Velencei Biennálé, Magyar Pavilon, 2009

Lezárult a Magyar Pavilon kurátori megbízására kiírt pályázat második fordulója és megszületett a zsűri döntése. A nyertes pályázat: Rényi András (kurátor): Col tempo / Idővel – A W. projekt. Forgács Péter installációja

A velencei Magyar Pavilon kiállításának megrendezésére idén is pályázati úton várta a Műcsarnok a jelentkezőket. A pályázat kiírója Dr. Petrányi Zsolt, a Magyar Pavilon nemzeti biztosa, a Műcsarnok igazgatója; beadási határideje szeptember huszonkettedike volt. A 2009-as évre meghirdetett pályázatra nyolc pályázat és egy nyilatkozat érkezett határidőre. A pályázati anyagok elbírálása két fordulóban történt. Október elsején a pályázók zártkörű prezentáción ismertették pályázatukat, ezután a pályázóknak lehetőségük volt pályázatuk hiányosságainak pótlására. Ezt követően, a zsűri második ülésén hozta meg a végleges döntést.

A nemzeti biztos által felkért zsűri tagjai:

• Bán András, művészettörténész, tanár, műkritikus, az AICA Magyar Tagozatának elnöke
• Bencsik Barnabás, művészettörténész, a Ludwig Múzeum � Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója
• Boros Géza, művészettörténész, az OKM Művészeti Főosztályának főosztályvezető-helyettese
• Lázár Eszter, művészettörténész, kritikus, a MKE Barcsay Termének kurátora
• Mélyi József, művészettörténész, kritikus
• P. Szűcs Julianna, művészettörténész, kritikus, a Mozgó Világ főszerkesztője

A pályázók listája:

1. Maja és Reuben Fowkes (projektvezető kurátor: Reuben Fowkes): Járható út (9 kép) / Viable Route (Nine Acts) – Nemes Csaba
2. Lendvai Ádám (kurátor): HANA (Hungarian Art Network Application) – EGGS művészcsoport
3. Menesi Attila (kurátor-művész): igaz munka
4. Nagy T. Katalin (kurátor): Váltótér / Transfer Point – Harmonogramok / Harmonograms – Lévay Jenő
5. Pilinger Erzsébet (kurátor): Férjhez akarok menni – Gőbölyös Luca
6. Rényi András (kurátor): Col tempo / Idővel – A W. projekt – Forgács Péter installációja
7. Sebestyén Ágnes (kurátor): Magyarország 1000 éve Szűz Mária oltalma alatt áll – Asztalos Zsolt
8. Szegő György (kurátor), Gőz László (zenei társkurátor): Zenén innen – Barabás Márton, Kapitány András, Eötvös Péter

Továbbá 1 db kurátor hiányában beadott nyilatkozat: Si-La-Gi

A zsűri záróközleménye

A pályázat értékelése:

A Velencei Biennále magyar pavilonjáról való nyilvános gondolkodásnak kiemelt helye volt az elmúlt évek szakmai vitáiban, a kortárs művészet intézményeit és struktúráit vizsgáló diskurzusban. Ennek is köszönhetően a pályázati rendszer évről-évre továbbfejlődött. Az idei év újítása volt a pályázat kiírásának és beadási határidejének előrehozatala, amely jelentősen segítheti a felkészülést. A zsűri szerencsésnek és folytatandónak tartja a legutóbbi építészeti biennále pályázatán bevezetett prezentációs forma alkalmazását is, amely a zsűri és a pályázók közötti párbeszéd lehetőségét teremti meg.

Az idei pályázatra 8 érvényes pályázat érkezett be, amelyből 7 pályázó vett részt a prezentáción. Egy pályázó, Menesi Attila a prezentáción való részvételét lemondta, így pályázatát – a kiírásban foglaltaknak megfelelően – a zsűri nem bírálta el. A pályázatra ezen kívül érkezett még egy nyilatkozat, amelyet a zsűri érvénytelen pályázatnak tekintett. A pályázatot összességében a zsűri eredményesnek minősíti.

