Gallery by night 2011
2011. 03. 22 – 27., minden este 20.00-tól
Stúdió Galéria (Budapest 1077, Rottenbiller u. 35.)
Március 22.: Petra Feriancova (SK) + Keserue Zsolt (HU)
Március 23.: Michal Moravčík (SK) + Ján Šipöcz (SK)
Március 24.: Tomáš Hlavina (CZ) + Koralevics Rita (HU)
Március 25.: Fodor János (HU) + Pavla Sceranková (SK)
Március 26.: Kateřina Držková (CZ) + Szabó Péter (HU/RO);
Március 27.: Svätopluk Mikyta (SK) + Szalay Péter (HU) + Tibor Zsolt (HU)
Kurátor: Szalai Borbála (HU)
A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület 1991 óta évente egyszer megrendezi a Gallery by Night című kiállítás-sorozatot, melynek lényege, hogy egy héten keresztül minden éjszaka más-más kiállítás nyílik a Stúdió Galériában. Az idén 20 éves GbN-en a magyar művészek mellett cseh, szlovák, lengyel és román művészek vesznek részt, akiknek munkái az esténként változó kiállításokon, valamint idén először a Galéria alatti pincében rendezett videó-kiállításon is láthatóak majd. A Gallery by Night 2011 négy intézmény – a prágai FUTURA, a pozsonyi SPACE, a wrocławi WRO Art Center és a Fiatal Képzőművészek Stúdiója együttműködésében valósul meg.
Az egyestés kiállítások és a videó-kiállítás középpontjában a múlthoz való viszony egy olyan formája áll, mely Közép-Európa többé-kevésbé közösnek mondható történelmi múltjához absztrakt módon és inkább formai jegyekre koncentrálva viszonyul. A pszichológiából kölcsönzött vakuemlékezet fogalmához kapcsolódva jelen esetben a hangsúly nem a szocialista múlt eseményein van, hanem az ezeket párhuzamosan kísérő személyes környezetre irányuló emlékeken, valamint az emlékezés, mint kutatás, mint megértés, és mint rekonstruálás/újrakonstruálás gesztusán. Az egyes alkotások így nem kritikai, hanem inkább elemző, kutató szempontból közelednek a múlthoz, melyben gyakran szétválaszthatatlanul összekeverednek a gyerekkor személyes emlékei, a csak közvetve megtapasztalt rendszer politikai/társadalmi jellemzőivel. A múlt személyes terei, bútorai, hétköznapi használati tárgyai, a családi fényképek, és az amatőr filmek így a megértés eszközeivé és forrásaivá válnak, melyek segítségével a múlt utólag dekódolható vagy újraszerkeszthető.
A kiállítás tehát az emlékezés e hangsúlyeltolódásokkal teli, kollázsszerű és absztrakt formáját igyekszik körvonalazni. E benyomások és forma-centrikus emlékek mögül azonban kibontakozik a kiállító művészek saját múltjukhoz fűződő viszonya.