátlag, Átlépés vonalba, acélhuzalba, faágba, a kés hegyén a pontba, 1976). 1974-től kezd el ún. mnemogramokat készíteni, ami emlékképek, fényrajzolatok rögzítése fotogram technikával, hol egy átlyukasztott kartonon ponttá redukált fényforrással, hol pedig ceruzával alakok emlékképét rajzolva meg (előbbi esetben fényérzékeny) papírra. Az ún. kinézett fény-képein azokat a pontokat, felületeket vizsgálja, amelyekre a néző szem a legnagyobb figyelmet szenteli. Ezeket a sűrűn észlelt területeket ~ bepontozza (a sűrűn nézett/nézés-/néző-pontokat vizuálisan jelölve), ezáltal azonban a képnek pont a kevésbé figyelemre méltó részei válnak sokkal inkább láthatóvá, azaz kerülnek a figyelem középpontjába. A moduláris típusú fény-képek, „képszövetek” esetében alkotójuk több különböző felvételt matematikai-kombinatorikai elvek alapján, vagy a szövéshez hasonló eljárással egyesített, valójában több képet átlagolva, vagy pedig mozgásfázisok egyesítésével az időben különböző pillanatokhoz rendelhető mozgás-leképezéseket egy képpé szintetizálva (Osztályátlag; Nagyítás ismételgetéssel, 1975-77; Taposómalom, 1981; Jön a postás, vagy hazatér a tékozló fiú, 1981). A 80-as évekhez kapcsolható képtípusa az ún. pszichogram eljárással vagy a negatív egymásra fényképezésével készült fenomének típusa, amely az előhívott fényképek megtekintésével a szem útjának utóéletét vizsgálja vagy fedezi fel; azaz a nézőpont helye és a nézés ideje (vagyis az optikai és a kémiai együtt-hatás) előre ki nem számítható módon hozza létre, teremti meg a kilyukasztott kartonlapon beszökő fény és tekintet alkotta összképet. A kezdetben konceptuális munkákat készítő művész egy ideig felhagyott a művészettel. Miután „átmeneti vakságából” látását visszanyerte, rátalált egy újfajta vallásos nyelvezetre, amelyen keresztül a Teremtés misztikumát, az isteni bizonyosság teljességét kereste. A kormot és a porfestéket – mint keresztény szimbolikus anyagokat – gyakran használja „negatív módszerrel készült” alkotásaiban. A 90-es években készült két szép sorozata – a Forró vágyam árnyékában ülni, és a Szomjúságvirágok – is a fény-árnyék, sötét-világos, a pozitív-negatív, mélység és magasság, látható és láthatatlan, szimmetria-aszimmetria ellentétére épül.