A zsűri örömmel nyugtázta, hogy több olyan pályázattal is találkozott, amely nem elégedett meg néhány szövegoldallal, skiccel és fotóval, hanem már a pályázati szakaszban értékelhető műrészleteket hozott létre, reálisabbá téve így az elbírálást. Negatív tapasztalat, hogy a pályázati anyagokban gyakran egyáltalán nem volt meggyőző a kurátorok szerepvállalása. Többségük alig tudott hozzátenni a művészek kiállítási tervéhez, gyakran pedig nem gondolták végig a megvalósítás konceptuális és pragmatikus feladatait.

A korábbi évek tapasztalatait is figyelembe véve a zsűri javasolja a nemzeti biztosnak, hogy a következő képzőművészeti biennále esetében gondolja újra a kiválasztás kiszélesítésének lehetőségét, és fontolja meg, hogy a nyílt kurátori pályázat mellett, alkalmazhatóak-e más, hatékonyabb módszerek (pl. meghívásos pályázat).

Az egyes pályázatok értékelése:

1.

Maja és Reuben Fowkes pályázatában Nemes Csaba filminstallációja alapvetően alkalmas lehetne a velencei megjelenésre: aktuális problémát dolgoz fel és megfelelő formát is választ hozzá. Azonban, mintha maguk a kurátorok és a művész sem lennének teljesen meggyőződve arról, hogy ez a projekt az, ami feltétlenül és a legjobban megragadja a mai magyar valóságot, ráadásul a lehető legadekvátabb formában. A zsűri előtt bemutatott, már összevágott jelenetsor vizuális nyelvezetéből, dramaturgiájából talán ebből kifolyólag hiányzik az átütőerő. A projekt a tervezett formában didaktikussá (kordonokkal terelt közönség) illetve indokolhatatlanul felszabdalttá (három vetítésre bontott történet) válna a közönség számára.

2.

Lendvai Ádám és az EGGS csoport pályázata az on-line közösségek működését alkalmazza, melyben a látogatók és on-line felhasználók 100 művész webkamera segítségével megtekinthető alkotásaira szavazhatnak. A komoly technikai felkészültséget és kivitelezést igénylő projekt alternatív megoldást kínál a sikeres művész/mű kiválasztási szisztémájára. A templombelsőt idéző installációt nem találta a zsűri megfelelőnek, s problematikusnak érezte a művészek kiválasztását, valamint azt, hogy az állandó on-line kapcsolat alatt milyen élőképpel találkozik a látogató. Nem egyértelmű, hogy egy adott munkát, vagy a mű létrejöttének folyamatát helyezi-e a szavazás során előtérbe a projekt.

3.

Menesi Attila a prezentáción való részvételét írásban lemondta, így pályázatát – a kiírásban foglaltaknak megfelelően – a zsűri nem bírálta el. (A művész és a zsűri közti levélváltás a honlapon a pályázati anyagnál olvasható!)

4.

A Nagy T. Katalin kurátor által tervezett kiállítás Lévay Jenő eddigi munkásságára alapozva kíván létrehozni egy sokrétű együttest, melynek központi eleme a fény és az idő. A művész különböző alkotói periódusaiból származó, egymás mellé rendelt installációs elemek és művek (Váltótér, luxárium, harmonogramok, szénoltár) a zsűri megítélése szerint inkább egy retrospektív kiállítás keretében érvényesülhetnének, a velencei közegben azonban a tartalmi és formai sokrétűség megnehezítené az értelmezhetőséget.

5.

Pilinger Erzsébet és Gőbölyös Luca pályaműve a tömegmédiumok és a nemi szerepek aktuális kérdéseit dolgozza fel a tömegmédiumok nyelvén. Professzionális igénnyel elkészített, közép-európai kontextusban érthető, ám mégsem igazán átütő erejű bulvármédia-paródia. A projekt erénye, hogy a művész pontosan ismeri a média nyelvét és működési mechanizmusait, így jól látja, hol használhatja fel a képzőművészet kritikai eszközeit. A bemutatandó film hibája ugyanebből fakad: a projekt teljesen azonosul a tömegmédia szemléletével, így az általa kritizált bulvárperspektívában egyszerűen eltűnik, s akár egy magyar kereskedelmi televízióban is bemutatható lenne.

7.

Sebestény Ágnes pályázatában Asztalos Zsolt kiállításának alapgondolata az érintettség, a belátás, a mindennapi csoda. Az ehhez javasolt installációs elemek formailag végiggondoltak, megvalósíthatóak, s nagyvonalúan kezelik a teret. A transzcendens megjelenítése a vásári környezetben: bátor javaslat. A terv egésze azonban alapvető problémával küzd. Nehezen oldható fel a címben (Magyarország 1000 éve Szűz Mária oltalma alatt áll) megfogalmazott gondolat és a megjelenítés diszkrepanciája, a tömeges látogatottság és az egyéni helyzetbe kerülés technikai paradoxona.

8.

Szegő György kurátor és Gőz László társkurátor által „Zenén innen” munkacímmel jegyzett pályázat a kortárs képzőművészet egyik nemzetközileg is jelentős tendenciájához kapcsolódva, a kortárs zenével – zeneszerzőkkel és zenészekkel – való együttműködésre és a zeneiség vizuális, térbeli megjelenítésére tett javaslatot. Az ígéretes tematika azonban sem a kurátori koncepcióban, sem a résztvevő művészek által javasolt munkák egymáshoz kapcsolódásának tartalmi, formai és térbeli vonatkozásában nem tűnik koherensnek, és – mint az a prezentáció során a zsűri számára kiderült – gyakorlati és tartalmi kérdésben sem bizonyult megfelelően előkészítettnek.

A nyertes pályázat:

6.

A zsűri Rényi András kurátor pályázatát, Forgács Péter „Col tempo” című munkája bemutatását tartotta a beadott pályázatok közül a megvalósításra legalkalmasabbnak és a legígéretesebbnek. A történeti képi dokumentumokat felhasználó és újraértelmező videóinstalláció a nemzetközi művészeti diskurzus egy jelentős trendjébe illeszkedik, vizuális hatásában figyelemfelkeltő, izgalmas és megalapozott teoretikus értelmezési keretben egyetemes és fokozottan aktuális társadalmi problémákra reflektál. A művész a felhasznált archív képanyagot elemeli a történeti kontextusától miközben annak feszültségét beépíti a kiállítás dramaturgiájába. Ez a munka használja ki leginkább a magyar pavilon téri adottságait, az épület belső terének áramló karakterét, az egymáshoz kapcsolódó tereket figyelembe vevő drámai fokozási technikát. A tervezett kiállítás egyaránt fontos állomása lehet a jövőre centenáriumát ünneplő velencei magyar jelenlétnek és Forgács Péter nemzetközi elismerésekkel övezett pályájának.

A prezentáció a kurátor és a művész vitatkozva-megértő, magas szinten kibontakoztatható termékeny együttműködési lehetőségéről győzte meg a zsűrit. A pályázat ugyanakkor néhány tartalmi, stiláris és gyakorlati-megvalósíthatósági részproblémát is felvet, amelynek megoldásában a kurátornak és a művésznek fokozott mértékben javasolt támaszkodni a nemzeti biztos velencei kiállítási tapasztalataira. A projekt optimális megvalósítása érdekében a kiállítás egyes elemei véglegesítése terén a zsűri a három szereplő fokozott együttműködését kéri.

Budapest, 2008. október 15.

Dr. Petrányi Zsolt
a Műcsarnok Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója
a Velencei Biennále nemzeti biztosa

A pályázati anyagok és a zsűri értékelése letölthetők itt: http://www.mucsarnok.hu/new_site/index.php?lang=hu&bien=1&curmenu=502